Kamu valóság-h.s./befejezett

40.-Black dress

Hope

Jenniferrel már a 4. boltot jártam végig ruhák után kutatva.Imádok vásárolni,de vele borzalmasan kimerítő.

-Jen,nekem már fáj a lábam.Muszáj leülnünk és a hasam is korog.-fintorogtam,mikor egy hatalmas ruhakupacot nyomott a kezembe.

-Hope!-nézett rám fontoskodóan.

-Jaj ne jön a  monológ!Inkább megyek próbálni.-menekültem el,ismerve őt,hogy hamarosan hatalmas hegyi beszédbe kezd az érveiről.

Elhúztam a próbafülke függönyét,majd egy hosszadalmas próbába kezdtem.

-Ezt próbáld fel!-dugta be a fejét és karját,amiben egy gyönyörű ruha lógott.

-Minek nekem ilyen ruha?-kérdeztem és óvatosan elvettem.

-Hát a buliba.

-Mondtam,hogy nem megyek!

-Gyere el,nem lesz semmi baj!Jól érezzük magunkat és végre bevetheted magadat Harrynél.

"Ó nem is sejted mennyire bevetettem már magamat."

Jennifer természetesen nem tudja,hogy Harry és én mit tettünk tegnap óra előtt ,nála...az ágyába,de úgy gondolom nem is kell nagydobra vernem,bár még mindig lázba jövök ha arra gondolok,ahogy Harry ujjai bennem mozogtak.

-Jól van.-kaptam el a ruhát.

Lassan belebújtattam lábamat a fekete anyagba és felhúztam magamra.Forogtam,megnéztem minden lehetséges oldalról a ruhát magamon,de kissé túl merésznek tartottam,főleg egy őszi napon,éjszakára.

-Nem is tudom.-mondtam bizonytalanul,majd egy határozott mozdulattal elhúzta a függönyt a túloldalon álló barátnőm.

-Döglesztő.-tapsikolt Jen.-Még az én fantáziámat is beindította,de persze,ne értsd félre...

Nevetve visszahúztam a függönyt és még egyszer megnéztem magamat a tükörbe.

-Elviszem.-nyögtem,majd elkezdtem levenni.

***

4 táskával és szanaszét szóródott cuccal feküdtem az ágyon.Egy fehér póló ujja takarta el az arcomat,de testem felmondta a szolgálatot és még levenni is lusta voltam a zavaró tényezőt.

-Miért van az,hogy ha elmegyünk vásárolni,te tuti,hogy felvásárolod a fél boltot,mert minden tökéletesen áll rajtad.-nyögte Jen és éreztem,ahogy leburul mellém az ágyra.

-Ez nem igaz,az a piros felső nem volt jó!-tiltakoztam.

-Azért ,mert nagy volt rád.-morogta.

Telefonom hangosan zenélni kezdett,majd anélkül,hogy ránéztem volna felvettem.

-Itt Hope.-mondtam fáradtan.

-Oda tartok,hogy megbeszéljük a dolgokat.

-Dennis?-ültem fel hirtelen.-Ne hívj,ne is keress és ide ne gyere,mert esküszöm rendőrt hívok.

-Miért?Mert meg akarom beszélni veled a dolgokat?-nevetett.

Hangja kedvesnek tűnt,de egyben irritálónak.

-Isten tudja mióta nem beszéltünk.Légy oly kedves és szállj le rólam.-nyomtam ki a telefont.

-Az a Dennis?-állt fel Jennifer.

Szótlanul bólintottam.

-Lemegyek hozzá.-jelentettem ki és az ajtóhoz rohantam,hogy felvegyem a cipőmet.

-Nem mész sehova!Lehet,hogy egy pszihopata!

Egy pillanatra rámeredtem.

-Jó,kicsit túloztam.

-Lent leszek.-csaptam be magam után az ajtót.

Dühösen trappoltam lefele a lépcsőn és erősen koncentráltam,hogy ne essek el a cipőfűzőmbe, amit nem kötöttem be.Torkomba dobogott a szívem és csak arra tudtam gondolni,hogy minél előbb legyek túl ezen a beszélgetésen.

Nekifeszültem a nehéz üvegajtónak és kiléptem a hűvös ,esti őszbe.Körülnéztem az aszfaltos parkolóban,de Dennis még nem volt ott.Aztán eszembe jutott,hogy még azt sem mondta pontosan mikor ér ide.Leültem a kolesz lépcsőjére és csak annyi volt a dolgom ,hogy várjak.

Ekkor még nem tudtam,hogy mire számítsak.

***

Ha tetszett csillagozzatok és hagyjatok magatok után nyomot! :)