Kamu valóság-h.s./befejezett

34.-Hello Mr.

Harry

Hope látványa egyenesen feltüzelt,főleg így egy szál bugyiban és egy túlméretezett pulcsiban.Rám ült lovagló ülésben és pulcsija egyből feljebb csúszott.Kapva az alkalmon benyúltam alá és kis formákat kezdtem írni a bőrére.Szemei néha megrebbentek a vélhetően,kellemes érintésemtől.

-Ez így jó,ugye?-dörmögtem fülébe,ahogy nekem feszült.

Bólintott.

Elsöpörtem haját a nyakából,majd a füle tövéhez illesztettem az ajkamat és elkezdtem szívogatni.Előre buktatta a fejét a vállamra és csípőjével ringatózni kezdett,ami egy elégedett hümmögést eredményezett tőlem.

Zár kattanása hallatszódott ,majd kivágódott az ajtó.Hope felkapta a fejét és leugrott rólam.

-Jaj micsoda meglepetés!-futott be rajta Jennifer.-Itt hagytam az egyik füzetem,nem is zavarlak titeket tovább.Amúgy szia Harry!Viszlát Harry!-hadarta,majd ismét kirohant az ajtón és bevágta maga után.

Hope kuncogni kezdett,majd kitört egy hangos nevetésbe.

-Na gyere csak vissza.-húztam magam felé a pulcsijánál fogva.

-Nem!-ingatta a fejét mosolyogva.Arca kissé kipirult,haja pedig kócossá vált.

-Nem?-döntöttem le,majd föléje gördültem.

-Engedj el Harry!-kérlelt.

-Igazad van!Nehogy a végén még ártson neked a lehengerelhetetlen vonzerőm.-vigyorogtam.

-Jaj maradj már.-forgatta meg szemeit és egyszerűen kigördült alólam.

Hope

-Neked nem órán kéne lenned?-vontam fel a szemöldökömet.

-Mondtam,hogy nem mindig járok be.-rántotta meg vállait.

Feltápászkodtam az ágyról,majd elindultam a fürdő felé.

-Hova mész?-ugrott fel Harry.

-Csak pisilni.-nevettem el magamat.

Zavartan megvakarta a fejét,majd visszaült az ágyamra.Becsuktam magam után az ajtót és a tükör elé sétáltam.

-Mi a szart csinálsz Hope?-kérdeztem a tükörképemtől.

Dennis?Eszembe sem jutott,sőt még anyát is elfelejtettem felhívni,pedig lassan haza kéne látogatnom.Hirtelen annyi minden jutott eszembe amiről Harry ügyesen elvette a figyelmemet.A tanulás rovására sem mehet a fiúval való "lógás".

Megnyitottam a csapot,majd kissé lefröcsköltem az arcomat,de elfelejtettem,hogy van rajtam szempillaspirál,így az kissé elfolyt.A neszeszeremért nyúltam,amiből kiesett a spirál és hangos csattanással földet ért.

-Minden rendben odabent?-hallatszódott kintről Harry hangja.

-Persze,csak leejtettem valamit.

Szitkozódva felvettem,majd korrigáltam a kialakult hibát.Hirtelen túl lelkesen téptem fel az ajtót és a kilincs kicsúszott a kezemből.Harry csak nevetett az ügyetlenségemen én pedig a lehetségesnél még jobban elvörösödtem.

-Aranyos vagy.-kuncogott Harry.

Kabátja már nem volt rajta,pedig éppen tervbe vettem,hogy el kéne küldeni,hogy tudjak készülni az órára,így is le vagyok maradva és muszáj tartanom az átlagomat,hogy benne maradhassak a Kedvezményes kollégiumbiztosítási programba.

-Öhm.-kezdtem el piszkálni a pulcsim ujját.

-Igen?-dőlt előre a térdére.

-Az az igazság,hogy nekem tényleg tanulnom kell Harry.

-Persze,oké...oo...bocsi,nem akartam zavarni.-mentegetőzött.Talán még sosem láttam ennyire összezavartan.

Felállt és a kabátjáért nyúlt.

-Holnap találkozunk?-kérdeztem reménykedve.

-Talán.-morogta.

Most Harry mérges?

Elindult az ajtó felé és minden köszönés nélkül kinyitotta azt.

-Szia Hope.-nézett vissza rám,majd elment.

Rácsaptam a fejemet és folyamatosan csak szidtam magamat.

***

Eltelt pár óra Harry távozása óta és nem változott a helyzet,alig mentek bele a szavak a fejembe.Szó szerint szenvedtem.

-Francba!Itthon vagy.-üdvözölt maga módján kedves szobatársnőm.

-Olyan kedves vagy néha.-néztem rá alulról.Fejem lefele lógott az ágyon míg a lábaimat a falnak támasztottam.

-Harry?

-Nincs itt.

-Elég a viccelődésből Hope Richardson!

***

Ma majdnem elfelejtettem részt felrakni ,annyira belemerültem a "munkába",de még időbe feleszméltem. Mondjuk talán senki nem hal bele 1-2 nap késésbe. :P 

Ha tetszett csillagozzatok!