53.-Szeretlek

2.9K 165 1
                                    

Harry

-Veled még nem végeztem Horan!-néztem fújtatva a szemébe.

Hajszál választott el attól,hogy neki essek,vagy bárkinek,aki csak hozzá ér Hope-hoz.

Ezredjére futottam Hope után ,pedig megfogadtam,hogy békén hagyom és megpróbálom elfelejteni,de nem ment bárhogy próbáltam.

Piros ruhás alakja könnyen kivehető volt, ezért hamar tudtam követni.Nem tudtam,ha utolérem mivel állok neki elő és mit mondok,csak azt akartam,hogy újból gyönyörű szemeibe nézhessek.Kiértem a csípős hidegbe és ijedten néztem körül,hogy elvesztettem Hope-ot.Egy taxi mellett állt és éppen készen volt beszélni,amikor megszaporáztam a lépteimet és utána kiáltottam.

-Nem vagyok rád kíváncsi.-ingatta a fejét.

-De az vagy!-ráncoltam össze a szemöldököm.-Mi volt az odabent?A tánc?-mentem jó közel arcához és az alkohol tisztán kiérezhető volt leheletéből.Nem válaszolt,így én folytattam tovább.

-Kurva nagy butaság volt Niall-el kavarni!-ismét bedühödtem a lányra aki csak mozdulatlanul állt előttem és a taxi nyitott ajtajába kapaszkodott.

-Hölgyem !Beszállna végre?-mordult fel a sofőr.

-Nem!-üvöltöttem rá és Hope-ot kissé odébb tolva vágtam be az ajtót.

-Ezt most miért kellett?-nézett az ég felé a kissé ittas lány.

-Mert meg kell,hogy hallgass!-túrtam a hajamba.

-Kezdheted.-szólt rám.

Meglepetten néztem rá,hogy végre figyel rám és képes meghallgatni,de abban a pillanatban nem tudtam mit mondani.

-Rendben.-bólintott.-Ez nagyon szókimondó és bő mondani való volt.-fogta össze kabátját melle előtt.-Legalább azt mond el,hogy miért nem kerestél?-hajtotta le a fejét.

-Ezzel csak jót teszek neked,hogy távol vagyok.Nem bántalak és nem kell...-csuklott el a hangom.

-Mit Harry?Mit nem kell?-kiáltotta el magát hirtelen és a hajába túrt.

-Nem kell leterhelnem téged a titkaimmal.-mondtam halkan.

-Nem terheltél le semmivel és nem vetted észre,hogy én törődök veled és érdeklődök irántad?Tényleg kibaszottul nem vetted észre,hogy mennyire szeretlek és ,hogy mennyire akartam,hogy megkeress és elmondhassam neked én is?!Aztán most meg úgy csinálsz ,mintha ki sem mondtad volna azokat a szavakat!-fröcsögte.

-Mond még egyszer!-léptem hozzá közelebb.

Bármit megadtam volna,hogy hallhassam még egyszer,ahogy kimondja ,hogy szeret.

Zavartan pislogott fel rám,majd kezeit mellkasomra vezette.

-Szeretlek.-suttogta és ,ahogy kimondta én ajkaira tapasztottam a számat.Úgy csókoltam,mintha ez lenne az első csókunk.Lassan és mélyen. Hope a hajamba vezette ujjait és még közelebb nyomta magát a testemhez.

-Kérlek gyere haza velem.-váltam el tőle egy pillanatra.

Halványan bólintott,majd kezeit összekulcsolta az enyéimmel és szaporázni kezdtem lépteimet.

-Várj.-állt meg hirtelen ezzel kissé visszarántva engem.-Ugye nem akarsz vezetni,hisz ittál!

-Ne anyáskodj.-nevettem el magamat.

Lemondóan sóhajtott,majd a kocsimhoz vezettem és gyors bevetődtünk az ülésre.

-Ha letartóztatnak téged ittas vezetésért én nem tudom,mit csinálok Harry.-csatolta be az övét.

-Ne aggódj Bébi,majd jössz látogatni.-viccelődtem és kezeimet a combjára vezettem.

Mérges pillantással jutalmazott meg a lány,de egyből ellágyult a tekintete,amint cirógatva feljebb vándorolt az ujjam.

Vicces,hogy az előbb még ordibáltunk egymással,most meg egymás mellett ülünk túlfűtött érzelmekkel és kissé ittasan,már amit a vöröskét illeti.

***

A suli megkezdődése miatt heti 1 rész érkezik a hétvége folyamán.

Ha tetszett csillagozzatok és írjátok meg a véleményeteket!


Kamu valóság-h.s./befejezettWhere stories live. Discover now