Stony | The moment (hun)

3.

--Steve--

  Elszúrtam...elszúrtam, ELSZÚRTAM. Bármit mondhattam volna, egyszerűen bármit, csak az apját nem. De nekem pont őt kellett a szájamra vegyem. Hogy kérjek bocsánatot, ha meg se fog hallgatni? Lényegében van egy pár órám, hisz kávé ide vagy oda, Tony a szobájában fog gubbasztani egy ideig. Én pedig itt fogok ülni, ahol eddig is ültem. Egy könny kúszott le az arcomon, amit hamar le is törültem. Teljesen megbolondultam, ha minden  vitánk után elkezdtem volna sírni akkor New Yorkot elvitte volna az árvíz. Talán ez az eset most azért más, mert láttam valami esélyt. Egy esélyfoszlányt. 
-Rogers kapitány, ha meg nem zavarom, jót tenne magának egy alvás.- szólt PÉNTEK. Igazán értékelem, hogy ez a gép mindenkinek jót akar. Mintha nem is Tony készítette volna.
-Eleget aludtam PÉNTEK, de azért köszönöm.- válaszoltam.
-Bármikor, Rogers  kapitány. Esetleg tehetek valamit önért?- egyből rá akartam vágni, hogy nem, de..
- Esetleg..esetleg adhatnál egy tanácsot. - PÉNTEK biztos tudja, hogy mivel lehet kiengesztelni Tony-t.
-Mr. Starkkal kapcsolatosan, uram?
-I-igen. - Itt az esély. 
-Rogers kapitány, elsősorban elmondhatná neki az igazat. - ennél a résznél kikerekedett szemekkel bámultam a semmibe. Ezt meg hogy? - Tudja, hogy milyen érzéseket táplál iránta.
-PÉNTEK.. ezt te honnan tudod? - kérdeztem nem is tagadva semmit a témából. Ha letagadnám, azt is kiszimatolná. Ezután hallgatott egy sort.
-Sokat tudok  az itt élőkről, uram.- válaszolta végül.
-Nos, nem hiszem, hogy ha elmondom neki, azt jól fogja fogadni. Akkor mondom el amikor már kibékültünk, vagy csak nem vitázunk. Megtennéd, hogy erről senkinek nem szólsz? - kérdeztem aggódva. Még csak az kéne, hogy mindenki tudjon róla úgy, hogy egy szót sem szóltam.
-Természetesen, uram. - ekkor egy furcsa hangot adott ki. - Üzenetet kaptam. Nick Fury igazgató üzeni, hogy látogatónk lesz. - Látogató? 

*Pár órával később*
--Tony--

Igen. Még mindig mérges vagyok. Kicseszettül mérges. Miért van az, hogy mindenki tudja, hogy utálom, ha apámhoz hasonlítgatnak, mégis  megteszik. Felfoghatatlan. Azt hittem Steve végre felhagyott ezzel a múlt-felhántorgatós-kicseszett-tikk-szarral. Apám ezzel is csak még jobban tönkretesz. Ő hozta létre ezt a valamit. Ezt a valamit, ami iránt érzek valamit, amit még csak megmagyarázni sem tudok. Hisz én nem vagyok meleg. Nem elég hogy a kiskoromat szétcseszte, a felnőttkoromat is elszarja ezzel, pedig halott. Egy halott szarakodik velem, Jesszus. 
-Uram, megjött a vendégünk. - zavart bele az elmélkedésembe PÉNTEK.
-És mostmár tudjuk, hogy ki az illető?- kérdeztem. Az a kalóz is csak annyit üzen, hogy jön valaki, de azt nem, hogy ki. Folyton olyan titokzatosnak kell lennie, pedig igazán letehetne erről a szokásáról, eléggé idegesítő. 
-Thor, uram.
-Hogy mi? - Most csak képzelődöm, vagy ez most tényleg Thor-t mondott? 
-Thor, uram. - ismételte meg PÉNTEK lassabban. Hogy-hogy Thor? Az nem otthon kéne legyen, hogy ügyeljen a gyogyós kisöccsére? 
Mikor kiléptem a szobám ajtaján, a többiek mind kint voltak. Steve-t kerestem, és amikor megkaptam, úgy tűnt ő is pont ezt tette. Egy ideig csak bámultuk egymást, majd ő lehajtotta a fejét, én meg a jövevénynek szenteltem a tekintetemet. Thor eléggé meglepett, mert nem a szokásos ruhája volt rajta, hanem átlagos, emberi ruhadarabok. A kis barátnője biztos bevásárolt neki.
-Örvendek, hogy újra itt lehetek barátaim! Meséljetek, mert úgy hallottam van mit. - mosolygott megszállottan Thor. 
Ezután leültünk a nappaliban, és mindenki elkezdett szövegelni. Úgy Isten-igazából untam az egészet, sőt, már a szundi határán voltam, amikor felmerült egy olyan kérdés, ami kicsit jobban foglalkoztatott, mint az eddigi rizsa: 
-Na és miért jöttél vissza Thor?- Steve most szólalt meg először az egész beszélgetés alatt.
-Igazából érted.- mondta Thor. Érte? Ezt meg hogy érti? Nehogy nekem most kirepüljön vele a világunkból. Pont most.
-Ezt hogy értsem? - lepődött meg Steve.
-Meg kell neked mutassak valamit.- zsebéből elő vett egy kis hologramvetítőt, majd megnyomta és ledobta az előttünk levő asztalra. Először senki se fogta fel, mi van a képen. Asgard egyik épülete volt rajta. Mi köze van ehhez Steve-nek? Ahogy egyre közelített a kép, annál jobban szúrt szemet az arany borításon a piros pötty. Amikor olyan távolságba került az épület fala, észrevettük, hogy az a piros valami nem pötty, hanem csillag volt. Steve elsápadt, én meg csak akkor értettem meg. Ez a vörös csillag a katona fémkarjáról. Steve épp felállni készült, hogy valami hülyeséget csináljon, ám ekkor átnyúltam az asztal felett és megfogtam a vállát. 
-Steve. Ne dőlj be ennek, gondolj bele, mit keresne a barátod Asgardban? Ez is biztos csak a csapdász műve, ám nem tudom hogy csinálta.- ezután is eléggé kétségbeesett arccal nézett rám. Megszorítottam a vállát és elsuttogtam egy "nincs semmi baj"-t. Ezután visszadőlt a fotelbe. A szemem sarkából láttam, hogy a női fele a társaságnak nem bírja ki mosoly nélkül az attrakciót.
-Mikor került ez oda? - kérdezte Sam.
- Néhány órája.- válaszolt Thor. Ez a csapdász tudja hogy kell összekuszálni a dolgokat.
-Akkor valószínűleg a robbanás után egyből Asgardba húzott. Hogyan csinálja? - firtatta Natasha.
- Engem inkább az érdekel, ki ez.-vágta rá Steve. - Bocsi, levegőre van szükségem - azzal elviharzott. Egy-két percig hallgattunk és egymásra meredtünk, aztán Natasha így szólt:
-Tony, menj ki, nézd meg hogy van. - Átlagosan azt kérdeztem volna, hogy "miért én?". Pillanatnyilag másnak meg se engedtem volna. Fura hogy változnak a dolgok.

--Steve--

Ezt nem hiszem el. Ki ez a csapdász? Miért csinálja ezt? Talán csinált valamit Bucky-val? Muszáj kiderítenem, minél hamarabb. Felnéztem az égre, becsuktam a szemeimet, és hagytam, hogy átjárjon a friss levegő. Addig amíg kinyílt mellettem az ajtó. Nem is kellett odanézzek, tudtam, hogy Tony az. Mint valami megszállott és a kiszemeltje, már a szagát is felismerem. Egy kis ideig még levegőztem, majd ránéztem.
-Nézd Steve, tudom, hogy felzaklatott ez az egész, meg hogy legszívesebben kinyírnád ezt a valakit, de le kell hogy nyugodj.- Vajon önszántából jött utánam? Na várjunk csak, nem úgy volt, hogy mi most haragban állunk?
- Tony.. én sajnálom, amit éjjel mondtam. Tényleg...- tovább nem bírtam már, hogy csak ott állunk egymással szemben. Elkaptam Tony derekát és magamhoz húztam, majd átöleltem.
- Semmi baj, Cap - ölelt vissza nevetve. Mikor szétváltunk ezt kérdezte:- Meghívhatlak valamire?
-Hát nem is tudom Tony, annyira elfoglalt vagyok. - kezdtünk el nevetni.
-Ömm... a jó Istenért se akarok zavarni, de ezt látnotok kell. - jelent meg a semmiből Wanda.