My Little Alien (V-Hope) [BEFEJEZETT]

7. Fejezet

J-Hope

Miután Jimin bemutatta az újdonsült párját és mi is bemutatkoztunk, mind visszavonultunk a szobánkba. Taetae most nagyon szótlan, így csak megfigyelem, hogy mit csinál. Ha el akarja mondani akkor úgy is meg fogja tenni, ha meg nem akkor nem kéne erőltetnem. Ahogy figyeltem a kezét remegett, pedig nem szokott. Hátára simítottam a kezem hátha megnyugodna, de megugrott és riadtan nézett rám.
- Mi a baj Alien? - kérdeztem, mire ő csak rám mosolygott.
- Semmi csak fáradt vagyok... - motyogta aranyos arckifejezéssel. Lehet, hogy mégis erőltetnem kéne a dolgot?
- Taetae... látom, hogy valami bánt. Mondd el nyugodtan. - leültünk az ágyra és ő rögtön a nyakamba ugrott és szorosan megölelt.
- Félek. - mondta ki ezt az egy szót. Én  is félek, de ő ezt nem tudhatja meg... nekem kell védelmeznem, hisz a párom. - Az apám ma felhívott és közölte, hogyha nem szakítunk akkor többet nem vagyok a fia. Nem akarok veled szakítani, de apámat sem szeretném elveszíteni.
- Nyugodj meg. Amint lehet haza megyek veled és elmondjuk nekik, hogy terhes vagy. Akkor nem kell szakítanunk és el is intézzük, hogy apád ne tagadjon ki.-simogattam a szerelmem hátát.
- Hoseok... szerinted mit fognak szólni hozzá? - mormogta a nyakamba Alien.
- Nem fogok hazudni. Biztos, hogy ki lesznek akadva, így én fogom elmondani és te addig a kocsiban maradsz. - magyaráztam, majd a nyakába csókoltam.
- De nem akarom, hogy... - húzódott távolabb tőlem a szerelmem.
- Tae... nem akarom, hogy neked vagy a babának bajotok essen, így nem lehetsz ott amikor elmondom. - határozott voltam, de láttam, hogy nem akar hallgatni rám. - Csak tedd azt, amit mondok és nem lesz baj.
- De az én szüleim, így nekem kell elmondanom. - kötekedett.
- Ne idegesíts fel. - nyomtam neki a falnak a személyt, akit a világon a legjobban szeretek.
- Hoseok... - pislogott rám riadtan V. Olyan édes bír lenni amikor fél. A fenekét kezdtem markolászni és kíváncsi voltam, hogy mit fog tenni. - Légyszíves... muszáj lesz nekem elmondanom. Ki fogom bírni a reakciókat.
- Legyen. Akkor megbeszélem Namjoonnal, hogy amíg ő a BigHittel beszél mi hazautazunk és akkor elmondjuk az én családomnak is. Oké?
- Köszönöm. - tapadt rá mosolyogva Alien az ajkaimra.
Elérkezett a rettegett nap. Először Taetae szüleihez mentünk.
-Taehyung! - ugrott a szerelmem nyakába a húga. Beljebb vonultunk és szerelmem apja szinte ölt a tekintetével.
- Appa, Omma... - szólította meg őket, akik rögtön rá néztek. - Én... terhes vagyok.
-TAKARODJ A HÁZAMBÓL! - ordította Vre az apja. A szerelmem remegni kezdett, de nem mozdult. - AZT MONDTAM, HOGY KIFELÉ!
- Nyugodj meg... - kérte V anyja.
- TE SZÜLTED AZT! ÉN MONDTAM, HOGY ADJUK ÁRVAHÁZBA! 
V könnyei megindultak és kis idő után elájult. A vér ismét átáztatta az egész nadrágját én pedig csak hívtam a dokit, aki közölte, hogy mit is kell tennem.
-KUSS! - ordítottam, mire mindenki rám nézett. - Nem vették észre, hogy Taetae elájult? És azt, hogy vérzik?
A mellettem fekvőre pillantottak és rám is, ahogy kicsit sem zavart az, hogy engem áztat a vér, ahogy tartom a törülközőt a lábai között.
-Mit kéne tennünk? - akadt ki V apja. - Vigyük kórházba?
-Már hívtam a doktornőt és teljesítettem amire utasított. A vérzésnek hamarosan el kell állnia... meg különben sem mehetünk kórházba...
-Szóval akármilyen veszélyes állapotba kerül a fiam amiatt az izé miatt, nem mehet kórházba? - kérdezte az apósom.
-Pontosan. Addig nincs semmi baj, míg nem lesz ideges...
Hirtelen nyitotta ki a szemeit és felült. Sírt. Rögtön magamhoz kellett ölelnem. Ott ültünk a vértócsa közepén, ami a fehér szönyegen volt, soha nem lesz már az fehér.
-Fiam. - szólalt meg V anyja.
-Mennünk kellene. - mondtam. Láttam az apósomon, hogy ismét kezd ideges lenni. A szerelmem a szemembe nézett és megkapaszkodott bennem, segítettem neki feltápászkodni. Most furcsább volt, mint általában... miután felállt nem engedett el, hanem szorította a karom és támaszkodott rám.
-Nem mentek sehová! - csapta be előttünk a bejárati ajtót. - Kisfiam, te szépen felmész a szobádba pihenni. Te pedig itt maradsz lent és később csatlakozhatsz hozzá, ha majd egy ujjal sem nyúlsz hozzá.
A szerelmemet felkísérte a húga és az anyja én pedig helyet foglaltam az asztalnál az apósommal szemben.
-Mit szeretne mondani, Uram? - kérdeztem.
-Csak annyit, hogyha a fiamnak baja lesz a terhességtől vagy a szüléstől én megnyúvasztalak élve, majd kiheréllek és a nyakadba akasztom. - mormogta a férfi. - Tudtuk, hogy mit vállaltunk azzal, hogy nem vetettük ki kiskorába az összes női szervet, de egybenőttek a létfontosságúakkal. Csak abban reménykedtem, hogy mindig a nőket fogja szeretni és nem esik majd teherbe. Az orvos közölte velünk, hogy ez megtörténhet majd és veszélyes lesz a számára.
-Tudom, hogy önző vagyok, mivel még akarom tartani őket mégha veszélyes is a számára. Ha azt mondtam volna, hogy nem kell a gyerek akkor biztos vagyok benne, hogy lelkileg teljesen összetört volna...-magyaráztam.-Apósom, kérlek, ne tagadd őt ki!
-Szereted őt?- kérdezte az anyósom, aki most jött be a szobába.
-Az életemnél is jobban szeretem őket.-jelentettem ki komoly arckifejezéssel. Elmosolyodtak,  gondolom az tetszett nekik, hogy már többesszámba beszélek, ha a szerelemről beszélek.-De a BigHit nem tudhatja, hogy terhes, mert megölné a gyereket vagy gyerekeket és ezzel Taetaet bántanák a legjobban. Ha most megbocsátanaj anyósom és apósom, megyek hozzájuk és megnézem, hogy minden rendben van-e.