Stony | The moment (hun)

1.

--Steve--

   El fogok késni. Ezt nem hiszem el, nem szoktam késni. Na mindegy, egy őskövületnek megbocsájtanak. Épp az utolsó sarkon fordulnék be, amikor meghallom:
-Kapitány! - szólt Tony meglepődve- Te itt? ILYENKOR? Na várj - ekkor kezét szájához emelte és ezt mondta- PÉNTEK, jegyezd fel, hogy e napon a kapitány elkésett, borzasztó - cukkolt tovább.
-Mr. Stark.. Jó napot önnek is. - üdvözöltem teljes higgadtsággal
-Jaj ne már Cap, még ilyenkor is játszod a jó fiút.
Válaszra nyitottam a szájamat, de vissza is nyeltem, mert ekkor Tony benyitott az étterembe, ahol a többiek unottan, egyikük pedig elég dühösen bámult ránk. Nem nehéz kitalálni, hogy ez Natasha volt.
-Ha a szaros világ esik szét, akkor is így fogtok sietni? - rivallt ránk Natasha
-Tony-t még értem. De te kapitány. Hűha, akarjam tudni mit csináltál ilyen sokáig? - kérdezte nevetgélve Clint.
-Csak nem figyeltem az órát. - ahogy kimondtam e szavakat szinte mindenki felhúzta a szemöldökét. Tényleg nem vall mindez rám. - Vízió merre van?
Mindenki elmosolyodott, Sam pedig automatikusan elfordult a kérdés után.
-Védi a területünket. - válaszolta még mindig óriási vigyorral az arcán Wanda.
-Az nem Sam dolga?
-Öhm, úgy gondoltuk Vízió kicsit.. jobban ért a feladathoz. - mondta Rhodey, amire mindenki kuncogni kezdett. 
-Értem - hagytam annyiban. 
-Nem értesz te semmit Cap. - vigyorgott Tony, de nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy vitába kezdjünk. Egyébként is hidegen hagy ez a dolog. Teljesen. 
Miután kihozták az ebédet csak kellemes, vagy annak mondható dolgokról beszélgettünk. Egészen addig amíg Tony-nak nem jutott eszébe valami, amivel megint idegesíteni akart:
-Na és kapitány! Hol van a te jó barátod? - fordult felém sunyi mosollyal.
-Mi - Miről beszélsz?- néztem rá összehúzott szemöldökkel.
-Tudod a barátod. Aki közel sem olyan tisztelettudó, mint te, hisz ronggyá vert téged.
-Tony, ne..- szólt közbe Sam.
-Semmi baj Sam. - zártam le a vitát, majd felálltam elköszöntem és elmentem. Egy kis gyakorlás majd segít.

--Tony--

   Mikor kilépett az étteremből egyszerre a diadal és a veszteség érzete is eltöltött. Az utóbbit hamar elhessegtettem. Elértem a célomat, Steve elment. Én mindig megkapom amit akarok.
-Szép volt Stark - mondta Clint.
-Egyébként is mire volt ez jó? - kérdezte Natasha.
-Nemtom. Jól esett. - vettem félvállról őket. Ezután mindenki síri csendben evett. Bűntudatom van... pedig nem kellene az legyen. Tony Starknak bűntudata van. Ilyet még ÉN is ritkán hallok.
Amikor végeztünk, hazaindultunk. Clint továbbra sem lakik nálunk, Natasha és Wanda pedig elmentek a dolgukra. Mikor hazaértünk, Sam ezt mondta:
-Figyelj Tony, tudjuk, hogy Pepper elhagyott, de..
-Mii? N-Nem hagyott el csak..- vágtam bele.
-Elhúzódott a munka. Egy hónap telt már el Tony, ráadásul mi is tudunk beszélni vele. - Ekkor megakadt a szavam. Tudták? Egész végig? - De nem beszéltünk róla. Tudtuk, hogy fáj neked, meg minden... és ezért kellett volna te is vigyázz a szájadra. Neked tetszene, ha mindenki arról beszélgetne, hogy Pepper elhagyott? 
-Háát, talán bedugnám a fülemet, vagy bevarratnám a szájatokat PÉNTEK-kel...
-TONY!- ordított rám.- Menj szépen le.
- De nemár. Úgyse kérek bocsánatot. - mondtam, és így is gondoltam.
-Uram! Elnézést, hogy közbeszólok, de úgy hiszem ez tényleg jót tenne Rogers kapitánynak, és magának is. - zúgta PÉNTEK.
- Ezt mégis miből gondolod?- kérdeztem.
- Érzékelem mindegyikük pulzusát. Az övé túl magas, az öné túl alacsony.- mondta. Sam egy felelősségteljes pillantást vetett rám.
- Rendben, elnézést kérek tőle.- adtam meg magam.
Elindultam az edzőterem fele, ami az alagsorban van. Továbbra sem tudtam, hogy mit mondjak, így egyre lassabban lépkedtem. Az utolsó lépcsőről is leléptem, és láttam, hogy öt zsák van a földön és az utolsót most teszi tönkre. Általában háromnál abbahagyja. Talán nagyobb bajt csináltam, mint hittem.

--Steve--

   Hallottam, hogy valaki lejött a terembe. Nem fordultam hátra, gondoltam már kivégzem ezt az utolsó zsákot. Még egy-két ütés kellett volna, ám lefagytam amint meghallottam a hátamba levő ember hangját:
-Hé, Cap. - felvont szemöldökkel fordultam felé. Olyan látvány fogadott, amit nem sok ember mondhat, hogy látott ilyet életében. Tony Stark zavarban volt. Vörös arccal , nyitott szájjal próbált kinyögni valamit, majd ennyit mondott. - Magas a pulzusod.
-Nem mondja. - válaszoltam fejemet félre billentve.
-Ömm.. - elkezdte vakargatni a tarkóját - Igazából azt akartam mondani, hogy...sajnálom,...hogy megbántottam...az érzéseidet.
-Azta meg a másikat! - ámultam el - Ha nem ön mondaná ezt, el se hinném.- megjelent egy kis félvigyor az arcán. Pillanatnyilag tényleg beleéltem magam abba a mesébe amit magam köré építettem. Tony Stark a milliárdos tudós, playboy és Steve Rogers a jubileumi kort megélő szuperkatona együtt. Néha teljesen hülyének érzem magam, amikor erre gondolok. Hisz Tony folyton csak kötekedik velem, első találkozásunk óta. Én pedig azóta is elviselem. Hogy hogy szerettem bele? Nem tudom. Hogy mikor? Első pillanattól. És ezt ő is tudni fogja. El fogom mondani neki. Majd amikor úgy érzem itt az ideje.- Bocsánatkérés elfogadva.
-És még valami. Ne magázz engem. Öregebb vagy mint én, de komolyan..- Ez az igazi Tony Stark.
-Rendben. - nevettem. Tony épp indulni akart, amikor a terem másik végében megszólalt valaki.
- Uraim! 
-Mi a..Maga meg hogy került oda? - vonta fel a szemöldökét Tony.
-Van egy megbízatásom számukra - lépett közelebb Fury.