Leiner Laura Könyvei <3

idézetek a könyvből 4. SzJG

- Te jó ég. Elég rosszul nézel ki - suttogtam.
- Nem hiszem el. Ember, kibírtad a hétvégét? - kiáltotta oda neki Ricsi, Dave pedig a hajába túrva állt meg mellettünk.
- Nem bírom tovább. Netet! Mobilt! Térerőt! Hálózatot! Wifit! - sorolta, mi pedig hangosan felröhögtünk.

- Dilidoki? - kérdeztem nevetve.
- Talán ma egy kicsit kiborult... - mosolyodott el.
Ó, tényleg? Hogyhogy? Mintha nem ismerném eléggé, hogy milyen, amikor Corteznek nincs kedve kommunikálni. Ezt velem is játszotta régen, igazán bájos olyankor. Az ember már komolyan megőrül, hogy mi lehet a baja, amikor ő még mindig rezzenéstelen arccal és főleg némán bírja. Ezért sem tervezek vele csendkirályt játszani, mert tuti, hogy ő nyerne. Ja, és azért sem tervezek vele ilyet játszani, mert elmúltunk ötévesek. Ez is lényeges szempont.

- Csak ne én, csak ne én, csak ne én - motyogta Zsolti. Kardos felpillantott, és gúnyosan konstantálta, hogy az osztály nagy része retteg a feleléstől.
- Reni - mondta ki, megállapodva az én nevemnél.
- Ez azzz! - pattant fel Zsolti, és örömében lejtett egy gyors táncot. Mindenki röhögve figyelte, Kardos pedig összevont szemöldökkel meredt rá.
- Nagy Zsolt, attól, hogy ma nem felelsz, még el kell olvasnod a kötelezőket, és mivel kétlem, hogy a következő órákra megteszed, még élvezném néhány alkalommal a riadt tekintetedet, és csak azután buktatlak meg.
- Én is szeretem a tanár bácsit - intett Zsolti.

Egy csomag ropival és dobozos narancslével ültem fel a lelátóra, és amíg a könyvtárosnő beállította az embereit, én elkezdtem olvasni a könyvet.
- Renáta, örülnék, ha nem sziesztáznál kedvedre, hanem, mondjuk, dolgoznál is. Azért vagy a suliújság fotósa, hogy képeket készíts. Ehhez tartsd magad, különben repülsz! - kiáltotta Kinga. Hát lehetne még ennél is kedvesebb?

- Szia - néztem rá mosolyova. - Mondj egy dalt.
- Mi?
- Akármit. Nem megy ki a fejemből a Gábor Áron rézágyúja. Mondj mást, mert megőrülök.
- Kossuth Lajos azt üzente - felelte, mire elnevettem magam.
- Igazad van, ez tényleg sokkal jobb - bólintottam elismerően. És komolyan, onnantól kezdve az járt a fejemben. Ez annyira nem ér!