Leiner Laura Könyvei <3

Idézetek a könyvből 3. SzJG

''- Nem zavar, hogy szakad az eső? - kiáltotta Bálint, aki a kilencedikesekkel ácsorgott az árkádok alatt.
- Az esőt nem zavarja, hogy itt ülök? Én voltam itt előbb - felelte Ricsi.,,

"Cortez üzenete: Reni, hívj vissza. Fontos. Thx.
Szomorúan kinyomtam. Már nem aktuális. Talán egyszer még az lesz. Nem tudom."

Cortez üzenete: Hé, picasso... Jó nyarat!

- Idegesített, hogy nem köszöntél. Idegesített,hogy jól elvoltál. Idegesített, hogy nem röhögtél azon amin mi röhögtünk. Idegesített, hogy csak olvastál, és semmi más nem érdekelt. Idegesített, hogy kedvelted Neményit és jól érezed magad vele. Idegesített, hogy előttem ültél. Idegesített, hogy láttalak szünetekben az udvaron. Idegesített, hogy amikor nem láttalak, kerestelek. Idegesített, hogy tetszettél. Idegesített, hogy olyan lánynak tűntél, aki soha nem foglalkozna velem. Aztán rohadtul idegesített, hogy beléd estem - fejezte be halkan, és pedig tágra nyílt szemmel néztem rá.

Az ofő mosolyogva odahajolt hozzá, hogy feltűzze a szalagot.
-Áááááááááááááá! - üvöltötte el magát Zsolti, mire Haller visszakapta reszkető kezét, és riadtan kérdezgette, hogy mennyire szúrta meg. - Csak vicceltem. Muhahaha - mondta röhögve Zsolti, és az egész terem felnevetett.
- Nagy Zsolt, az agyamra mész! - szólt rá Máday, és a mikrofonnak köszönhetően mindenki jól hallotta az ismert szöveget.

"- Reménytelen - nézett rám Cortez, és a szeme sarkában ott bujkált a mosoly.
- Nem, nem. Belejövök. Kocsit váltok - erősködtem.
- Oké, mutatom, mik vannak - biccentett.
- Azt, azt kérem - mutattam a képernyőre, mire Cortez megállt a menüben, és röhögve megrázta a fejét.
- Az egy busz."

"- Was kostet das zimmer? - kérdezte. [Zsolti]
- Nagy Zsolt, utoljára mondom, hogy fejezd be! - üvöltötte el magát Máday. - Te sose fáradsz el?
- Nein - vigyorgott Zsolti, én meg a tenyerembe temettem az arcom, és csak úgy rázott a nevetés.
[...]
Cortez befejezte a beszélgetést, elköszönt tőlük, aztán sóhajtva Zsoltira nézett.
- Oké, egész nap azt kérdezgetted emberektől, hogy „mennyibe kerül egy szoba?" - mondta. Pár pillanat múlva mindannyian dőltünk a röhögéstől.
- Kúl. Beszélek németül! - bólogatott Zsolti elismerően.
- Mit mondtál nekik? - kérdeztem Corteztől.
- Amit mindig, mindenkinek mondunk. Nem százas, ne haragudjanak rá.
- Ez tényleg mindig bejön - nevettem fel.
[...]
- Tudom - vigyorogtam, és beálltam, hogy lefotózzam a többieket. Amikor elkészült a kép, megnéztem a kijelzőt, aztán Haller felajánlotta, hogy csinál még egyet, amin én is rajta leszek.
- Most akkor még egy? - kérdezte Ricsi.
- Utolsó - futottam oda hozzájuk.
- Jól van, Ren, legutolsó - mosolyodott el. Megálltam Cortez előtt, aki átölelte a derekam, és meg nekidőltem, és rátettem a kezem az övére.
- Számolok. Egy, kettő, há... - kezdte az ofő.
- Was kostet das zimmer? - üvöltötte Zsolti, mire mindenkiből kitört a röhögés. Hát, ez egy ilyen kép lett.
[...]
Was kostet das zimmer?: 5/5 - estére mindenki kiposztolta mindenhová, feltöltött képek címe lett, és az is lájkolta, aki nem is értette, mert nem volt ott velünk. No comment. "

-Virág! -kiáltott Zsolti-annyira szeretlek!
-Uu én is csak ....izé megfolytasz!
-Reni!-kiáltott rám-Szeretlek
-Én is -mondtam majd arréb löktem majd tovább ment Davehez
-Mi van Zsoltival-lépett oda hozzám Cortez.
-Mindenkit nagyon szeret !
-Benyomott ?
-Totálisan -mondtam.

- Reni - suttogta Cortez. Hátrafordultam, és kérdőn néztem rá. - Hogy állsz?
- Az első két feladattal kész vagyok.
- Mutasd.
- Most? - suttogtam döbbenten.
- Persze. - Hát, jó. Felvettem a lapom, és magam elé tartottam, ő pedig kissé feltápászkodott, és elolvasta a válaszaimat. - Jó, ez majdnem rendben van. Mi van a többivel?
- Nem értem.
- Vidd - tolt maga elé egy összehajtott lapot.
- De ez csalás - ráztam meg a fejem.
- Ren - szállt be a beszélgetésbe Ricsi -, ha te nem vagy mindig kilencedikesek lennénk. Vidd már azt a nyomorult választ, és zárjon le ötösre!