Leiner Laura Könyvei <3

Idézetek a könyvből SzJG

"- Ha te nem vagy, már a tizediket nem itt járom ki - mondta halkan, mire elkerekedett szemmel néztem rá."

"-Hé, várj már meg! - rohantam, aztán mikor utolértem idegesen, ráförmedtem. - Mi a bajod neked?
-Mi? Nekem? - röhögte el magát, és fél kézzel a falnak támaszkodott.
-Igen!
-Semmi - rázta meg a fejét.
-Oké, tudod mit? Nem érdekel - túrtam bele a hajamba, idegesen. - de felejtsd el Arnoldot!
Cortez arcán gyorsan váltakozott döbbenet, szánalom és gúny.
-Minden erőmmel azon vagyok!
-Ez nem vicces! Állandóan szekálod, mindig kötözködsz vele és folyamatosan megalázod!
-És most jöttél, hogy rám szólj? - döbbent le az arcán, pedig ott bujkált a gúnyos mosoly.
-Igen! Hogy hagyd őt békén! - bólogattam vadul.
-Rendben. Még valami? - mosolygott továbbra is. És ekkor felidegesített a mosolya. Felidegesített a pökhendisége. Az egész elmúlt tanév feszültsége, idegessége és szenvedése eluralkodott rajtam.
-Igen, engem is - mondtam ki, amit már olyan nagyon régen ki kellett volna mondanom.
-Hidd el, nekem nem gond - röhögte el magát. Oké. Akkor játszunk így, nekem mindegy. Az elmúlt hetekben, épp eleget voltam Kingával, hogy tudjam úgy is lehet durván mondani, hogy közben egyáltalán nem gondoljuk komolyan.
-Jó, így még jobb - tapsoltam egyet idegesen. -Felejtsük el egymást, oké?
-Megtörtént - bólintott komolyan.
-Nagyszerű - sziszegtem, aztán megfordultam és elindultam a folyosón.
-Vicces, hogy így reagálsz - szólt utánam, mire megtorpantam.
-Tessék?
-Azt hiszed, Neményi olyan jó barátod.
-Igen, az! - vágtam rá.
-Persze, hogyne - mosolygott újra gúnyosan, mire komolyan bepipultam. Az egy dolog, ha velem szórakozik, komolyan, megszoktam már, de Arnoldra nem mondhat egy rossz szót sem!
-Mit akarsz ezzel mondani? - sétáltam vissza hozzá, és dühösen fürkésztem az arcát.
-Tudod mit? Semmit - rázta meg a fejét.
-Na mondd - tártam szét a karom, és komolyan olyan ideges voltam, hogy majdnem elbőgtem magam.
-Az, hogy mind ketten olvastok, szeretitek a béna zenéket és az unalmas filmeket, meg tudományos magazint bújtok, még nem jelent semmit... Nem itt kezdődik a barátság - vetette oda durván.
-Hát hol kezdődik - tettem csípőre a kezem.
-Talán ott, hogy nem kéne engednie, hogy elmenj! - vágta rá dühösen, én meg csodálkozva néztem.
-Tessék? - kérdeztem gombóccal a torkomban.
-A suliból - szólt halkan, nekem pedig hirtelen leeset minden. Cortez még mindig azt hiszi, hogy év végén én megyek el, és ezért haragszik Arnoldra. Mert mint legjobb barátomnak, Arnoldnak le kéne beszélnie róla. Szerinte. Ha tudná az igazat... De nem tudja.
-Ezzel nem kell foglalkoznod - suttogtam, mert nem jutott eszembe frappánsabb.
-Hogyne foglalkoznék vele! - kiáltotta mérgesen, mire megráztam a fejem.
-Fogalmad sincs semmiről - néztem a szemébe és hátrálni kezdtem.
-Lehet - biccentett. - Akkor avass be - dőlt neki a falnak. - Most őszintén, mi van Neményiben amitől annyira odavagy? - kérdezte gúnyosan. - Az olvasó kör? Dickens? A Beatles? - röhögte el magát kínosan, mire életemben először én néztem rá lesajnálóan.
-Nem - mondtam halkan. Cortez kérdőn pillantott rám, mire megvontam a vállam. -Ennél sokkal egyszerűbb.
-Na! - mosolyodott el.
-Ő soha nem bántana meg - mondtam ki. Cortez pár pillanatig a szemembe nézett, aztán a szája szélét rágva bólintott, és ellökte magát a faltól."

" -Hát, akkor klassz délutánt. Érezzétek jól magatokat. Meg ilyesmi - motyogtam, és indultam befelé. Cortez elkapta a kezem, és visszahúzott.
-Féltékeny vagy? - kérdezte elfojtott mosollyal.
-Nem - vágtam rá kapásból. - Kéne? - kérdeztem vissza némi töprengés után.
-Lehet. Szép. Okos. És nagyon szeretek vele lenni...
-Ez nagyszerű - mondtam elkerekedett szemmel, és úgy éreztem, végem van, mindjárt elbőgöm magam.
-Segítek neki angolból, mert iszonyat béna - tette hozzá, mire hitetlenül a szemébe néztem, és a tenyerembe temetve az arcom, megkönnyebbülten elröhögtem magam.,,

"Cortez leült mellém, és mosolyogva nézte, ahogyan összegörnyedve remegek.
- Menj aludni - suttogta.
- Nem, még bírom - erősködtem. - Csak lefagyott a kezem - bújtam ki a pokrócból, és megmozgattam az ujjaim. Tisztára elgémberedtek a hidegben. Cortez felém nyúlt, és megérintette a kezem.
- Tényleg megfagytál - nevette el magát halkan, aztán... Aztán hirtelen elég meleg lett.
Na, nem arra gondolok, hogy szélsőségesen megváltozott az időjárás, és minden előjel nélkül trópusi hőség szállt le a partra. A hőmérséklet nem változott. Csak éppen Cortez rákulcsolta az ujjait a kezemre, és leengedte a karját kettőnk közé.,,

''Mit csinálsz itt? - üvöltötte.
- Jöttem - vontam meg a vállam. - A többiek is itt vannak. Látod, ott lökdösődik Kinga a stúdióssal - mutattam az ajtó felé. Cortez
mosolyogva odapillantott, aztán mélyen a szemembe nézett.
"- Köszi - mondta, de a hangzavarban csak a szájáról tudtam leolvasni.
Zavartan megvontam a vállam, mire...mire Cortez odahajolt hozzám, és egy gyors puszit nyomott a homlokomra."

''Mi történt? - lépett hozzánk Dave.
- Andris és Robi kontra Kinga - feleltem.
- Aha! Tárgyalok velük - biccentett Dave. Előkapta a zakója zsebéből a mobilját, ujjait villámgyorsan húzkodta a kijelzőn. (...)
- Menj arrébb, berúgom! - kiáltotta Zsolti. Kinga hátrafordult, és grimaszolva megrázta a fejét.
- Kifelé nyílik - közölte. Zsolti ezen szemmel láthatólag megdöbbent.
- Tényleg? Mióta?
- Mindig is kifelé nyílt - nevettem el magam.
- Nem! Nem! Tavaly már egyszer berúgtam.
- Akkor biztos nyáron cserélték ki - legyintett egy a-s fiú a nézők közül.
Na, ez megosztotta a tömeget. A fél társaság azzal volt elfoglalva, hogy bejussunk, a másik fele meg azzal, hogy mikor cserélték ki az ajtókat. Ha nyáron, akkor is, fél éve nem tűnt fel senkinek. ,,

"- Rendben. Naa - váltottam vissza - , tuti, hogy van valami ciki sztorid.
- Neked? - kérdezett rá hirtelen.
- Beatlest hallgatok, olvasókörre járok, és szeretnk iskolaelső lenni. Soroljam még? - nevettem el magam.
- Nem, ez elég - röhögött fel.
- Te jössz - néztem rá. Cortez csendben gondolkodott, aztán megvonta a vállát.
- Jó, van egy.
- Na végre! - sóhajtottam hálásan, remélve, hogy Corteznek is van egy LL (Lőjetek Le!) szituja, és végre rajta is nevethetnénk.
- Életem összes kosarát tőled kaptam, úgy, hogy a feléről még csak nem is tudsz - nézett a szemembe, mire annyira ledöbbentem, hogy levegőt is elfelejtettem venni."

'' -Ki dobál hógolyót?-rontott ki Máday aporta ajtaján.
-Valaki megtámadta Kardos tanár urat-mondta Ricsi "döbbenten"
-Ki volt az?-kerekedett el az ig.helyettes szeme.
-Nem tudjuk,csak láttuk,hogy elfutott-felelte Zsolti.
-Merre?-indult le Máday a lépcsőn.
-Arra-mutatott Zsolti a sarkon túlra,azzal a szándékkal,hogy elküldi arra Mádayt sétálni.
-Arra?
-Igen. Máday néni,nem lesz nehéz megtalálni,mert kalóz szemkendőt viselt,és ha jól láttam,a fél lába fából van-tette hozzá Zsolti,mire Máday megtorpant,és idegesen indult vissza felénk.-Tessék megkeresni! Nem juthatott messzire,hiszen nem lát,és sánta is!
-Nagy Zsolt,az agyamra mész!-dühöngött Máday,addigra meg Kardos is odaért hozzánk.,

"Mélyen tisztelt 12/b!-kiáltott ránk- Még is mire véljem ezt?
-Máday néni! Csokoládés puding! -köszöntötte Zsolti vidáman.
-Mi ez a csontváz?
-Vissza hoztuk Baranyai tanárnőnek. -magyarázta Macu.- még tavaly, év végén szökött meg -tette hozzá nehogy úgy tűnjön hogy 'megfújtuk'.
-Azonnal vigyétek a szertárba!!!-üvöltötte Máday.
-Milyen fogadás ez?- hőbörgött Ricsi.-Hiszen megtaláltuk és vissza hoztuk! Nem jár jutalom?
-Ti vittétek el!!- szórt szikrát az ig.helyettes szeme.
-Na de mi is hoztuk vissza!!!- vitatkozott Andris "

"Cortez elkapta a karom,mire mosolyogva ránéztem.