Ha Akarnám... (BEFEJEZETT)

2.Sötét árnyak

Luna szemszöge:
"Az időjárás holnaptól enyhén lehűl." És ennyi. Nem hiszem el, hogy péntek este sincs semmi ebben a TV-ben. Az időjárás jelentés is szükséges, talán, habár én meg tudom állapítani anélkül is az időt. Ha süt a nap, jó idő van, ha borús az ég, akkor eső lesz ennyi az egész. És, ha már itt tartunk, azt sem bírom felfogni, hogy miért ülök itthon péntek este, mikor máshol is lehetnék.
Unottan kapcsoltam ki a TV-t, és mint, aki nagyon szenved elnyúltam a kanapén.
Most mit csináljak. Áhh megöl az unalom!
Ez van, ha az ember lánya épp nem kell suliba járjon, azt sem tudja, hova tegye magát. Habár, ha suli lenne, akkor pont ezt szeretném csinálni, hogy ne kelljen sehova se tennem magam.
– Luna ne haragudj, de ki tudnál menni a postára? – kérdi anyu mosolygósan.
Ezt csodálom benne, hogy túlélt egy depressziót, meghalt a férje, de még mindig tud mosolyogni. Én valószínűleg belehaltam volna, ha egy ilyen fontos személyt vesztek el, még szerencse, hogy csak négy éves voltam, amikor meghalt, így nem sokra emlékszem belőle.
Még most is rettegek, hogy egy nap anyut is elvesztem. Belegondolni is rossz.
– Hát persze anya – mondtam szintén egy mosolyt erőltetve az arcomra.
Felvettem a dzsekimet és elindultam a posta felé. Nagyon sötét volt talán nyolc körül lehetett. Egy lelket sem láttam az utcán. Vállat vontam és elindultam a posta felé. Hirtelen az az érzésem támadt, hogy követnek.Tudom ez hülyeség, és valószínűleg üldözési mániám van, de korom sötét van és egy lélek sincs az úton, aki szükség esetén megmentene. Áhh! Csak beképzelem. Hirtelen egy alakot pillantottam meg a távolban.
"Csak képzelődöm" gondoltam. Nincs mitől félnem. Nincs mitől félnem.
Magamban mondogattam ezt és  elindultam az utcán, de hirtelen valaki  lefogott és befogta a számat egy kendővel. Visszatartottam a lélegzetem, hiszen minden filmben, az ilyen kendők azt eredményezik, hogy az illető elájul.Viszont rá kellett döbbennem, hogy ez a "tartsuk vissza a levegőt", hosszú távon nem működik. Légszomjam erősebbnek bizonyult, így muszáj voltam levegőt venni. Erőlködésem a kiszabadulás reményében alább hagyott és beszippantott a tátongó fekete űr. Minden elsötétült...