- Kim! - szólt be a konyhába Niall.
- Hm?
- Ez kiről szól?
A dal! Gyorsan kirohantam a nappaliba és megláttam Niall kezében a dalomat. Reflexszerűen Liamre pillantottam, aki engem nézett, várva mit lépek.
- Te kukáztál? - vágtam rá a legelső hülyeséget ami az eszembe jutott.
- Nem ez a lényeg. Kiről szól?
Ki akartam venni a kezéből, de résen volt és magasra emelte a kezét. Fene az alacsonyságomba! Felpattantam a kanapéra és szó szerint a hátára ugtottam. A lábaimmal szorosan körbeöleltem a derekát és próbáltam elérni.
- Add vissza!
Külső szemmel talán úgy nézhettünk ki, mint a gyerekek. A nagytesó elveszi a kistesó játékát ezért a kistesó bármit elkövet, hogy visszaszerezze.
Még mindig nem engedte el, ezért a lábaimmal feljebb segítettem magam a hátán.
- Addig nem, amíg el nem mondod, hogy kiről szól! - kiabálta nevetve és megpróbálta még magasabbra emelni.
- Nincs jogod turkálni a szemetemben! - jó, ez kicsit furán hangzott így kimondva. Sikerült elkapnom a csuklóját, így lejjebb tudtam húzni a kezét. Kikaptam a dalt és összegyűrve beledugtam a melltartómba. Na innen szedd ki!
Leugrottam a hátáról és győztes vigyort villantottam felé.
- Le sem tagadhatnátok egymást. - rázta nevetve a fejét Liam. Eszem ágában sem volt elmondani Niallnek, hogy Liamről szól. Magát hibáztatná, de azt hiszem jogosan.
- Akkor sem fogom elmondani! - nyújtottam rá a nyelvem. Ekkor Niall lehajolt és eltűnt alólam a föld. A következő pillanatban már a vállán lógtam és ő a térdhajlatomnál tartott. Felemeltem a fejem és kisöpörtem a hajamat az arcomból.
- Tegyél már le! - kiabáltam és a hátát ütöttem, közben a lábaimmal kapálóztam.
- Nyugi már! - fogta meg a lábaimat. Éreztem, hogy elindulunk valahova, ezért felegyenesedtem és a vállára könyököltem, ami nagyon rossz ötlet volt, mert útban az udvarra bevertem a fejemet az ajtófélfába.
- Au! Tegyél már le! - mondtam, de csak nevetett. A hátsó kertbe értünk és lerakott, de amint megéreztem a csupasz talpam alatt a hideg havat, egy sikítás kíséretében ugrottam az ölébe.
- Ó, nem tudtam, hogy ennyire ragaszkodsz hozzám.
- Idióta! - külső szemmel immáron nem egy veszekedő testvérpárnak tűntünk. Úgy nézhettünk ki, mint valami szerelmespár, de nekem elhihetitek, hogy mezítláb nem kellemes a hóban.
- Beviszlek, ha megmondod kiről szól. - nézett rám kihívóan.
- Senkiről! Csak egy dal, nem kell, hogy szóljon valakiről! - és nem akarom, hogy magadat hibáztasd, ha megtudod, hogy Liamről szól. - Mostmár bevinnél? És miért hoztál ki?
- Nem akarom, hogy Liam hallja. Róla szól?
Köpni-nyelni nem tudtam, hirtelem már nem is fázott a talpam. Gyorsan lepattantam róla és megdobtam egy hógolyóval, majd beszaladtam a házba. Bekapcsoltam a padlófűtést és vártam hogy felmelegedjen a talpam alatt.
- Rájött? - jött ki Liam a nappaliból.
- Aha. Aztán megdobtam egy hógolyóval és elszaladtam.
- Gratulálok. Ugye tudod, hogy nem fogja ennyiben hagyni?
- Persze, tisztá...
- Kim! - rontott be Niall.
- Menjél haza! - bújtam nevetve Liam háta mögé. - És amúgy is, megfogadtam magamnak, hogy a madár tetkó miatt még kinyírlak! - mondtam még mindig nevetve.
- Jó, nem tudom, hogy most mi van veletek, de örülnék neki, ha engem kihagynátok belőle. - mondta és el akart indulni, de reflexből átöleltem - még mindig háttal állt nekem.
- Itt maradsz! - parancsoltam rá mosolyogva.
- 16 éves létedre olyan gyerekesen viselkedsz. - mondta Niall.
- Talán valami családi vonás lehet. - még magam is meglepődtem azon amit mondtam. Most először említettem meg kettőnket egy családként.
- Héj, én nem is... Várj! Családot mondtál?
- Menjél haza, Bobby már biztos vár! - kuncogtam Liam hátába. - És eléggé elment az idő és ki kell vinnem Sky-t sétálni! Szia! - mondtam és nevetve felszaladtam a szobámba. Előkotortam a lovagló nadrágomat és egy bundás pulcsit. Nem akartam most azonnal elindulni, ezért kivettem a melltartómból a dalt - amirőlt megfeletkeztem, hogy ott van - és a gitárom társaságában leültem és elkezdtem énekelni a dalt, ami a Spaces címet kapta./Refr./
The spaces between us
Keep getting deeper
It's harder to reach her
Even though I've tried
Spaces between us
Hold all our secrets
Leaving us speechless
And I don't know why/Ford./
Az űr köztünk
Egyre nagyobb
Nehezebb elérni
Annak ellenére, hogy én próbáltam
Az űr köztünk
Őrzi minden titkunkat
Így nekünk hangtalan
És nem tudom miértLerobogtam a lépcsőn és felvettem a csizmámat.
- Elmentem! - kiabáltam be.
- Jó hangod van! - kiabált vissza Niall. Még mindig itt van?
- Mondom elmentem! - mondtam és kimentem a lovamhoz. Mielőtt felszerszámoztam, beszéltem hozzá. Tudom, hogy nem érti, de én úgy tettem, mintha értené. Hülyének nézhetek ki, de engem megnyugtat. Ha panaszkodok neki, ő végighallgat, nem nevet ki és nem árulja el a titkaimat senkinek. Nem ítél el, egyszerűen csak feltételek és elvárások nélkül szeret. Néhány ember tanulhatna tőle.
Felraktam rá a kék nyeregalátétet, szintén kék kantárt és a fekete nyerget. Meghúztam a hevedert, majd felegyenesedtem és ijedtemben majdnem sikítottam, de nem akartam a lovat is megijeszteni. Nem számítottam rá, hogy Niall is itt lesz.
- Jézusom, Niall! A szívbajt hozod rám. - mondtam és megragadtam a kantárt.
- Bocs, nem állt szándékomban. - mosolygott és kinyitotta a box ajtaját. Kivezettem Sky-t és felültem rá.
- Máris mész? - nézett fel rám.
- Aha, szerintem neked is kéne. Reggel óta itt vagy és gondolom a szüleid nem tudják.
- Hát, nem. Elkísérsz?
Miért is ne? Úgysincs jobb dolgom. Aztán meg ugye van mit megbeszélnünk, mint testvér a testvérrel. Lepattantam Sky-ról és egymás mellett elindultunk, kezemben a kantárral.
YOU ARE READING
Rossz Döntés/Harry Styles Ff/
FanfictionKimberly Tompson egy átlagos 15 éves, másodikos gimnazista. Harry Styles egyel feljebb jár. Kim és Harry története egy buliban fordul komolyabbra, amikor Harry egy fogadást köt, miszerint egy hét alatt az ujjai köré kell csavarni a lányt. De azt csa...