Rossz Döntés/Harry Styles Ff/

01. "Fantasztikus" első nap

Már napra készen vártam a kocsinál Tony-t. Reggel egy fehér blúzt és egy fekete csőszoknyát vettem fel a fekete magassarkúmmal. Évnyitó lesz, úgyhogy ki kell öltözni. Barna hajamat kontyba fogtam és felvittem egy minimális sminket.

- Nem tán' Harry miatt öltöztél ki ennyire? - nézett végig rajtam a bátyám.

- Nem! Évnyitó lesz a suliban és hagyjál már Harry-vel!

- Hát jó. Menjünk, el ne késs.

Ültünk a padon az iskola udvarban, amikor Sofi jött oda hozzánk.

- Kim, Luke keres.

- Ha Luke akar valamit, akkor majd szépen idejön! - szólalt meg előttem Hope.

- De azt mondta, hogy fontos.

- Jó, megyek! - sóhajtottam és felálltam. Szépen ráérősen mentem, hátha a csengő megállít. De nagy sajnálatomra nem tette, úgyhogy kénytelen voltam beszélni Luke-al. Hát, még jó hogy nem vagyunk osztálytársak.

- Azt mondták, beszélni akarsz velem! - tértem egyből a lényegre, mikor Dylan elment.

- Szükségem van rád, Kim. - nézett a szemembe.

- Kirakott a csajod? - tettem csípőre a kezem és gúnyosan elvigyorodtam. - Amikor meg nekem volt szükségem rád, te hol voltál? Elcseszted, mint minden mást.

- De... Mostmár itt vagyok.

- Csakhogy már nem kellesz. Nézz szét, rengeteg helyes, jófej srác van még ebben a retkes iskolában. Nem Te vagy az egyetlen. Simán találok mást magamnak! - köptem oda és visszaindultam a lányokhoz.

- Kit? Harry-t? Őt nem érdekled! Átnéz rajtad! - kiabált utánam.

- Tudod mit? Menj a francba Luke Carter! - motyogtam úgy, hogy tisztán hallja. Szavai egy-egy késszúrásként értek. Hogy mondhatott ilyet? Szeretett ez egyáltalán, vagy csak kihasznált mint a többit? Már nem is érdekel!

Becsöngettek és elkezdődött az évnyitó ünnepség. Egy hosszú,nagyon hosszú monológ után az igazgató kimondta azokat a szavakat, amelyektől a legjobban rettegtem.

- Ezennel a 2015/16-os tanévet megnyitom! - szólt a mikrofonba. Szuper!

Minden osztály bevonult a saját termébe. Kiosztották a tankönyveket, lediktálták az órarendet és elmondták, hogy a héten már tanulunk. Nagyban nyomkodtam a telefonomat, amikor az osztályfőnök hozzám kezdett beszélni. Felnéztem rá és beraktam a telefonomat a padba.

- Kimberly, ha befejeznéd a telefonozást, akkor elmondanám!

A mi osztályfőnökünk a legrendesebb tanár a gimiben, szóval nem vette volna el.

- Szóval, október végén lesz egy bál, mire szervezőket keresünk. Rád gondoltam, mint főszervező és még össze kéne hoznod egy 4-5 fős kis csapatot.

- Oké, vállalom. Mikorra kell a csapat?

- Akár most is jó, ha tudsz mondani pár embert.

- Oké, akkor legyen Hope, Abby, Sofi, Tori és, öhmm... Dylan. - választásomra az imént említett fiú kérdőn rám nézett. - Igen, Te! - mondtam neki. Dylannel általános óta jóban vagyunk, úgyhogy ez a kis közjáték poénból volt. Tekinthetem akár legjobb fiúbarátomnak, bár sokak szerint nem létezik fiú-lány barátság, mert előbb-utóbb az egyik fél többet fog érezni. Úgy gondolom hogy Dylan és én vagyunk az első példa arra, hogy igenis létezik. Legalábbis az én részemről, mert nem tudom, hogy Dylan hogy van vele. Remélem azért ő is ezen a véleményen van! Jó lenne belelátni az emberek fejébe. Jó, ez most kétértelmű volt, úgyhogy inkább úgy mondom, hogy jó lenne olvasni az emberek gondolataiban. Igen, ez határozottan jobban hangzik.