i just wanna be with you

5.

- Kitalálom: a kedvenc filmed a DaVinci kód - kezdeményezett beszélgtesést Shawn. Ezúttal már nem a hátán vitt, hanem mellette sétáltam. Éppen a buszmegállóhoz igyekeztünk.
- Majdnem eltaláltad, igazából a második részét szeretem nagyon - válaszoltam nevetve.
- Nézni, ahogy azok az egyházi valakik elégnek és meghalnak? - ráncolta a képét Shawn. - Ha már mindenképp választanom kéne, akkor az első.
- Te bolond vagy - ráztam meg a fejem. Közben megérkezett a busz, így felszálltunk rá. Mondanom sem kell, ülőhely nem is jutott, így kénytelenek voltunk állni és a csövekbe kapaszkodni. - A második rész sokkal izgibb.
- Lyn, megmondom neked őszintén, egyszer láttam mindkét részt, és nem lopták be magukat a szívembe. Mégis, az első részben még volt egy kis furfang meg zsenialitás, a másodikban pedig csak próbálták űberelni az előző sikerét, ezért megcifrázták egy pár gyilkossággal - magyarázta. Leesett állal néztem rá. Még soha nem hallottam Shawn Mendest ilyen hosszan, összefüggően és értelmesen beszélni. - Meg alapból nem bírtam benne annyira Tom Hankset, szerintem elég bénán játszott.
- A karaktere volt béna - védtem meg. - És egyébként, hogy nem lehet ezt a filmet szeretni?
- Szeretném, ha nem egyházas lenne.
- Nem bírod az egyházat?
- Nem vagyok megkeresztelve sem. Szerintem nem Isten teremtette az embereket, hanem az emberek teremtették Istent. Ha tényleg van Isten, miért van ez a sok betegség meg ez a sok szörnyűség? Csak kell valami, amiben hinni tudnak. Persze, ezért senkit nem ítélek el, mindenkinek szíve joga, mit hisz és mit nem. Te hívő vagy?
- Tyű. Mendes, le vagyok nyűgözve. Nem is vagy te olyan hülye - boxoltam a vállába nevetve. - Egyébként a kérdésedre válaszolva katolikus vagyok, de nem gyakorlom a vallást, megvagyok nélküle - válaszoltam, miközben szemeimmel ülőhely után kutattam.
- Nézd, ott egy szabad! - lökött meg óvatosan. Összénéztünk, majd mindketten futni kezdtünk. Egyetlen egy ülés volt már csak szabadon, mi meg ketten voltunk. De ő előbb ért oda, természetesen.
- Köszi... - szomorodtam el.
- Na gyere már! - mondta, majd az ölébe húzott, így mindketten letudtunk ülni. Pár utas mosolyogva nézte vívódásunkat, de nagy részük és a csoportunk is csak a szemüket forgatták. Mondjuk nem csodálom. Nem volt semmi, ahogy egymást lökdösve végig sprinteltünk a buszon. Shawn nagy nehezen előbányászta a fényképezőjét majd készített magunkról egészen pontosan 3 képet. Egész jók lettek, így kiskutya szemekkel néztem rá.
- Tessék, neked adom - nyomta a kezembe az egyiket vigyorogva, így boldogan raktam bele a pénztárcámba.
Mosolyogva nézegettem tovább, miközben kiélveztem, hogy Shawn minden kanyarnál a derekamhoz kap, hogy ne csússzak le az öléből. Elkaptam Holland tekintetét, aki nem is olyan messze álldogált Natalie, Nash és Cameron társaságába.
- Akkor ti most...? - tátogta, miközben nagyba mutogatott. Elnevettem magam.
- Fogd be! - tátogtam ezúttal én.
- Mi ilyen vicces? - támasztotta állát vállamra Shawn. Lehelete csiklandozta a nyakamat. Közben még mindig tartottam a szemkontaktust Hollyval, aki kacsintott egyet. Megráztam a fejemet. - Ugye nem érzed a dákómat? Kicsit rakoncátlan... - duruzsolta a fülembe Shawn, mire ijedten fordultam hátra hozzá. Felröhögött. - Nyugi, vicc volt. De látnod kellett volna a fejed.
- Menj a picsába, colos! - keltem fel az öléből, majd az ajtóhoz álltam barátnőmék társaságához. Amúgy is már le kellett szállnunk.