i just wanna be with you

2.

- Hékás, honnan tudod a számomat? - kérdeztem tőle, amikor végre szóhoz jutottam.
- Őszintén szólva fogalmam sincs; kurva éhesek voltunk, ezért neki álltam nézegetni a kontaktjaimat, hátha itt van valaki közülük, majd megláttam a neved, aztán gondoltam, egy próbát megér - magyarázta lazán. Bólintottam, majd megnéztem kivel is jött. Hát persze. A szokásos csapatuk másik két elmaradhatatlan tagja állt még a szobánkban, Nash és Cameron. Előbbi pedig már a kis szekrényünkben kutatott.
- Szállj már ki onnan! - üvöltött rá röhögve Natalie, majd a hátára csimpaszkodva próbálta elhúzni onnan. Holland figyelmesen, és talán kissé megszeppenve nézte őket, Cam pedig vihogva fotózta illetve videózta őket, és van egy olyan érzésem, hogy az pár percen beül a tag Snapchat mystory-jában landolt.
- Remélem nem gond - folytatta Shawn egy féloldalas mosoly keretében. Amit aztán az este folyamán többször is megismételt.
Miután Nash talált maguknak kaját, nem költöztek vissza a saját szobájukba, hanem letelepedtek nálunk. Mondjuk nem egyszer le kellett őket csitítani, mert igen hangosan röhögtek, és félő volt, hogy a kísérő tanárok meghallják. 
- Jajj, mit aggodalmaskodsz? - nézett rám Shawn, miután szó szerint befogtam a száját. - Mrs. Andrews úgy alszik, mint a bunda, de ha fenn lenne se hallaná meg, kissé süket a tag. Mrs. Drake meg az edző pedig éppen kefélnek, holt leszarják, hogy mi mit csinálunk - magyarázta, mire döbbenten néztem rá.
- Mrs. Drake és az edző...? Fujj, ez elég kiábrándító - grimaszoltam, minek láttán Cam röhögni kezdett, így hozzávágtam egy párnát, de ő nem hagyta abba. 
- Hát, ha ez kiábrándító, menj el a szobájuk előtt. Na az mindent visz - vihogott, mire én ismét fintorogtam egyet. 
- Kilógtatok? - kérdezte Natalie, aki közben Nash haját fonogatta. Utóbbi válaszolt.
- Na ná, még szép. Nem gondolod, hogy majd egész este itt ülünk? - röhögött. Összenéztünk Hollanddel. Miért kell ezeknek mindenen röhögni? Na nem mintha én olyan fafejű lennék, de na. 
- Akkor, ma miért nem mentetek kajáldába, ahelyett, hogy a miénket csórjátok? - kérdeztem vigyorogva a mellettem üldögélő Shawnt.
- Talán problémád van vele, Wagner? - húzta fel a szemöldökét, majd közelebb hajolt, és halkan így szólt: 
- Ha szeretnéd, holnap meghívlak valamire. Bármire. - Ránéztem. Arca csak pár centire volt az enyémtől, a szívem pedig ez miatt gyorsabban kezdett zakatolni. Nem vagyok hozzászokva, hogy egy fiú ennyire az intim szférámban legyen. Ráadásul, egy ilyen vonzó fiú. Mert valljuk be, Shawn Mendes igenis vonzó srác, mind külsőleg, mind belsőleg. Persze vannak neki hülye dolgai, de azok tipikus fiús cuccok. Kezdhetném kapásból a kis bandájával, ami tulajdonképpen nem is az ő bandája, hanem Nashé, Shawn és Cam, illetve a többi srác pedig csak kiegészítők. Elég menő srácok, bár az iskolai ranglétrán messze nem az elsők. Mégis népszerűbbek, mint én vagy Holly. Mi, drága barátnőmmel mondhatni láthatatlanok vagyunk, de ez nekünk tökéletes pozíció.
A következő pillanatban arra lettem figyelmes, hogy gyorsabban, szinte már zihálva veszem a levegőt, Shawn pedig csak elmosolyodik, megcsóválja, majd a vállamra hajtja a fejét.
Végül nem töltötték nálunk az egész éjszakát. Miután elpusztították az összes kaja készletünket, visszasurrantak a szobájukba, a kis mocskok.
Másnap reggeli után a portánál sorakoztunk, ugyanis éppen indultunk valahova. Aztán, legnagyobb meglepetésünkre a fiúk odaálltak hozzánk, és mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, beszélgetni kezdtek velünk. Savannah és Cherry, a két ügyeletes pasifaló bosszusan méregették a társaságunkat. Nem csodálom. Én is azt hittem, hogy csak a kaja miatt kellettünk nekik, és többet ránk se hederítenek majd. De nem így lett.
Szóval, valahogy így kezdődött az egész.