Egy új kezdet... [SZÜNET]

Az igazság fáj...

"-Úgyhogy te vagy az egyetlen, aki foglalkozik is velem."

-Várj egy pillanatot, mert én még mindig nem értem. Ha szeretnél róla beszélni, akkor engem megkereshetsz, nyugodtan.
-Elmondom most, mert nem akarok előtted titkolózni. Tehát lehet, hogy vannak szüleim és gazdagok vagyunk, de nagyon sokszor bármit megadnék egy szegényebb, de törődő családért. Olyanokért, akiket érdekel a fiuk élete, szerelme vagy legalább a jegyei. Igen ki van kövezve nekem egy út az egyetemhez is, de az nem nekem való, viszont ők csak azt látják a szemük előtt, ha rám néznek, amit ők akarnak és nem azt aki valójában vagyok. Szerintem a kedvenc színemet, de az ételt se tudják, amit imádok.
-Nagyon sajnálom, azt se tudom most mit mondjak erre.
-Nem várom el, hogy bármit is mondj. A suliban úgy tekintenek rám, hogy a gazdag, a menő és a jó fej...
-És a helyes. - vágtam közbe.
-Te is úgy gondolod? - mosolygott.
-Nem én csak hallottam már egy-két lánytól. - védtem ki és ekkor anyuék haza jöttek. 
-Szia, kicsim!
-Szia, anyu! Kint maradsz? Megyek már is segítek.- rohantam oda hozzá, közben pedig agyaltam, hogy mit mondjak Davidnek Stella miatt, hisz ő már annyi mindent megmondott nekem, remélem én is megbízhatok benne, akárcsak ő bennem, ez alatt a gondolatmenet alatt kijutottam az ajtóba, gyorsan elkaptam pár dolgot, bevittem, majd robogtam vissza.   
-Kicsim, most mennem kell dolgozni, de Stellát itt hagyom.
-Öhm...Rendben. És anyu te dühös leszel rám, ha elmondom valakinek?
-Dehogy is, szerintem jót tenne neked ha valakivel meg tudnád beszélni, de előbb legyél benne biztos, hogy megbízható és hogy emiatt nem fog cserben hagyni.
-Hát, nincs sok választásom hisz itt van.
-Ki az? Bemutatsz?
-Persze gyere csak. - ezek után bementünk  a konyhába, ahol Davidet találtuk, pont ott ahol hagytam.
-Jó napot kívánok! David Pers vagyok. - állt fel tisztelettudóan.
-Szervusz én Lily anyukája vagyok, Anne. Jól hallottam, hogy Pers?
-Igen, miért?
-Áhh...semmi, csak elkalandoztam és nem voltam benne biztos. Viszont most mennem kell. Sziasztok! Jó beszélgetést. - pár másodperccel később már záródott is az ajtó.
-És ő itt ki? A húgod?
-Nem. Tudnánk beszélni? - nyeltem egy nagyot.
-Persze.
-Akkor most elmondok mindent és kérlek csak a végén kérdezz. Volt egy barátom, Luke. 2 éve jártunk és ő egy évvel idősebb volt nálam. Már nagyon szerette volna, hogy megtörténjen közöttünk AZ, de én még nem álltam rá készen. Miután nem engedett ebből szakítottam vele. Az nap a suliból kilépve elkapott valaki, nem láttam ki volt az, nem láttam az arcát. - kezdtek el csepegni a könnyeim - És megtörtént. Nem tudtam vele, mit kezdeni, anyunak elmondtam és vett nekem tablettákat, ennek ellenére teherbe estem. A sulimban emiatt mindenki ferde szemmel nézett rám. Kiközösítettek, ez előtt anyuval megbeszéltük, hogy év végén elköltözünk, de inkább év közben magán tanuló lettem, majd befejeztem a 9. osztályt és elköltöztünk. Ebbe a suliba azért csak decemberbe jöttem, mert szeptember 26-án megszültem Stellát. A szülés előtt többször is élet veszélyben voltam, mert idegileg és lelkileg összeroppantam, volt hogy öngyilkos akartam lenni, amiatt ahogy a sulimban viselkedtek velem, de anyu mellettem állt és segített rajtam, neki köszönhetem, hogy ma itt vagyok. Ebben a suliban nem szeretném még egyszer átélni azt a poklot, ezért titkolom mindenki elől Stellát, de mivel te ennyire megnyíltál előttem és teljes mértékben bízok benned, ezért mondtam el. De tényleg...nagyon...szertném...hah...nehem...thudnáh...meheg...sehenkihi. - zokogtam a végén, a legrosszabb az egészben az volt hogy  miután elmondtam Davidnek mindent felpattant és elviharzott. Ott hagyott egyedül zokogni, ezzel most lehet, hogy elveszítettem, de a titkomat kérlek Istenem védd meg. Ezzel erősebb ölelésbe zártam Stellát.
Gondolkodás helyett inkább lefektettem Stellát aludni, majd egy forró fürdő után én is megpróbáltam.