Puzzle a múltból

Ötödik fejezet

Komolyan a megbolondulás határára kerültem. Anya a reggeli "fontos neked" beszéde óta alig hajlandó velem beszélni. Mindent megpróbáltam, de semmire sem reagált. 

A legnagyobb félelmem volt, hogy volt valakim, akivel a párkapcsolati skálán nagyon előrehaladott állapotban voltunk és én elfelejtettem őt. 

Aznap reggel, mikorra Liliannt és a kicsiket vártuk már konkrétan sírhatnékom és üthetnékem volt. Gemma nem volt otthon, de a telefont se vette fel nekem. A reggelimet fogyasztottam éppen, amikor anya besétált a konyhába. Nem számított rám, hiszen majdnem tizenegy óra volt már.

- Anya kérlek, ne hagyj kétségek között! - suttogtam megtörten. - El sem tudom képzelni, mit érezhet az a lány, akiről beszéltél. De kérlek, adj egy esélyt!

- Mire? Nem fogom elmondani, hogy mi történt az öt év alatt.

- Nem is azt kérem, mert tudom, hogy hajthatatlan vagy azon a téren. Én csak azt az egyet kérem, hogy mondd el az igazat.

- Rendben - sóhajtotta, majd leült velem szemben. - Mire vagy kíváncsi?

- Az a mondat, arra vonatkozott, hogy volt valakim, akivel komolyra fordultak a dolgok?

- Így is mondhatjuk - mosolyodott el szomorúan.

- Szóval nekem ő minden értelemben fontos, ahogy egy nő lehet egy férfinak. Házasság vagy gyerek? Vagy mindkettő?

Láttam rajta, hogy elsápadt. Szóval ráéreztem a lényegre.

- Gyerek és eljegyzés.
- Istenem, ez nem lehet.... És ők most hol vannak? Jól vannak? 

- Szívem, ez olyan dolog, ami az öt évbe tartozik bele. De igen, mindannyian jól vannak.

- Hogy mondtad? - most rajtam volt az elsápadásban a sor.

- Mondom jól vannak.

- Az előbb azt mondtad, mindannyian. Szóval nem csak az van, amit elmondtál.

Mivel látta rajtam, hogy addig nem tágítok, míg nem válaszol, így megadta magát.

- A gyerekek jól vannak, és a lány is.

- Anya....?

- Most mit anyázol itt nekem? Tényleg mindenki jól van!

- De nem csak ez van, ugye? 

- Csak akkor válaszolok konkrétan, hogy ha te fogalmazod meg a kérdést. Pontosan.

Gondolkodtam, mert annyi minden járt a fejemben.

- Oké, akkor, mennyi idősek a gyerekek?

- Hát... nyolc hónaposak lesznek, a pici pedig még fejlődik a lány pocijában.
Válaszra nyitottam a szám, de akkor nyílt az ajtó. Meghallottam Lil boldog hangját, a gyerekek gügyögését.

- Halihó, megjöttünk!!!

Anya úgy nézett rám, hogy azt hittem, menten meghal. 

- Kérlek, amíg nem vagy biztos mindenben, ne cselekedj! A meggondolatlanságod már így is sok fejfájást okozott nekünk. Kérlek, ne ess neki, ne vonj le téves következtetéseket, és ne legyél tuskó! Kérlek! - suttogta meggyötörten, majd mosolyt erőltetve az arcára az érkezettek elé sietett. 

Hallottam, ahogy a nappaliba tereli őket és közben beszélgetnek. Vonzottak a gyerekek, és az a csodaszép, gömbölyödő pocakú lány is, de nem tudtam megtenni. Nem tudtam kimenni oda úgy, hogy majdnem biztos voltam benne, hogy ők a családom. A családom, akikre képtelen vagyok visszaemlékezni.