Rest Your Love (HU) Brad Simpson Fanfiction

5.

- Most egy számodra érdekes kérdést fogok feltenni, de kérlek őszintén válaszolj rá! – halottam meg Brad hangját, miközben lassan kinyitottam a szemem.

Egy szinte üres szobában ébredtem, ahol csak én voltam és az ágy amin feküdtem.

- Mondd, te normális vagy? – szerintem a folyosón voltak, de azt tudtam, hogy Brad valakivel kiabál.

Megemeltem a fejem, de azonnal a homlokomhoz kaptam. Nagyon fájt ez a mozdulat, ráadásul rájöttem, hogy a homlokomon kötés volt.

- Nem akarlak többet látni a közelében, érted? – folytatódott a kiabálás, amitől még jobban fájt a fejem.

Lehunytam a szemem, majd könnyek csordultak végig az arcomon.

- Tűnj el innen! Most! – kiabálta Brad, majd távolodó lépteket hallottam.

Csendben zokogtam, mert fogalmam sem volt, hogy mi történik. Próbáltam felállni, de nem tudtam.

- Fogalmam sincs, hogy most mi lesz...-sóhajtott Brad.

- Nyugi! Elmondjuk neki, utána minden jó lesz. – ismerős lány hangot hallottam.

- Emily! – suttogtam, majd a fejemhez kaptam.

Újra kinyitottam a szemeimet és egy órát pillantottam meg. 23:46. Megjelent előttem az amikor mentem Sarah-hoz és mikor hozzám vágta a poharat. Aztán mikor benyitottam a szobájába és rám nézett, majd mikor kiabált velem. Lassan összeállt a kép előttem, hogy mi is történt. Megjelent előttem újra az arca és nagyon megijedtem. Erőteljesebben kezdtem el újra zokogni, majd megint az órára néztem.

Lépteket hallottam, majd ajtó nyikorgást. Emily és Brad lépett be a szobába és mindketten engem kezdtek bámulni.

Brad egy nagyot sóhajtott, majd az ablakhoz ment. Lassan kinyitottam a szemem és őt kezdtem fürkészni.

Tudtam, hogy a kórházban voltunk. A mellettem lévő kis szekrényen a telefonom és pár doboz gyógyszer lapult.

- Szerinted mikor kel fel? – suttogta Emily.

Brad megrázta a fejét és ököllel beleütött egyet a falba. Szitkozódva összeszorította a kezét és megszólalt:

- Baszki, ez nagyon fájt.

Emily nevetett, mire elmosolyodtam.

- Hé! – szólalt meg újra Brad, majd az ágyam mellé sietett – Destiny, ébren vagy?

Kinyitottam a szemeimet és megpillantottam a számomra legtökéletesebb embert. Fekete nadrág, bőrdzseki, kócos haj. Ellenállhatatlanul nézett ki.

- Jó reggelt, édes! – mosolyodott el, majd váratlanul megcsókolt.

- Des! Istenem! – ölelt át Emily, de én szóhoz se jutottam. – Hogy vagy?

- Jól. – feleltem, de még ez is fájt.

- Hát ez nem volt valami meggyőző...-nevetett Emily.

- Mi történt velem? – suttogtam.

Egymásra pillantottak, majd Brad megfogta a kezem és letérdelt mellém.

- Most ez nem számít, oké? Haza foglak vinni és mindent el fogok mondani!

- Kérlek! – kezdtem el újra zokogni.

- Nyugodj meg! Nem könnyű ilyeneket mondani, annak akit a legjobban szeretsz.

Én csak szipogtam mint valami óvodás.

- Csak annyi a fontos, hogy... - folytatta, miközben a fülemhez hajolt. - ...máskor ne menj el este az egyik legjobb barátnődhöz, aki ráadásul a legőrültebb ember a világon.

Nagyon köszönöm a sok visszajelzést és örülök, hogy tetszik nektek a sztori.:))