Rest Your Love (HU) Brad Simpson Fanfiction

Prológus

-A francba! - suttogtam, miközben az új cipőmet törölgettem. Csak arra tudtam gondolni, hogyha hazamegyek anya ki fog nyírni a cipő miatt.

Csak én lehetek az, aki szombat éjszaka a korom sötétbe szerencsétlenkedik. Bármi történhetett volna. Például elrabolnak, nem látom többé a családom és a barátaim. Ezektől a gondolatoktól kicsit megijedtem, ezért tovább folytattam utamat a semmibe. Ha tudtam volna, hogy hol vagyok magabiztosabban lépkedtem volna, de így... Rápillantottam a telefonomra ami ki volt kapcsolva. Dühösen fújtattam egyet és lassan tovább indultam.

A hátam mögül furcsa hangokat hallottam, ezért reflexből hátrafordultam.

Egy sötét alakot láttam a fák között, aki egyre csak közeledett felém.

-Jól vagy? – kérdezte alig hallhatóan.

-Jézusom – a számhoz kaptam a kezem.

-Ennyire ijesztő lennék? – nevetett.

-Bocsi, de idegenekkel nem beszélek!

-Ezt igennek veszem – morogta. – Hogy hívnak?

-Te azt hiszed, hogy csak úgy elmondanám egy ilyen embernek a nevem, mint te?

-Hűha, te elég kedves vagy! –röhögte el magát.

Legszívesebben elfutottam volna.

-Oké, akkor mesélek egy kicsit én magamról! Ismerkedjünk! Én az East High-ba járok és te?

-Ahh. Én is.

-Tudom! - bólintott.

-Hogy mi? – kérdőn néztem rá - Akkor minek kérdezted?

-Láttalak már sokszor a suliba! – igaz, hogy sötét volt, de tisztán láttam, hogy elmosolyodott.

Annyira nem is nézett ki rosszul. Göndör hajába túrt és lassan leült elém. Nem értettem, hogy miért de azonnal én is lehuppantam mellé.

-Tizenegyedikes vagy? - bukott ki a kérdés belőlem.

-Igen – fordult felém amitől kicsit zavarba jöttem – Honnan tudtad?

-Tippeltem.

-Mesélj, kedves ismeretlen lány! Mit keres egy ilyen szép hölgy ilyenkor a semmi közepén?

Jézusom.

-Miért akarod, hogy bármit is meséljek? Nem is ismerlek! Még csak a nevedet se tudom!

-Igazad van! – sóhajtott fel – Elnézést!

-Szóval? – szólaltam meg egy kis idő után, mire kinyújtotta felém a kezét.

-Simpson. Brad Simpson.

Bevallom, tetszett.