A Szüzek Köre

Harmadik

A férfi mögött megjelent egy magas, ugyan olyan sötét hajú alak. Az arcát nem láttam, mert Anya főnöke kitakarta, de valószínűleg ő volt a fia. Olyan ismerősnek tűnt.

A férfi előrelépett, hogy kezet foghasson az idő közben megérkező Apával, és végre fény derült a fiú kilétére.

- Te?! - kérdeztük egyszerre a sötét szemek birtokosával.

Nem.

Mi van ezzel a héttel?

Miért pont én?

Miért hoz össze mindig a sors ezzel a fiúval?

Miért pont Samuel Jones?

A fiú inget és zakót viselt, de hozzá farmert és egy pár fekete Vans-t vett fel. Gondolom nem akart ő is aktakukacnak kinézni, mint itt mindenki. Nehéz magamnak bevallanom, de piszok jól nézett ki. Igazából sokmindenben hasonlított az édesapjára, a hajuk, a magas alkatuk és az orruk íve is megegyezett. Samnek viszont barna íriszei voltak, míg az apjának szürkéskékek.

- Csak nem ismeritek egymást? - vonta fel a szemöldökét Anyu és ránk mosolygott.

Meg sem várva a választ, karon ragadott minket és a konyhába terelte a csapatot. Természetesen Sam mellé kellett ülnöm. Hát ez pech. Nem volt elég, hogy a múltkori beszélgetésünk rányomta a bélyegét az egész hetemre, még a mai estét is ki kell bírnom ezzel.

Úgy látszik, őt ez annyira nem zavarta: felöltötte a jellegzetes félmosolyát és beszélgetni kezdett a szüleimmel. Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem, hogy kérdeztek tőlem valamit.

- ...eritek egymást Avery? - fordult felém Apu.

- Hm? Bocsánat! Micsoda?

- Honnan ismeritek egymást? - Húha, ha beindul a 'kislányomnak-nem-lehet-fiúja-ezért-hozom-a-sörétest'-ösztöne, nekem végem. Pedig Sam nem is volt a fiúm, hála az égnek. Sőt, utáltam a srácot. Ráadásul, egyáltalán nem is volt még fiúm.

- Ööö osztálytársak vagyunk három éve.

- Ennyi? - vonta fel a szemöldökét.

Igen, az apám azt hiszem megőrült. Bekattant neki valami. Hozni fogja a vadászpuskáját. Már láttam, ahogy végigpörgeti fejben a szitut: Sam rámmászik, vagy feldob a konyhapultra, aztán végigcsókolja minden porcikámat, Apa pedig jó szülő lévén beleereszt egy tárat. Oké, hügye gondolat, felejtsétek el, jó?

- Franciára együtt járunk. Meg a bálon ő lesz a párom - ennél a mondatnál éreztem, hogy valami meleg a combomra siklik. Nem nézhettem le, de tudtam, hogy egy kéz az. Tudjuk kinek a keze. - Ennyi.

Vártam, hogy Apa végre elforduljon, és mikor megtette, gyorsan elütöttem Sam meleg tenyerét a lábamról. A melegség hiányától rögtön libabőrös lettem. A fiú elvigyorodott mellettem, ahogy a borzongás végigfutott a karomon is.

Buta test, hülyén reagál az érintésekre.

Tovább hallgattuk a szüleink beszélgetését a munkáról, családról és a jó ablaktisztítómárkákról. Igazából Sam apukája tök jófej, elég fiatalos gondolkodásmódja és ízlése volt.

- Ó, Nora szerint a legjobb az ecet a vízkőre - monta határozottan Mr. Jones és bekapott mégegy falatot a sült csirkéből.

- Igen, szerintem is! Amikor a fürdőszobát takarítom, mindig ráöntök a csapokra vagy négy litert - áradozott Anya és szélesen mosolygott.

- A kerti csapra is jó néha - szólt közbe Apa is.

Azt hiszem, számomra itt meghalt az este. Csak unottan turkáltam az ételben, mert több már nen fért belém, és úgy vettem észre, hogy Sam is hamarosan bele fog fejelni a tányérjába, mert elalszik.