A Szüzek Köre

Harmadik

A V E R Y
____________________

Az utóbbi két napomra ráragadt a bosszús hangulat. A beszélgetés Sammel a buszon eléggé felidegesített, és sajnos túl sokat rágódtam rajta azóta. Mert mi van, ha mások is azt gondolják, mint ő? Mi van, ha mindenki ezt gondolja?

Igen, nem volt még igazi kapcsolatom. Na és? Várok az igazira - legalábbis, mindig ezt mondogattam magamnak. Néha gondolkodtam azon, miért nem vagyok érdekelt a fiúk körében, de aztán rájöttem, hogy igazából még a nevemet sem tudják. És nem csak a fiúk. Egy árnyék vagyok.

- Kicsim, kész vagy már? - Anya csilingelő hangja zökkentett ki a gondolatmenetemből, ahogy felkiabált az emeletre. Nagyon izgatott volt a ma este miatt, mert meghívta az új főnökét egy családi vacsorára.

- Pillanat! - szóltam vissza és megigazítottam a krémszínű egyberuhámat, felkaptam a telefonomat és kisiettem a szobámból, le egyenesen a konyhába.

A helység falai halványszürkére voltak festve és fekete-fehér konyhabútor került eléjük. A padlólap egy sötétebb szürke árnyalatot kapott. A komorságát rengeteg növény és Anya dolgai ellensúlyozták.

- Ó, milyen csinos az én kis bogaram! - jött oda hozzám az anyukám és megigazította a begöndörített, szőkésbarna tincseimet.

- Anya, ne ébressz bennem hiú ábrándokat! - mosolyogtam rá és kivettem a tányérokat a szekrényből, hogy segíthessek teríteni.

- Gyönyörű vagy - simogatta meg a karom.

Kipakoltam a tányérokat és az evőeszközöket a fekete étkezőasztalra. Mikor végeztem, Apa is befutott félig begombolt inggel és egy nyakkendővel a fején.

- Apa, most nem Rambo délutánt tartunk! - nevettem fel és levettem a fejéről a ruhadarabot.

- Pedig kéne - mosolygott és végiggombolta a szürke, hajszálcsíkos ingét. A kezébe nyomtam a nyakkendőt, aztán visszasietett a nappaliba, hogy kikapcsolja a tévét.

- Avery, kitennél még egy tányért és hozzá evőeszközt? - kérdezte Anyu.

- Persze, de mégis minek? Nem az mondtad, hogy a főnököd jön?

- De. És a fia. Veled egyidős, egyébként.

Anya te is jókor szóltál! Fel kellett volna készülnöm arra, hogy beállít valami kocka srác a kocka szövegével. Most mi van, ha felkészületlenül kell majd hallgatnom a kvantumfizikáról szóló szövegét? Vagy mi van, ha nem fogom érteni a tudós poénjait? Például: 'úgy vonzódom hozzád, mint a kation az anionhoz'. Hát kössz, inkább nem!

- Siess, kicsim! Két perc és itt vannak! - sürgetett Anya.

- Oké - ordítottuk egyszerre Apával.

Anyának igaza volt, alig telt el öt perc, és megszólalt a kaputelefon.

- Nyitom! - kiáltottam a készülékbe, meg sem várva a választ és megnyomtam a kapunyitó gombját.

Annya kisietett az előszobába és kinyitotta az ajtót. Utánaszaladtam és megamra öltöttem egy elég hitelesnek tűnő műmosolyt. Utáltam az ilyen vacsorákat, mert semmi értelmüket nem láttam.

Kinyílt a bejárati ajtó és egy középkorú, fekete hajú férfi lépett be rajta. Sötét tincseibe már néhány ősz hajszál vegyült. Elegáns fekete öltönyt és cipőt viselt, ami nem nézett ki olcsónak. Bal kezében egy BMW kulcsai csüngtek. Persze, ismét valami dúsgazdag fószer, akit nem érdekel más, csak a pénz.