Only Sex [ ch fanfic.]

4.fejezet

Beléptem a szobába. Mindenki, de persze zömében fiúk voltak, kissé ittas állapotban. Azonnal huhogni és éljenezni kezdtek. Oké Ally...bátorság. Elkezdtem úgy mozogni, ahogy azt betanultam, majd lassan közelebb mentem szülinapos fiúnkhoz és levettem a kendőt szeméről. Csak úgy tátotta rám a száját. Először kellemetlennek éreztem, hogy mindenki bámul, mint egy kiállítási tárgyat, de végülis bevallom nem olyan rossz érzés, hogy ilyen reakciót válthatok ki kedves nézőközönségemből. Csak úgy csorgott a fiúk nyála. Eddig nem éreztem magam olyan szépnek és vonzónak, de most, ebben a helyzetben úgyérzem bárkit megkaphatnék.

Tánc közben párszor megsimítottam az ázsiainak tűnő ausztrál szépséget, mire beleremegett. Nehéz elismernem, de borzasztó helyes és remélem, ha többször is lesz ilyen felkérésem ugyanilyen jó képű, fiatal fiúkat kapok. A tánc vége felé, már jobban mert fogdosni, s minden érintésére kirázott a hideg. Puha kézfeje szépen lassan haladt végig minden porcikámon. A legvégén leültem az ölébe és kezeimet nyaka köré kulcsoltam. Letelt az idő. Sokan tapsoltak, hallottam a kiáltásokat a szülinaposhoz, de mi csak néztük egymást. Ő elkezdett közeledni felém arcával, s tudtam, hogy meg akar csókolni, de...nekem nem ment. Persze kívántam őt, nem tagadom, de akkor is egy idegen. Elhúzódtam tőle, felálltam, majd kisétáltam az előszabába ahonnan bejöttem. Utolsó pillantást vetettem a tömegre, a fiúra, majd egy kis meghajlással távoztam a helyiségből. Felvettem a kabátom és az ajtó előtt vártam. Kisietett hozzám egy göndör hajú, igen izmos fiúcska, akit láttam a tömegből, majd átadott egy borítékot.

-Amm..köszönjük a műsort Miss...

-Csak Ally-mosolyogtam.

-Hát köszönjük Ally-villantott egy mosolyt.

Gyönyörű fogai vannak. Szinte láttam ahogy megcsillan rajta a fény. Itt mindenki ilyen jól néz ki?

-Ally...szép neved van. -hallottam egy hangot a háttérből.

Odanéztem és megpillantottam kedves ünnepeltünket. Ahh, elájulok.

-Köszönöm...-húztam el a végét arra várva, hogy mondja a nevét.

-Calum. Calum Hood. -húzta félmosolyra a száját és nekidőlt a falnak.

-Érdekes név.-kuncogtam.

-Akkor én megyek is! Mégegyszer köszönjük Ally! -mondta a göndörke széles mosollyal, s sietett vissza a tömeghez.

-Hát én is mennék. Boldog szülinapot!-mondtam és indultam volna ki mikor éreztem egy kezet a felkaromon.

-Várj egy kicsit! Mi lenne ha bejönnél és beszélgetnénk egy kicsit?-mondta. Látom kicsit zavarban van.

-Hát nem is tudom..-feleltem félve, mire elmosolyodott.

-Nem kell félned. Nem vagyunk egy őrült, pszichopata társaság. Ez csak egy zártkörű szülinapi buli. -nevetett ki.

Már ő is? Nem elég, hogy pinky előtt is legégtem, már ő is kiröhög.
Próbáltam komoly maradni, de ez lehetetlen kísérlet. Én is elnevettem magam, mire tartotta a kezét, hogy elveszi tőlem a kabátomat.

-Ööm..tudod..ha már maradok egy kicsit, nem szeretnék ebben a jelmezben mászkálni...-húzódtam el tőle.

-Ne aggódj, adok valami ruhát. Gyere! -mondta s már rohant is egy lépcső felé.

Szapora léptekkel siettem utánna. Miután felértünk rögtön a folyosó végén lévő szobába ment, én pedig utánna. Becsuktam az ajtót, majd kerestem Calumot, de nem láttam őt. Kicsit beljebb mentem.

-Na?!-hallottam meg őt hátam mögül. Majdnem hanyat estem az ijedségtől, amit ő is észrevett és ismételten kinevetett.

-Ne haragudj..-nevetett még mindig.

-Ha,ha nagyon vicces, hogy a szívrohamot hozod rám..-mondtam szarkasztikusan.

-Jól van na..tessék egy bő kockás ing és egy fekete csőnadrág.- adta at a ruhadarabokat.

-A nadrág is jó lesz rám?-kérdeztem értetlenkedve.

-Luke fiókjából vettem ki...szerintem nem sok a méretbeli különbség. -nevette el magát.

-Ki az a Luke?- lepődtem meg.

A pinky hajút már ismerem, a göndörke aki fizetett valószínűleg Ashton aki iderendelt, de Luke...ez nem ismerős név.

-Legjobb barátom. Ahogy a másik kettő idióta is akit már ismersz.-mosolygott.

-Ohh, értem. És láthattam kint?-tapogatóztam.

-Igen, szerintem. Magas, szőke, kék szemű egy piercinggel a száján. -adta le a leírást.

-Oh. Láttam őt. A széked mögött állt.

-Igen ő az. Ő kötötte be a szemem.

-Ő is nagy szemekkel bámult.- nevettem.

-Hát téged nem csoda. Gyönyörű vagy. -közeledett.

Hátráltam...

-Akkor átöltözöm. -villantottam meg fogaimat.

-Rendben. -mosolygott. -Kint várlak!- dobott egy puszit, majd ajtócsapódás jelezte, hogy kiment.

Leültem az ágyra, levettem feszülős öltözékem, majd felvettem a nadrágot és az inget. A nadrág elég jól passzolt és hát az ing...az nagyon tetszik. Igazán egyezik a stílusommal.

Miután kész lettem, kimentem. Körbenéztem a folyosón, de Calum nem volt ott. Elindultam a lépcső felé annak reményében, hogy lent vár, de semmi. Viszont pink hajú barátom észrevett és rohant felém.

-Hát szia..azthittük elmentél, ahogy azt általában szokták...de örülünk, hogy maradtál...gyere bemutatlak..- fogta meg a kezem és húzott maga után a tömegen keresztül egy kis csapathoz.

-Na gyerekek, ő itt...am..-kezdte dadogva.

-Ally.-fejeztem be.

-Igen, Ally..-nevetett. -Ő itt Ashton-mutatott a göndörkére -Ő itt Luke-mutatott a leírásnak megfelelő fiúra - És itt is van Calum is-mondta mire észrevettem őt két pohárral a kezében.

-Látom megtalaláltad a kis csapatot.-mosolygott rám angyali arcával.

-Hát csak úgy elragadtak-nevettem, mire mindenki felnevetett.

-Aranyos a nevetésed-mondta Michael.

Ez az! Michael! Végre eszembe jutott a neve..

-Köszi Pinky.- kacsintottam rá.

Még sokat beszélgettünk, ittunk egy keveset, de nem annyit, hogy berúgjunk, majd késő este haza akartam indulni.

-Hova mész? -kérdezte Ashton.

-Haza..-feleltem egyszerűen.

-Megőrültél? Ilyen későn nem biztonságos járkálni az utcán. Figyelj nemsokára lezárom a bulit. Aludj itt nálunk.-kérlelt Calum.

-Hát...nem is tudom.

-Mostmár vagy...öt órája ismersz minket. Bízz bennünk egy kicsit. -nevetett, mire én is elgyengültem, s visszaültem melléjük.

Tenyleg nemsokára vége lett a bulinak es mindenki akinek kellett hazament. Ash,Pinky,Luke és Calum maradt. Gondolom akkor együtt élnek.

-Akkor...mivel vendég szobánk nincs vagy valakivel együtt kell aludnod vagy kanapé. -mutatott Michael az elég koszos kanapéra. -Szerintem jól fogsz dönteni. -nevetett,majd elindult felfelé a lépcsőn, de megállítottam.

-Várj, akkor hova menjek?-kérdeztem.

Vissza se fordult csak annyit mondott folyosó végi szoba. Hát persze. A szülinapos szobája. Hát legyen. Bementem és leültem az ágyra Calumra várva. Mikor belépett az ajtón meglepettnek tűnt, viszont egy mosolyt véltem felfedezni rajta, mikor ráeszmélt, hogy vele fogok aludni. Csak néztük egymást hosszasan...és őszintén...akkor valami megváltozott, ha ilyen lehetséges.

Koszonom a sok olvasot es voteot! Sokat jelent!<3