Tűz és víz

Kettes

Bianca

- Ha ide ezt az igét illeszted, nem lesz értelme a mondatnak. – böktem Shay füzetében az ominózus szó felé. A barátnőm grimaszolt egyet, és egy vastag vonallal áthúzta amit egy perccel ezelőtt jónak hitt. Összecsukta a füzetét, és hanyatt vágta magát az új gazdájára váró ágyon.

- Nem bírom a spanyolt, és nem bírom Senor Monroe-t sem. – jelentette ki. Senor Monroe alapjában véve nem lett volna rossz tanár, ha nem beszélte volna olyan tempóval a spanyolt, ahogy szerintem még a honfitársai sem. Emiatt persze alig értettük őt, és amikor arra kértük, hogy magyarázza el az előző mondatát egy másik nyelven, közölte, hogy ez egy spanyolóra, ahol spanyolul kell beszélnünk. Rendben. – Mi lett Pete-tel? – könyökölt fel Shay.

- Te tudtad, hogy Pete az? – kerekedtek el a szemeim. Az én ágyamhoz tartozó íróasztalnál ültem, a kék gurulós széken.

- Olivia mondta, miután kikísérted. Tényleg jó pasi lett. – Shay elvigyorodott, és kacsintott egyet. Visszafordultam az asztalom felé, és a kelleténél egy kicsit nagyobb hévvel raktam egymás tetejére azokat a tankönyveket és füzeteket, amikre holnap szükségem lesz. A Csillagfényben a telefon használatát is korlátozzák, ezért unalmas perceinkben mindenkinek a kreativitására kell hagyatkoznia. Shay például ilyenkor meredtem bámul előre, elképzelve, ahogy a tanárok, akiket utál, lezúgnak a hegyről. Épp becipzáraztam a hátizsákomat, amikor kopogtattak. Gyorsan ellenőriztem az órámat; háromnegyed tíz volt, elég időnk volt még takaródóig. Oliviára számítottam, de mikor az ajtóhoz léptem, és kinyitottam azt, legnagyobb meglepetésemre két jókora bőrönddel felszerelkezett lány állt előttem, festett hajjal, piercinggel, tetoválással, szakadt pólóval, és olyan rövidnadrággal, ami nem csak az időjárásnak nem felelt meg, de semmiféle erkölcsi szabályzatnak sem. Rágózott, és a körmei feketére voltak festve. Eltátottam a számat, és egy hang sem jött ki a torkomon. Ki a franc ez? Eltévedt?

- Beszélsz angolul? – kérdezte flegmán, amikor már percek óta csak elhúzott szájjal figyeltük a másikat. Hirtelen meglepetésemben csak bólintani tudtam. – Remek. – arrébb taszított a vállamnál, és behúzta a két bőröndjét a szobába. – Az ízlésficamos diri szerint ez a lyuk lesz a szobám. – lecsapta a táskája fülét, csípőre vágta a kezeit, és körbefordult. Shay összeráncolt szemöldökkel figyelte az új lányt.

- Te vagy Madison? – böktem ki végre az első értelmes mondatot, amióta beállított. Rám emelte szikrázóan kék szemét, és elmosolyodott.

- Szóval a hírnevem megelőzött. – Shay felpattant az ágyról, és odaállt mellém. Tudta, hogy a kommunikációm nagyjából kimerült ennyiben egy időre, addig legalábbis biztosan, amíg észhez nem térek ebből a sokkhatásból.

- Shayleen vagyok, a nyolcvanötösből. – Shay a folyosó vége felé intett. Madison felvont szemöldökkel végigmérte a barátnőmet.

- Aha, oké. Ti ilyen öribarik vagytok? – mutatott kettőnkre. Shay először rám pillantott, majd vissza a jövevényre.

- Mondhatni. – válaszolta Shay. – Ha nincsenek barátaid, megbolondulsz, mint Marisol.

- Az az agybajos fruska, aki ugrik minden szar értelmű szóra? – húzta el a száját Madison. Shay bólintott.

- Találkoztál már vele?- érdeklődött Shay.

- Ja, odalenn. – legyintett Madison. – Amikor azt mondtam apámnak, hogy ez a hely katasztrofális. Rögtön jött, és tudni akarta, mi történt. – forgatta a szemét.