Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A Kistanács termében eltöltött utolsó percekben igencsak forróvá vált a talaj a lábam alatt. Végig az járt a fejemben, hogy bármelyik minutumban eltűnhet előlem a sötétítőfüggöny és lebukhatok. Tudtam, hogy Aemonddal kellene szembenéznem, mert bár nem vethettem rá egyetlen pillantást sem, minden porcikám azt súgta, hogy ő az.
Továbbá, ha Aegon maradt volna a teremben, a többiek távozása után hamar leleplezett volna, hisz egyedül ő volt tisztában a jelenlétemmel. Biztosan nem hagyta volna ki a lehetőséget, hogy önelégülten rám vigyorogjon, miközben gúnyosan megjegyzi, hogy végig igaza volt Aemondot illetően.
Egy részem felkészült rá és várta, hogy Aemond felfedezzen engem, a másik felem viszont egyáltalán nem vágyott rá. Sejtelmem sem volt, mit mondhatnék neki a hallottak után. Azt sem tudtam, kinek a szavában mennyi valóság rejtőzik.
Nem hihettem feltétel nélkül Aegonnak, hisz eleve azzal a céllal csalt a terembe, hogy rossz vélemény alakuljon ki bennem Aemondról. Ugyanakkor azt sem tudtam, mennyire voltak őszinték Aemond kijelentései – nem beszélve arról, hogy a tanácskozás egész ideje alatt megítélhetetlenül viselkedett.
Az egyik mondata alapján úgy tűnt, valóban csak a hatalomért vesz el, míg egy másik megjegyzése arról árulkodott, hogy talán mégiscsak gyengéd érzelmek fűzik hozzám, elvégre nem akarta, hogy Aegon újból kivesse rám a hálóját. Bár az is lehet, hogy Aegon figyelmeztetésének is pusztán annyi állt a hátterében, hogy elkerülje az udvarban róla kialakult kép bemocskolását.
Minden korábbinál jobban elbizonytalanodtam. Még az első csókunkat, amelyet a végsőkig hamisítatlannak véltem, sem voltam képes hová helyezni. Vajon azzal is csak manipulálni akart engem? Talán már akkor végérvényesen elveszítettem őt, amikor ő a fél szemét? Kit akart megvezetni a szavaival és a cselekedeteivel? Engem vagy az ellenem verbuválódott kis csapatot? Mi lehetett a tényleges célja: a felemelkedésem vagy a vesztem?
Kérdések hada kergetőzött az elmémben. Ahelyett, hogy a tanácskozás után mindent tisztán láttam volna, csak tovább mosódott előttem a kép, sőt úgy tűnt, mintha elkezdett volna darabjaira hullani. Nem maradt más biztos és józan pont Királyvárban, amibe belekapaszkodhattam volna, mint a sárkányom és Helaena. Csak róluk remélhettem azt, hogy minden méregtől és ármánytól mentesek, így elhatároztam, hogy egy ideig megpróbálom kizárólag az ő társaságukat keresni.
Miután Aemond végre kiment a Kistanács terméből, én pedig visszaosontam a szobámba, meghagytam az ajtóm előtt rostokoló Ser Erryknek, hogy senkit nem engedhet be hozzám. Megbíztam vele, hogy ha bárki erősködne, mondja azt, hogy úrrá lett rajtam az utazásból következő fáradtság, és lepihentem, hogy kicsit felfrissülhessek az esti vacsoráig. Ser Erryk tudomásul vette a parancsomat, és ezúttal nem játszott ki úgy, mint nem sokkal korábban Aegon kedvéért. Ezt onnan tudtam, hogy míg én a plafont bámulva, álmatlanul tépelődtem az elmúlt időben történteken, egyvalaki megjelent az ajtóm előtt: Aemond.
