Part 6

23 3 3
                                    

*Nanami szemszöge*
Kopogtattak. Felkeltem a kanapéról, és odamentem az ajtóhoz, hogy megnézzem ki lehet az. Kinyitottam az ajtót és (Y/N) állt ott, cseppet sem nyugodtan.
-Menj befelé, menj vissza! Beszélnünk kell.- mondta majd belöködött az ajtón. becsapta maga után az ajtót és zihálva tapadt az ajtónak hátával. Nem nézett rám, de vörös volt a feje. Biztosan idáig futott.
- Mi történt, (Y/N)-chan?- kérdeztem, mert kezdett elfogni egy rossz előérzet.még sokáig nem szólalt meg, majd amikor már rendesen kapott levegőt meglepett hangon így szólt.
- Tényleg tudja irányítani!!- meglepően derűs volt a hangja- Itadori, nagyon jól irányítja Sukunát.
Csendben bólogattam, örültem hogy boldog és jól érzi magát itt.
- Még soha senki nem irányította ilyen jól. Viszont... Megállapodást, paktumot kötött vele.
- Tényleg?
- Aham, de nem emlékszik mi a megállapodás.
- Hát az nem túl jó.
- Nem mondod komolyan?
Erre a felhevült megjegyzésre nem tudtam mit mondjak. Kissé meglepett, szinte megsértett a hangszínváltás.
- Bocsánat. Nem akartalak megbántani.- szólalt meg egy kis csönd után, ekkor tűnt fel hogy elég mérgesen ráncolom a homlokom.
- Semmi gond (Y/N)-chan. Nem haragszom.- mondtam teljes meggyőződéssel hátha ettől megnyugszik, de még így is feszültnek tűnt.- Nem ülsz le?
- De köszönöm.- mondta és elmerengve lehuppant a kanapéra. Nagyon kimerültnek tűnt, és így szét hullott hajjal még jobban nézett ki, mint reggel. Hoztam két pohár vizet, mert nem akartam egyből alkohollal tukmálni. Letettem elé a poharat, ő pedig már emelte is a szájához és mohón itta a vizet. Eléggé ki lehetett száradva. Én csak ültem mellette és néztem ahogy iszik. Miután megittam jólesőt sóhajtott és hátradőlt.
- Hallottam el kellett menned egy küldetésre, hogy ment?- kérdezte ahogy rám nézett.
- Egész jól.
- Mit kellett csinálnod?
- Egy ellenséges átokhasználóval kellett tárgyalnunk.
- Úú, az jó. Mit tudtál meg?- élénkült fel kissé.
- Tanàr volt, a Shizuokai Egyetemenés elvileg ismer téged.
- Hogy hívják?- komorodott el hirtelen.
- Taishi Katsura.
- HOGY MI?! Jajj ne. Tuti tudni akarta hova kerültem át.
- Igen...- válaszoltam lassan.
- Jajj ne, ne ne ne. El is mondtátok neki?
- Sajnos muszáj volt, bár nem igazán értettem miért akarta tudni.
- Remélhetőleg semmi különösért.- felkelt a kanapéról és odajött hozzám.- Ha szükség van rám tudod hol vagyok, ott leszek.- mondta és adott egy puszit a homlokomra, majd távozott.

*A te szemszöged*

Elindultam a szobám felé, hogy megnyugodjak, de nem tudtam így megnyugodni hogy tudtam hogy Taishi újra megtalált. Még emlékszem az utolsó találkozásunkkor amikor megtudta hogy át helyeznek, azt mondta: 'Így se fogsz lerázni, hercegnőm.' Nagyon régóta udvarol nekem és egyszerűen nem érti hogy nekem ő nem kell. Már szinte megszállottan üldöz.
Amint beértem a szobámba, csináltam magamnak egy teát, majd leültem olvasgatni. Végig azon a napom járt az eszem, így szinte semmit nem haladtam. A fejemben visszhangzottak a szavai.
"-Így se fogsz lerázni, hercegnőm."
Majd egyszer csak lépteket hallottam a folyosón. Valaki rohant az ajtóm felé, majd Gojo robbant be az ajtón.
-(Y/N)! Az iskola ahonnan jöttél...-kezdte lihegve- felrobbantották.

Szervusztok!
Hát csak sikerült megírnom ezt a részt. Sajnálom hogy ilyen sok volt a kihagyás de nem tudtam írni. Remélem innentől nem lesznek ilyen nagy kihagyásaim, de nem ígérhetek semmit.
További jó szórakozást mindenkinek és kitartást, nemsokára itt a nyár.
Na csaó!

Naabot mo na ang dulo ng mga na-publish na parte.

⏰ Huling update: May 07 ⏰

Idagdag ang kuwentong ito sa iyong Library para ma-notify tungkol sa mga bagong parte!

A gyengepontom (NanamixReader(nő!))Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon