A gyengepontom (NanamixReader(nő!))

Part 1

Ma reggel indultam Shizuokából Tokióba, vonattal. Nagyon hosszú út volt, és tudtam hogy innentől kezdve semmi nem lesz a régi. Felborítják az én pontosan kidolgozott napirendemet. Borzasztó. De hát, Tokióban szükség van rám, mert nincs elég tanár és Gojo egyre több feladatot kap. Így hát ott hagytam az egyetemet ahol tanítottam és minden cuccommal együtt átköltöztem Tokióba. Satoru diákjait fogom átvenni, de nem igazán van hozzá kedvem. Nem szeretem ezt a sámán dolgot. Rossz a rendszer, folyamatosan ezt tegyük azt tegyük. Ide menj oda menj. Unalmas és fárasztó rendszer. Néha úgy érzem, hogy a karikák a szemem alatt soha többé nem tűnnek el. És amióta beleegyeztem hogy átköltözöm, azóta sokkal többet nyaggat Satoru. Mindig arról beszél hogy van egy másik tanár az iskolában aki nagyon hasonlít hozzám, és férfi, és nagyon fogom bírni. Talán a nevét is mondta... Nanami Kento. Érdekes név, rokonszenves. És ha hasonlít hozzám, akkor kíváncsi vagyok hogy kinek vannak nagyobb karikák a szeme alatt, és melyikünk gyűlöli jobban az összes munkahelyét. 

Pár órával később leszálltam a vonatról és elindultam oda ahol megbeszéltük hogy találkozunk. Gojoval régebb óta ismerjük egymást, családjaink révén. Egy rég elveszett szálon, én is a Gojo-klán tagja vagyok, bár nem a legerősebb, de biztos hogy a legpontosabb. Mint a klán többi tagja, én is rendelkezem a Végtelen átoktechnikával, de nagyon ettől eltérő különleges dolgom nincs. Talán különlegesnek mondható, hogy leszabályoztam az átokenergiámat, és annak szintje csak hat óra után lesz teljesen korlátlan. Addig egy paktum kordában tartja. Ezt tuti nem csak én csinálom és aki ismeri a technikát túlórázásként emlegeti, de én jobban szeretem az akaratlan és befejezetlen munka gyors befejezésére sarkalló löket szófordulatomat. Bár ez túl hosszú és fárasztó tehát nagyrészt a Túlóra szónál maradtam. Öt perccel hamarabb odaértem a találkapontra, ami nagy hiba volt, mert tudtam hogy Satoru úgyis késik. Nem képes időben odaérni sehova. Leültem és elővettem egy könyvet amit már a vonaton is olvastam. Egy félóra múlva azt vettem észre hogy egy magas alak áll mellettem és néz le a könyvembe. Ránéztem, majd megpöcköltem a fejét.

-Hello Satoru. Mi tartott eddig?

-Yo, (Y/N)!-vigyorgott rám.-Áhh csak vettem egy kis dangot, és azt majszolgatva nem tudtam ide teleportálni. Lekötött az evés. Ja és neked nem hoztam, úgyse szereted.

-Talált. Na induljunk. Így is eleget késünk, majd útközben cseveghetünk még.-mondtam felkeltem és karon fogtam a villanypóznát, esetünkben Gojo Satorut. Mindig így sétálgatunk amikor találkozunk, bár nem tudom miért. Azt állítja attól fél hogy lemarad tőlem ezért inkább fogjam és vonszoljam magammal. Nekem nem volt ellenvetésem, hisz így legalább haladunk is. 

Elindultunk az iskola felé, ahol már egyébként jártam, csak a biztonság kedvéért eljött értem hogy jól elkéssek. Végig sétáltunk egy csomó utcán és minden másik boltnál megakart állni, mint valami kisgyerek. Bele se akarok gondolni, milyen lenne ha lenne egy gyereke. Bár állítása szerint nincs szüksége női társra, el van ő magába. Viszont úgy gondolja hogy nekem nagyon is szükségem van szerelemre az életemben. Valószínűleg ezért akar bemutatni minden kollégának, hogy lássa az első reakcióimat. De engem ezzel nem fog megfogni, már út közben neki álltam az új napirendem elkészítéséhez, és ezt senki nem boríthatja fel. AZ út feléig kibírta szinte teljesen szótlanul, majd egyszer csak megszólalt a kísérőm.

-Nem is érdeklődtem. Mi újság (Y/N)? Örülsz hogy ide költözhetsz?-vigyorgott rám teljes felvidultsággal.

-Hát, fogjuk rá. Nem vagyok szomorú, de szívesebben maradtam volna legalább még erre az évre az egyetemnél. Mostanában egyre több átok jelenik meg a környékén.

-Ne aggódj miattuk. Ha nagy az átok, úgy is oda leszek küldve. De van egy új hírem is! Kíváncsi vagy rá?

-Nem, de azért mondjad csak. Úgyse tudok kitérni előle.