A gyengepontom (NanamixReader(nő!))

Part 5

~*Nanami szemszöge*~

Soha nem éreztem magam ilyen kínosan. Egyszerűen soha. Amikor meg kellett csókoljam (Y/N)-t, egyszerűen elfogyott az önkontrollom. Nem igazán volt kapcsolatom nővel, és legtöbbször azért mert én nem érdeklődtem. De ez a nő... Ő más. Egyszerűen érzem. Nem tudom hogy kellett volna kezelnem a helyzetet, de úgy döntöttem jobb lesz ha ma már nem látom se őt, se a diákokat. Szükségem volt valami feladatra, hogy elterelje a figyelmemet, ezért Yagával beszéltem az óra után egyből.

-Helló Nanami! Mit szeretnél?-kérdezte a telefonba az igazgató.

-Jó reggelt! esetleg nincsen valami feladat a mai napra? Kiűzendő átok, ilyesmi?-kérdeztem.

-De, bár mást akartam küldeni mert neked órád lenne.-válaszolta unott hangon.

-Mi lenne ha engem küldenél? Az órát meg tudja tartani Gojo és (Y/N) is.-kértem tőle, és próbáltam én is unottam hangot megütni.

-Na mi az Nanami? Menekülsz az iskola kínjai elől? Megértelek. A feladat a tiéd, a részleteket Ijichitől megtudhatod.-mondta majd a választ sem megvárva letette a telefont. Megkönnyebbültem. Még így is hogy nem tudtam milyen feladatot fogok kapni. Gyorsan írtam egy üzenetet Gojonak távollétemről majd felhívtam Ijichit, hogy megtudjam hol van, és el tud-e vinni az átokhoz.

-Jó reggelt Ijichi! Yaga nekem adott egy feladatot, esetleg értem tudsz jönni az iskolához és elviszel a helyszínre?

-Persze, kettő perc és ott is vagyok.

Kisétáltam az iskola elé és ott várakoztam. Kettő perc múlva Ijichi tényleg odaért, én beszálltam és már indultunk is.

-Szóval mi a feladat?-kérdeztem miután beszálltam.

-Egy átokhasználót jelentettek, egyedül dolgozik egy laborban, viszont első osztályú átokhasználó. Nem ismert a technikája viszont több körzetben körözik. A fejesek azt mondták az illetőnek meg kell halnia, mert óriási veszélyt jelent a társadalomra. De neked nem ez a feladatod. Ki kell derítened mi a technikája, és mivel foglalkozik. Nem kell harcolnod vele, és elfognod sem.

-Szóval ezért nem engem akart küldeni Yaga...-gondolkodtam hangosan. Mindegy csak menni fog.

-Igen alapból azt mondta elég lesz ha én megyek, de aztán szólt hogy jössz te is. De ha gondolod kint maradhatsz.-vonta meg a vállát.-Ez nem harcosnak való feladat.

-Ebben egyetértek, de azért veled megyek. Hogy csináljuk?-kérdeztem tőle és végre halvány jelét láttam annak hogy felcsigázódott.

-Hát én arra gondoltam, hogy bemegyünk hozzá és valami ellenőrzőknek adjuk ki magunkat.

-Milyen ellenőrzőknek?

-Na igen pont ez a baj. Egy olyan ingatlanban ügyködik ami a sajátja, tehát nem igazán jutott eszembe semmi...

-Hmm... Ingatlan... Esetleg ingatlan ellenőrök? Ingatlan mágnások?

-Zseni vagy. Itt is vagyunk. Te leszel a szóvivő, én pedig a felmérő. Jelzek ha indulhatunk vissza.

-Rendben.-mondtam majd kiszálltam a kocsiból. Mielőtt megnyomtam a csengőt elrejtettem az átokerő kibocsátásom, majd vettem egy mély levegőt és becsöngettem. Egy perc múlva egy a huszas éveiben járó fiatalember nyitott ajtót, és kérdés nélkül beengedett minket. Bent nem volt senki más viszont mindenből áradt az átok energia. A bent lévő tárgyak elrendezése csatatérszerű volt. Minthogyha valaki itt szokta volna gyakorolni az átkok legyőzését. Sok átok pusztulhatott már itt el, súgta egy belső megérzésem.

Az úr továbbra is szó nélkül tovább sétált. A következő szobába vezetett minket, ami egy fogadó szobához hasonlított. Pár fotel, egy kanapé, egy kisasztal és a körül pár szék volt a szobában. A fotelek pont háromszögben elhelyezve. A kisasztalon füstölő árasztotta magából a szegfűszeg illatát. A férfi rámutatott a fotelekre.

-Tessék csak helyet foglalni, már vártam önöket.-furának tartottam és rá is pillantottam Ijichire hogy most mi történt, miről maradtam le, de ő alig láthatóan megvonta vállát.

-Tudom hogy nem tudjátok hogy mindent tudok.-kezdte az idegen kicsavart mondattal a beszélgetést.- A nevem Taishi Katsura. Extanára a Shizuokai Egyetemnek.-próbáltam leplezni meglepettségem, hiszen (Y/N) is ott tanított. Az idegen folytatta.

-Kedves embereknek tűnnek, még jujutsu sámánok között is, és tudom hogy információkért jöttek. Tehát felajánlok egy cserét.

-Mi a csere pontos tárgya?-tértem a lényegre mielőtt Ijichiből kiszökhetett volna a meglepődöttség.

-Ti megkapjátok az információt, én pedig megtudom hogy hova került át (Y/N). Ezután mindenki békével távozik.

-Miért akarod tudni hova helyezték át?

-Sajátos okokból. Van pár elvarratlan szál. De ha úgy gondolod, kezdem az én infómmal. A technikám, átokmanipuláció. Eddig természettudományt oktattam, de bizonyos okokból eltanácsoltak. Azóta itt kísérletezem az átkaimmal. Ti jöttök.

Csendben maradtunk. Én legfőképp azért hogy Ijichi tényleg eltudja raktározni az információkat. Majd végül újra az idegen szólalt meg.

-Naa, nektek csak egy apró infót kell közölni. Gyerünk már! Utána igérem elmehettek. Légyszives, már nagyon hiányzik az a nő...

-Tokióba került.-szóltam halkan, majd felálltam.- A megállapodás értelmében elmehetünk.

-Természetesen! Egy tudós mindig állja a szavát!-feltűnően vidám volt.-Vissza is kísérlek titeket.

-Rendben.-kelt fel Ijichi is és elindultunk. Taishi kivezetett minket, mi pedig szó nélkül indultunk útnak vissza az iskolába.

-Az infókat add majd át Yagának. További szép napot Ijichi!-köszöntem el mikor kirakott az iskolánál. A költöztetőimet is sikerült addigra odahívnom, így elkezdtem beköltözni a kollégium szobába. Talán ma már ott is alszom. Miután bepakoltam a szobába, leültem a kanapéra és elkezdtem olvasni. Körülbelül két óra múlva kopogtattak az ajtón.

Na szóóóval drágáim, íme! 

Nagyon örülök hogy sikerült leírnom végre ezt a részt, és szeretnék óriási köszönetet mondani mindenkinek aki kitart az olvasás mellett.

103 olvasás és 14 vote. Imádlak titeket! Nagyon köszönöm a támogatást!

Találkozunk a kövi részben, ott majd vegyes szemszögből.

Addig is kitartást kedveskéim!

Sayonara!