Tangó az Árnyékban

Egy év

Hermione

A szálloda aulájába, kellene lennem már. Tettem le a hajvasalót és elégedetten néztem a tükörbe. Egy éve már annak, hogy Hermia Grendel lettem. Elveszetten érkeztem a Magyarországon található, Károly- i kastélyba. Az első pár hónap, iszonyatos küzdelemmel telt. Felvettek, mint a szálloda, rendezvény szervezőjét de volt egy kikötés meg kell tanulnom magyarul. Szinte ezalatt az idő alatt, semmit sem pihentem. Éjjel, nappal magoltam és gyakoroltam. Az első bálomat, féléve rendeztem meg. Rengetegen érkeztek. Öltönyös férfiak és gyönyörű kosztümös hölgyek. Az elegáns, modern parti sikerrel zárult és aláírtam a szerződést.
Szinte azóta, nem használtam mágiát. Éreztem olykor, hogy az ujjaim bizseregnek, amikor feltehetőleg varázslóval találkoztam.
Szinte reszkető szível, indultam el a mai találkozóra. Szilvesztere egy Brit bált kell szerveznem és ez megrémiszt. Óda át,  néhány mugli is hallott a végső csatáról emiatt pedig még inkább, meg riadtam.
Egy krémszínű, hosszú ujjú blúzt és egy fekete kosztüm nadrágot, választottam az alkalomra.
Izgatottan szálltam be a liftbe.
– Jó reggelt Péter. - köszöntöttem a liftes férfit.
– Neked is Hermia. - hajolt meg. Ő mindig is udvarias volt velem. Ha ideges voltam megállította a liftet még összeszedtem magam.
– Láttad már a mai kuncsaftokat?
– Óh igen. Elég fura népség az biztos. - bólintott,  mire elfogott a hányinger. Elsápadtam.
Az nem lehet.
Félelemmel a szívemben léptem ki a lift ajtó és megállt bennem az ütő.

Perselus

Unottan álltam a hatalmas aulában. Caramel nem normális, hogy ilyen messze akar, bált rendezni a muglik között.
Igaz jobb itt, mint a sok tökkelütött között.
Amikor Hermione elment, feladtam az állásom. Elsőnek a Fonósori házamat adtam el, miután befejeztem a kenőcsöt és a minisztériumban elhelyezkedtem mint bájitalmester. Szerettem ott dolgozni. Egész nap csak én és a lombikjaim voltunk. Az Új kezdetet, még nem szabadalmaztattam, mivel nem vitt rá a lélek, hogy csak az én nevem, szerepeljen a papírokon.
Hallottam miként nyílt a lift ajtaja de nem fordultam meg.
Egy muglit kell beavatnom, amely nem lesz sétagalopp.
– Jó napot. - ez a hang. Hirtelen fordultam meg. A szemem elkerekedett, amikor végig mértem az előttem álló nőt.
Az nem lehet.
– Hermia Grendel vagyok én fogom meg szervezni a báljukat. - nyújtotta felém a kezét. Leforrázva álltam bambán. Az előttem álló nő, szinte teljesen olyan, mint Hermione Granger és ez összezavart.
– Jó napot az én nevem Perselus Piton. - fogadtam el a felém nyújtott jobbot. Amikor a bőrünk összeért, bizsergés futott rajtam végig.
Boszorkány.
– Jöjjön kérem, rengeteg megbeszélni valónk van. – indult el előttem, én pedig követtem.
Tudja hogy tudom, mégis ezt az ócska játékot játssza.
– Hermia - nehezen jött ez a név a számra, de a nő, rögtön meg fordult. – Esetleg mehetnék egy csendes bizalmas helyre? – néztem a zöldes szemekbe.
Lehet megváltoztatott egy két dolgot magán, de a vanília sampont nem váltotta le.
– Foglaljon helyet kérem. - nyitott be egy terembe,  ahol, egy íróasztal felé vette az irányt.
– Nos azt tudom, hogy egy szilveszteri bált szeretnének, igaz? - ült le és elkezdett a számítógépen ügyködni.
– Igen. Különleges alkalom lesz. - a hangomra próbáltam unotságot erőltetni, pedig a szívem úgy zakatol hogy a Roxfort expressz megirigyelné.
– Mit szólna az álarcosbál témához? - nézett rám újra. A zöld tekintete meg őrített. Hiányzott a meleg mézbarna szeme.
– Tökéletes. - bólintottam. – Viszont egyet tudnia kell. - váltottam angolra. – ez nem egy mugli parti lesz, ha érti mire gondolok.
– Igen, tökéletesen értem uram.- kapta vissza a pillantását a monitorra, mintha olyan fontos lenne valami rajta.
– Talán maga is… - kezdtem bele de félbeszakított. 
– Nem. Egyszerűen csak volt már, egy két találkozásom magukkal.- húzta ki magát a válaszadás elől.
– Értem. Nos a többi kérelmeket, erre a pergamenre feljegyeztük. - adtam át a papírt és felálltam.
– Köszönöm szépen, szilveszterkor találkozunk. - mosolyodott el.
– Viszlát. - fordítottam hátat. Dühített ez a játék.
Le kell elpleznem a bálon.