🐱𝐑𝐚𝐢𝐧|𝐋𝐞𝐞 𝐊𝐧𝐨𝐰🐱

92 14 7
                                    

3 éve ismerem Lee Know-t, de csak 3 hónapja járunk. Ma azonban vitába keveredtünk este a hazafelé úton.

Este van, erősen zuhog az eső. Lee Know nem szól semmit, csak erősen markolja a kormányt. Komoly arccal nézi az utat. Látom rajta, hogy nem akar veszekedni, de van egy olyan érzésem, hogy közeledik a veszekedés.
Sóhajtok egyet, hátra dőlök a széken, keresztbe rakom a kezem, és nézek ki az ablakon. A szemem sarkából látom, hogy Lee Know rám néz pár másodpercre, majd visszanéz az útra, erősen markolva a kormányt továbbra is. Kettőnk közé kerül a csönd, egyikünk sem szólal meg.

Lee Know hirtelen megtöri ezt a csöndet:
-Miért kell ennyire magadra venni a dolgokat?-Hangja kissé dühös volt
-Tehát, azt mondod, hogy az én hibám, hogy egy rohadt érzékeny ember vagyok.-Kezdtem kissé hangosan beszélni
-Azt mondtam, hogy talán nem lett volna ekkora baj, ha nem veszed magadra ennyire a dolgokat.-Hangja élesebb tónusú volt, kezdett frusztrált lenni de nem akart veszekedni velem.
-Ó, igen? Tehát, minden az én hibám. Megint. Mondd. Jobb lenne, ha semmit nem vennék magamra? Mi?-Kérdeztem
Lee Know megpróbált az útra összpontosítani, de egyre nagyobb volt a köd, meg dühös is volt, ezért idegesen megszólalt
-Csak meg kell tanulnod, hogyan ne vegyél magadra mindent! Tényleg arra számítatsz, hogy 3 év után úgy teszek, mintha minden tökéletes lenne veled/benned? Ez nem így működik. Biztosan te is így vélekedsz rólam, és ez teljesen normális. Neked is vannak hibáid, nekem is vannak hibáim. Én csak azt mondom, hogy néha túlreagálod a dolgokat.-Mondta el gondolatait
-Ó, igen. Hibáim vannak. De én úgy érzem, nem reagálok túl semmit. Nekem sokat jelentenek a szavak, és ezért veszek mindent magamra. Érzékeny vagyok, de én ilyen vagyok. És amikor veszekedünk, mindig felhozod egy hibámat. Ezzel megerősítve bennem azt, hogy rohadtul nem vagyok jó úgy ahogy vagyok.-Mondtam
Lee Know nagyot sóhajtott, majd haraggal teli hanggal elkezdett kiabálni:
-TE EZT KOMOLYAN MONDOD? HALLOD MAGAD ILYENKOR?-Valami elpattant nála, és megállt egy random útszélen. Lee Know öklével a kormányra csap, ezzel együtt megszólalt a duda is, amitől kicsit összerezzenek. Láttam, hogy esett az eső, de jelenleg nem érdekelt.

Kiszálltam a kocsiból. Azt láttam, hogy Lee Know tágra nyílt szemekkel néz rám, és utánam kiabál, hogy "JAGI, HOVA MÉSZ?" De jelenleg nem érdekelt. Becsaptam az autó ajtaját és elindultam a szakadó esőben, valamerre.
Hallottam, hogy csapódik az ajtó, magyarul kiszállt az autóból.
-JAGIYA. HOVA MÉSZ? NE MENJ SEHOVÁ A SZAKADÓ ESŐBEN. MEG FOGSZ FÁZNI. ÉRTEM ÉN, HOGY EZEK UTÁN NEM BÍRSZ VELEM EGY LÉGTÉRBE LENNI DE NA.-Kiáltott utánam
Felsóhajtottam, és megszólaltam:
-LEE KNOW. TE, ÁLLANDÓAN ÚGYMOND HIBÁZTATSZ ENGEM, KERESED BENNEM A HIBÁT. NEM TÖRŐDSZ VELEM ÚGY, AHOGY ÉN ARRA VÁGYOM. AZTÁN CSODÁLKOZOL, HA KIAKADOK. MIVAN VELED EMBER?!-Ordibáltam torkom szakadtából.
Rám nézett. Tudta, hogy a sírás határán vagyok, és mindjárt sírni fogok. Iderohant hozzám, és megölelt. A karjaiban voltam, de én lerántottam kezeit magamról. Felsóhajtott és beszélni kezdett:
-Nézd. Ez nem így van. Igyekszem/próbálok törődni veled. Lehet nem gyakran mondom, de te vagy a legfontosabb lány az életemben. Nagyon szeretlek!-Mondta nyugodt hangon.
Könnyek szöktek a szemembe, és elkezdtem ordítani:
-NEM. TE NEM SZERETSZ. GYŰLÖLSZ. ÉS EGY NAP EL FOGSZ HAGYNI.-Mondtam majd elkezdtem elmenni egy irányba, de elkapta a csuklómat. Igyekezett nem szorosan fogni, hogy ne fájjon. Éreztem, hogy aggódik.
-Drágám... Ne mondj ilyeneket. Ne. Halálosan szeretlek, és ezt igyekszem kimutatni, még ha nem is nagyon tudom. Szükségem van rád. Te vagy az a lány, aki mindig lelket önt belém, bármi problémám van. Te vagy az, aki törődik velem és teljes szívéből szeret. És ezt köszönöm! Sokat jelent! Fontos vagy nekem!-Fejezi be mondandóját, majd annyit veszek észre, hogy előrehajol, homlokunk összeért. Keze közé fogta arcomat, majd megcsókol. Csurom vizesek voltunk, de nem érdekelt. Csak csókolóztunk, valahol az utca közepén. A csók szenvedélyes volt. Nagyon élveztem.
Levegőhiány miatt elváltunk, majd halkan megszólalt:
-Ne haragudj, ha ilyen érzéseket keltettem benned. Ígérem, megváltozom. Te vagy a legfontosabb nekem a világon! Szeretlek!-Mondta
-Én is téged.-Mosolyogtam

𝐄𝐳𝐮𝐭á𝐧 ú𝐣𝐫𝐚 𝐦𝐞𝐠𝐜𝐬ó𝐤𝐨𝐥𝐭, 𝐧𝐞𝐦 𝐭ö𝐫ő𝐝𝐯𝐞 𝐬𝐞𝐦 𝐚𝐳 𝐢𝐝ő𝐣á𝐫á𝐬𝐬𝐚𝐥, 𝐬𝐞𝐦 𝐚 𝐣𝐞𝐥𝐞𝐧𝐥𝐞𝐠𝐢 𝐡𝐞𝐥𝐲𝐳𝐞𝐭𝐭𝐞𝐥...

-----------------------------------------------------------

Erre egyébként tök nem vagyok büszke. Ez úgy szar, ahogy van. De remélem nektek tetszik! Olvassátok szeretettel!😘

𝙎𝙩𝙧𝙖𝙮 𝙆𝙞𝙙𝙨 𝙍𝙚𝙖𝙠𝙘𝙞ó𝙠Where stories live. Discover now