Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂
Elég régen láttam ahhoz, hogy a szívem gyorsabban kezdjen verni mikor a tekintetünk találkozott. Még mindig gyönyörűek voltak a szemei.
- Ó [y/n]-chan, régen találkoztunk. Csak nem azért jöttél, hogy elfogj? - kérdezte sejtelmes, hízelgő hangján és úgy mosolygott, mint aki nagyon jól szórakozik éppen.
Először nem tudtam megszólalni, csak bámultam rá kikerekedett szemekkel. Igen, már emlékszem, akkor találkoztunk utoljára, mielőtt még körözni kezdték volna. Mielőtt gyilkossá vált volna... És annak már két éve... A barátom volt, az egyik legjobb barátom, sőt, nem csak egy barát és most, hogy itt állt előttem, figyelmeztetnem kellett magamat, hogy ő már nem ugyan az az ártatlan srác.
Mit kéne felelnem a kérdésére? Hihetetlen véletlen, de Tokyo zsúfolt utcájának egyikén futottunk össze.
- Nem - ráztam meg a fejem határozottan.
- Akkor jó - mosolygott rám úgy, hogy becsukta a szemét.
Hirtelen szomorúság öntött el. Úgy hiányzott, és amint véget ér ez a pillanat, megint nem láthatom ki tudja megint. Na és, mi van, ha bűnöző? Amúgy sem lenne esélyem ellene, akkor meg miért ne beszélhetnék vele.
- Mit csinálsz itt? - kérdeztem kisvártatva, mire kíváncsian rámnézett. - Mármint, nem félsz, hogy valaki észrevesz?
- Mint például te? - kacsintott szórakozottan, mire hő szökött az arcomba.
- Na és ha Gojo jönne szembe veled?
Erre elkomorodott.
- Gojo Satoru... Nem félek tőle. Meg amúgy is gyáva lenne megölni.
- Suguru... Gojo azért nem ölne meg, mert testvéreként szeretett...
- Azok az idők elmúltak! - mondta élesen, majd nagyot fújt, és ismét nyugodtnak tűnt. - Ne haragudj [y/n]-chan, de mostanában elég ideges vagyok. Nem akarok ilyenekről beszélni. Mesélj inkább magadról!
