𝚗𝚘𝚝𝚎: A történetben az iskola a mi rendszerünk szerint működik!
𝙹𝚘́𝚘𝚕𝚟𝚊𝚜𝚊́𝚜𝚝!♥︎
▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂▂
Üdvrivalgás tört ki, ahogy Kuroo Tetsuro, a Nekoma fiú röplabda csapatának kapitánya beütötte az utolsó pontot.
Te is magadról megfeledkezve kiabáltál, és majdnem elsírtad magad, amikor a fiúk lepacsiztak.
Aztán a tekinteted találkozott az övével, és ha lehet, még boldogabb lettél. Integetett, te pedig vidáman viszonoztad.
Gyorsan elhagytad a nézőteret, és a meccs levezetését már a csarnok bejáratából nézted végig. Alig bírtad megállni, hogy ne rohanj oda, és öleld meg a barátodat.
Végre kifelé indultak: először a vesztes csapat, lehorgasztott fejjel, majd a Nekoma tagjai büszke mosollyal az arcukon.
Pacsira nyújtottad a tenyeredet, és ők sorra belecsaptam. Kivéve Kuroo-t, aki a sor végén kullogott, és ahogy eléd ért, felkapott és körbefordult veled.
- Nagyszerűek voltatok! - ölelted át, amikor letett.
- Csakis azért, mert te szurkoltál nekünk, [y/n]-chan! - nevette el magát a barátod, és letörölt egy izzadságcseppet a homlokáról.
- Na menj, öltözz át, kint megvárlak! - öklöztél a vállába.
- Sietek! - mosolygott rád hálásan, és egy gyors puszit nyomott a homlokodra, majd besétált az öltözőbe.
Néhány perc kellett csak neki, hogy elkészüljön, és kisiessen hozzád a kissé hűvös, kora tavaszi levegőre.
- Nem lesz megbeszélés? - kérdezted csodálkozva, mikor érezted, hogy hátulról átölel.
- Nem, az edző elengedett minket, ő is azt mondta, hogy csodásan játszottunk. Szerintem részeg...
- Hülye! - nevettél rá, és kibontakoztál az öleléséből, hogy szembefordulhass vele.
