Éjszakai parkoló (Szívtempó 1.5)

•40.•

Zénó tehetetlenül áll a sötétben parkoló autók között, mialatt a harmadik emeleti ablakra néz fel. Markában maga mellett a telefonját lóbálja, ami lassan lezárol a megnyitott chatfej felett. Egy ujján nem tudja megszámolni hány üzenetet küldött a lánynak a nap folyamán. A Messenger chatjük olyan friss, hogy még az alapértelmezett beállítások rabja. Zénó exe akciója után pedig lehet örökre úgy is marad.

- Ne már, Oti... - suttogja maga elé. - Nem lehetsz ennyire kislányos.

Őszintén úgy gondolja, hogy mégiscsak megérdemli ezt a kislányos durcát, ami lehet sokkal több is annál. Ha vele csinálta volna ezt meg valaki, akkor ő is ki lenne akadva. Sőt! Talán szét is verne valamit vagy addig autózna, míg ki nem fogy a tank.

Újabb üzenetet ír, majd megpróbálja felhívni Otíliát. Reménykedő szemekkel nézi az ablakot, majd mikor nem fogadja a hívást, csettint egyet a nyelvével.
Mindig egy türelmes embernek tartotta magát, főleg az autósbandájuk megalapításának kezdetén a sok nemkívánatos emberekkel, de most kezdi hamar felbosszantani magát. A lány szándékosan nem hagyja, hogy megmagyarázhassa a helyzetet és ez nem tetszik neki.

Megelégeli a szánalmas álldogálást és nem is akar magából tovább bolondot csinálni. Visszalép a kocsijához és kulccsal kezében behajol a volánhoz, hogy felélessze a motort. Kihajol a kocsiból, majd egyik lábát berakja a pedálra és felpörgeti a motort. Hangos mackóbrummogással szólal fel a Dodge hangja, ami azonnal mosolyt csal az arcára és átjárja a libabőr. A park zeng a motorbőgéstől és visszhangja is akad a szemközti falakról az éjszakai csend miatt. Eddig ezt még nem próbálta ki, így alig várja, hogy elmesélhesse Szekinek.

Felnéz a harmadikon lévő ablakra és tovább tornáztatja a hengereket. Tudja, hogy a lány nem szereti a hangos autózajt, hiszen ez miatt szólogattak be egymásnak régebben. Zénó reméli, hogy most is kellően felbosszantja a másikat. A többi panellakó véleménye most nem fontos.

Nem is kell sokáig várnia, hogy egy kislámpa gyér fénye felgyulladjon a szobában, majd a törékeny alak lendületesen kinyissa az ablakon.

- Idióta vagy? - szűri ki a fogai közül Otília, miután már csak a járatott kocsi alapmoraja hallatszódik.

- Ez komoly kérdés? - szól vissza a fiú, miközben az autója padlóján dobol lábával. - Máshogy nem vettél volna észre.

- Talán mert nem is akartalak észrevenni - mondja a lány sértetten.

- Megmagyarázhatom legalább? - kérleli Zénó és ugyan nem látszódhat túlságosan az arca, de beveti minden ártatlanságát vonásaiba.

- Minden fiú ezt mondja.

- Oti...

- Egy feltétellel - szögezi le azonnal Otília.

Mélyen legbelül nem akar a fiúra haragudni vagy féltékenykedni, hiszen nincs joga hozzá, viszont az elmúlt időben kezdi egyre jobban a szívébe zárni őt. A volt barátnő hirtelen megjelenése nem esett neki jól és kicsit elárulva érezte magát, mint aki nem tarthat igényt a fiúra. Pedig ő igenis igényt tart rá.

- Bármi lehet az - feleli gyorsan, gondolkozás nélkül Zénó.

- Veszel nekem a kúton banános tejet - mondja, apró mosollyal arcán az ablakból.

A fiúban egy mázsás súly szakad le és ő is elmosolyodik. Nem látja Otília arcát, hiszen a háta mögül jön a fény és így csak a körvonala kivehető, de tudja, hogy neki is derűs az arca. Ez már egy fél siker a javára.

- Öltözz és megyünk - biccen a kocsija felé.

Otília bólint egyet és miután becsukja az ablakot, a pizsamája helyett magára kap egy melegítő nadrágot és egy laza pólót a pulcsi alá. Kioson az előszobába és szinte hangtalanul zárja ki az ajtajuk, majd lép ki a sötét lépcsőházba. Innentől kezdve rutinos és ruganyos léptekkel szedi lefelé a fokokat villany kapcsolása nélkül.

Kint megcsapja bőrét az esti hideg fuvallat, de nem törődik vele, hiszen sokkal jobban érzi a szíve heves dobogását, ahogy az ébenfekete kocsi mögött állóval szemezik. Lassú léptekkel közelíti meg az utasfelöli oldalt és mintha valami műtárgyhoz érne, úgy nyitja fel az ajtót is. Nem szokványos kocsi, ezt laikusként is tudja, így óvatosan bánik a járművel. Ettől viszont Zénó szíve dobban egy hatalmasat, ahogy nézi a lányt.

Végül mindketten a beltérben kötnek ki, ahol az esti némasághoz hasonlóan ott is csend honol. Nem néznek egymásra, hanem csak az előttük lévő téglafalat bámulják az reflektorfények megvilágításában.

- Elsőnek a banános tej utána magyarázkodhatok? - kérdezi kis idő után a fiú.

- Eltaláltad - bólint Otília.

- Rendben - suttogja Zénó mosolygós hangon, majd kiáll a parkolóból.

...

...