Dark Moon II.: A legenda tovább él!

7. fejezet

Minhee

Minden összepakoltam, a szüleim a Szöuli otthonomban mindent elrendeztek, hogy nekem ne legyen gond, ha megérkezek, hogy Jungminnel simán haza tudjak költözni. Örültem neki, hogy Jin egész jól fogadta a dolgokat. Bár Jungkook hevességét ismerve, ő nem biztos, hogy ennyire jól fogja fogadni a dolgokat. Még volt egy kötelező jelenésem egy after partin, így anyuék vigyáztak Jungminre. A társam, akivel az eseményen megjelentem Minho volt. Így is eléggé pletykáltak már rólunk, mindig megerősítettük, hogy csak barátok és egy jó munkakapcsolaton kívül nincs semmi közöttünk. Ahogy közeledett a hazautazásom, egyre idegesebb voltam, és egyre jobban bebeszéltem magamnak, hogy Jungkook nem fogja ezt annyira jól fogadni. Egyik pohár ital döntöttem magamba a másik után, szerencsére egész jól bírom az alkoholt, legalábbis azt hittem.

Hajnalban felébredtem. Felültem a szobában és körbe néztem. Ahogy minden emlékem a helyére került, akkor oldalra fordultam, és Minho meztelen hátát láttam magam mellett. Az egész partin együtt voltunk, flörtölt velem, és iszogattunk. Majd én ajánlottam fel, hogy menjünk el egy csendesebb helyre, és ez a hely a lakása volt. Ahogy bezárult mögöttünk az ajtó ajkaimmal azonnal rátaláltam az övére, a ruháktól pillanat alatt megszabadultunk. Megbántam az egészet, de azt is el kellett ismernem, hogy jólesett egy erős férfikéz érintése. Halkan kicsúsztam az ágyból, és elkezdtem összeszedni a ruháimat.

- Te meg mit csinálsz? – kérdezte Minho álomittasan

- Haza megyek. – feleltem, miközben ott álltam előtte meztelenül.

- Maradj még. – nyúlt felém.

- Ne haragudj, de ennek nem lett volna szabad megtörténnie... – húzódtam távolabb, hogy ne érjen el – mind a ketten sokat ittunk és elveszítettük a fejünket.

- Na és? – ült fel az ágyban, és még most is el kellett ismernem, hogy tökéletes teste volt.

- Sajnálom, hogy kihasználtalak

- Mért használtál volna ki? – állt értetlenül a dolgok előtt Minho.

- Mert tisztában vagyok vele, hogy szerelmes vagy belém, és ezt piszkosul kihasználtam. Szükségem volt egy kielégítő éjszakára, és kéznél voltál.

- És ha kihasználtál, nem hiszem, hogy tiltakoztam ellene. – válaszolta mosolyogva Minho.

- Elrontottam egy barátságot.

- Figyelj, ha ki is használtál, nem érdekel. Tudom, hogy ennek nem lesz folytatása, de ha az megnyugtat életem legszebb éjszakáját töltöttem veled. – mondta kedvesen Minho.

- Mért vagy mindig olyan jó hozzám? – kérdeztem, és eltűntem a fürdőszobában.

- Minhee!

- Tessék! – kiabáltam vissza neki.

- Annyira sajnálom, hogy nem akarsz adni nekem egy esélyt se, hidd el, a fiadat fiamként tudnám szeretni. – megállt a kezem zuhanyzás közben. Éreztem a hangjában az elkeseredést, de szívem sosem tudná őt szeretni. El kell őt engednem, hogy olyan lányt találjon, akit igazán megérdemel.

- A fiamat szeresse fiaként az apja. – feleltem keményen. – Nekem ez a vágyam.

- Értelek. Szóval haza mész!

- Igen.

- És mit remélsz? Visszafogad? Megbocsát neked, mert elhagytad? – Tudtam, hogy meg van bántva, még sem éreztem sértőnek a kérdéseit, csak tényekként.