~A korona viharja~

~31~

- És mi lenne az?

Druso huzogatta a száját. Sima állát simogatta, de a szó nehezen jött ki a szájából. Küszködött magával szemben, hogy őszintén ki mondja a dolgokat, vagy inkább csak hallgasson és hagyja az egészet ennyiben. De végül megadta magát a döntéssel szemben.

- Nézd, Evangelina én....- mondatát nem tudta befejezni, mert az ajtó egyszer csak hirtelen nyílt ki előttünk.

- Jó reggelt Hercegnő!- Tina rontott be a szobába, nyomában Rosievel és egy szoba lánnyal.- Remélem, hogy sikerült ki pihennie magát.

- Igen- méregettem furán a nőt és nem tetszett, ahogyan annyian jöttek be most hozzám.

Rossz előérzetem volt. Valami nem stimmelt. És ezt Rosie ideges testtartásából szűrtem le.

- Ennek igazán örülök. Viszont sok dolgunk van a pakolással, szóval gyorsan kell neki látnunk a dolgoknak.

- Pakolás?- kérdeztem értetlenül és Rosiere, majd Drusora néztem.- Milyen pakolás Tina? Még is miről beszél?

- A költözéséről Hercegnő. De hiszen szólva lett önnek.

Mérhetetlen düh tombolt bennem. Még csak nem is voltam szomorú a helyzet miatt, ha nem mérges. Úgy éreztem, megint át lettem verve.

Hirtelen másztam ki az ágyból és úgy ahogy voltam, hálóingben rohantam ki a nappaliba. A szoba minden részén bőröndök és táskák sorakoztak fel. Mind arra várva, hogy megtöltsem őket a holmijaimmal.

- Az nem lehet!- kiabáltam fel, miközben a táska halmot figyeltem.

- De hiszen úgy tudtam, hogy lett magának szólva- lépett mellém értetlenül Tina, mire én csak még mérgesebb lettem.

- Kinek az ötlete volt ez?

- Hercegnő, kérem...

- Kié?

- Daviené- mondta ki sóhajtva Tina és én már is az ajtó felé indultam.

- Evangelina hová mész?- kiabált utánam Druso.

De én csak rá sem hederítve téptem fel az ajtót és Davien irodája felé indultam. Ám amikor oda értem az ajtó zárva volt. Idegesen rángattam a kilincset majd egy nagyott rúgva bele káromkodtam fel. Aztán újra a férfi keresésére indultam. Szinte se hol sem találtam meg.

- Evangelina álj meg kérlek!- Rosie kiabált utánam, majd sietve a nyomomban járt.- Evangelina!

- Te tudod, hogy hol van, igaz?- kérdeztem barátnőmmel szemne fordulva, aki hirtelen fékezett le előttem.

- Csak hadd magyarázzam el, még mielőtt rá törnéd az ajtót....

- Hol van?!

Rosie megadóan csukta be szemeit, majd a könyvtár felé mutatott.

- A könyvtárban, de Ev....

Meg sem vártam hogy befejezze, már is az ajtó előtt találtam magam. Kitártam azt és egyből a szemem elé tárult Davien teljes alakja.

- A te ötleted volt, igaz!?- dühösen közelítettem felé, mire Davien lerakta a kezében lévő könyvet.

- Evangelina, hadd magyarázzam meg...- sóhajtott fáradtan Davien, mire én az asztalra csaptam.

- Meg dugsz az asztalodon az esküvőm napján és ezek után úgy döntesz, hogy ki raksz a palotából, az otthonomból?! Hát van bőr a képeden ezt tenni velem?- céloznám meg kezemmel az arcát, mire ő azt elkapja.