Minden azon a napon kezdődött......

7. fejezet

A második tavaszi szünet egész hamar eltelt. Volt 1 újabb meccsünk, amiből délelőtt megnyertünk 1et, de a délutánit sajnos elveszítettük 2 napja. Azóta olvastam egy tini regényt, és hát videójátékoztam, csak egy netflixen néztem egy sorozatot. Kimentem az udvarra és focizgattam. Áthívtam hozzá a szomszéd fiút. Ő is focizik és tök ügyes benne. 

Ma pedig már az utolsó nap van a suli előtt. Rohadt fáradt vagyok, mert délelőtt edzés volt és nagyon sokat futtatott minket az edző. legalább erősek leszünk nem?

Rohadtul elfáradtam, szóval inkább bedőltem az ágyamba és megnyitottam az instát. Egy kicsit nézelődtem benne, majd elraktam a telefonom és a szememet elnyomta az álom.

Vége lett a szünetnek....Nagyon jó volt, de sajnos újra suli van....Amiben van 1 jó hír! Hunor.
Jó, ez lehet eléggé beteges, vagyis szerinte nem, de Liza szerint igen.
Ő már egyre kevesebbet van velük. Mintha átpártolt volna egy másik lánycsapathoz, Lénához és Hannához.

Nem értem mi baja, ez az elején a héten még bántott, de amilyen bunkó volt a szünet alatt is, már ő nem érdekel. Fruzsi maradt a legjobb barátnőm.

Reggel az első óránk biológia volt. Nem nagyon figyeltem, csak Fruzsival chateltünk egymás között. Szünetben pedig elmentünk büfébe ahol én egy áfonyás muffint és egy chipset vettem. Éljen az egészséges étkezés!... Ő pedig egy mentost vett, egy energia italt és egy hotdogot. ezekkel sétálgattunk vissza a termünkhöz. 

ezért kicsit lestalkoltam Hunort, és így már tudom, hogy mikor született, pontosan 4 nap múlva lesz a szülinapja, mert ma már június másodika van. 16 éves lesz.
Én majd csak július 30-án leszek 15 éves.

A termünk ajtaján belépbve, megcsapott a görényszag, ami egyébként minden osztályban normális sajnos,  zavar.... Meg hát ugye az ordítozás..Az nem, már megszoktam, hogy én is olyan vagyok, hogy képes vagyok ordítani a termen, ha kérdezni szeretnék valamit , valakitől, aki a terem másik sarkában van.

A muffinomat megettem, mikoözben Fruzsival a múltkori edzés vicces részein nevetgéltünk. idegesíthettük a környezetünket, de hát ki nem szarja le őket?!

Nagy robajjal, maga után becsapva az ajtót, beviharzott a matematika tanárunk. Levágta az asztalra a laptoptáskáját sok lapot és füzetet, majd mogorván ránk parancsolt, hogy menjünk a helyünkre és osztály vigyázz..

Fél kézzel a székemen támaszkodtam közben, ahogy hallgattam a beszédét. Őszintén nem igazán érdekelt.

-Hetes?-kérdezte.

Annira nm követem ezt nyomon, hogy nm tudtam, hogy én vagyok a hetes. Csak a stréberek a nevemet harsogták, innen jöttem rá, hogy lehet, a névsor szerint én következnék. Csigákat is megszégyenítő lassúsággal kimentem a tábla elé, végignéztem a gyerekeken, majd megszólaltam, hogy 5. Öten hiányoztak ma, ez legyen elég a néninek.

-Elnézést! Nem zavarok? Mi az, hogy 5?!?!
-Erőt vettem magamon, nem volt kedvem visszaszólni, ezért végignéztem az osztálytársaimon és próbáltam felidézni a hiányzók vezetéknevét. Egészen sikerült is,egy embert kivéve, Danit. Vagy Nagy Dani, vagy Tóth Dani.

Nem sokat foglalkoztam az osztálytársaimmal, mi kicsit elvonultunk mindig Fruzsival, én második családomnak sossem az osztályomat tartottam, hanem a focicsapatot. 
Visszaengedett a helyemre, aminek örültem.
Írtunk egy röpit is, amit én 4esre tippelek, Fruzsié biztosan 5 lesz.
Ránéztem az "exbarátnőmre" aki teljesen szét volt csúszva, a lapján alig volt valami. 4es sem lesz szerintem, ahogy láttam. Mérgesen rámnézett és gyorsan elhúzta a lapját.

-Amúgy sem lenne értelmem lesni..csak egyest kapnék-mondtam neki.

Látszólag nagyon feldühödött és én is tudtam, hogy ez nm volt szép, de hát ha ő is így, akkor én is úgy. Ez van.

Még 2 óránk volt ma, a tanároknak délután pedig továbbképzésük van, már csak az ebédelés volt hátra, ami végre megfelelt egy elit sulihoz képest, gyrost kaptunk, pitát. Hunor most sajnálhatja, hogy kihagyja az ebédeket.
Miután elfogyasztottuk, elindultam a suliból kifelé.

-Emlékszel amikor tegnap az a srác aki bejött nézni minket hogy lefejelt az oszlopot?-nevetett Fruzsi.

Ahogy visszaemlékezem én sem bírtam nevetés nélkül. Közben a rendes buszmegálló felé vettük az irányt, mert ilyenkor nem megy sulibusz.
Megint nosztalgiáztunk kicsit az edzéseken, és közösen vártuk a holnapot, hogy esetleg megint jön e az a balfék srác és nevethetünk e újra egy ilyen jót.
Nevetés közben megbotlottam a saját lábamban és neki estem egy fiúnak. Felnéztem rá, hogy ki az és a torkomban akadt a szó...Hunor volt az. Lesütöttem a szemem, és ekkor jutott eszembe, hogy gyorsan el kéne engednem, ha nem akarok furának tűnni.

-Bocsi, nem volt szándékos!-suttogtam lehajtott fejjel.
-Semmi gond, nincs baj!-mondta, majd elsétált.

Pár másodpercig csak néztem utána és visszajátszottam magamban a jelenetet. Ő elkapott engem. Átkarolta a testem. Ha akkora talaj paraszt, mint aminek mutatja magát, nem hinném, hogy elkapott volna. De elkapott. 
Pillangók repkedtek a gyomromban. Még mindig éreztem az illatát.

-Hahó!-kocogtatta meg a vállamat Fruzsi. -Észrevette, hogy már egy ideje őt bámulod. csak elijeszted a nézéseddel. Így nem lesz semmi ebből!

És igaza volt. Túl sokáig néztem őt. Gyorsan elfordultam és gyorsabban a buszmegálló felé toltam a barátnőmet.

Ezt az univerzum akarta így biztosan. Ez nm volt véletlen!-gondoltam. borzasztóan jó kedvem volt és kezdett felébredni a szívemben a reményt, hiába ordított az agyam kétségbe esve, hogy azonnal felejtsem el őt. Már nem tudtam...

Most egy hosszabb részt hoztam, nagyon remélem, hogy tetszik, és innen majd bonyolodik a történet!!
Remélem tetszett ez a rész! Ha van valami mondani valótóok, kérdésetek, nyugodtan írjatok, szívesen válaszolok!