Valami meg változott

10.Fejezet

                                                                                          VÁRATLAN ÜZENET

ASHER

Kibaszott nagy honvágyam van, itt dekkolok Párisban azt isten tudja meddig még a szüleim üzleti útja miatt. Szerencsére Dean is itt van, bár nem ő a legjobb társaság mostanában a kis szerelmi bánata miatt. Nagy arcon csapás volt neki hogy Mila le kapta Sean-t amit meg értek énis kibuknék ha a csajom mással kavarna. Bár minek hazudok Sophie nem a csajom mégis fáj hogy ugyan ezt tette azzal a rohadékkal, most is fogadni merek a nyálát csorgatja rá. De hát ez csak miattam van, valahogy mindig sikerül el basznom a dolgokat gyerek korom óta ebbe verhetetlen vagyok. Mindig is gyűlöltem magam, gyűlöltem az életem, gyűlöltem mindent és a rossz fiús külsőmnek hála mindig el is kerültek az emberek. Kivéve Sophie, na én mindig is tudtam hogy ugyan olyan kedves és jólelkű lesz felnőtként is mint gyerekként volt. Még az első találkozásunkra is tisztán emlékszem istenem de édes volt a kis csillogó csurkájával.

Én csak nyugodtan akartam homokozni a játszótéren de az a kis csurkás nagyon kezd idegesíteni a folytonos sírásával. Hogy képes egy kislánynak ilyen visító hang ki jönni a torkán gondolkoztam ezen mikor meg láttam hogy három tíz éves körüli srác megy oda hozzá és el kezdték lökdösni mire a kiscsaj arcon gyűrte az egyiket, én erre hangosan fel nevettem. Az előbb itt sírt most meg verekszik

-Hé te mit nevetsz?-Kérdi az egyik mire fel álltam és ki húztam magam és oda sétáltam

-Rajtad, hiszen most gyűrt arcon a kis csaj-Nevetek tovább

-Ne avatkozz bele-Majd felháborodva el mentek

-Nem vagy semmi-Most nézem elég aranyos arca van bár elég kicsi termetű

-Meg tudom védeni magam-Rántja meg a vállát

-Asher vagyok-Nyújtom oda a kezem

-Én Sophie-Rázza meg a kezem vigyorogva

Hát így kezdődött az egész. Aztán szép lassan jóba lettünk meg ismertem a családját is akik sokszor gondoskodtak rólam amikor a saját szüleim basztak rám. Meg ismertem a két fiú barátját is, akkoriban még bírtam őket és folyton együtt játszottunk. Amíg el nem követtem életem legnagyobb hibáját és a dolgok gyorsan meg nem változtak. Ennek a súlyát a mai napig cipelem ami szép lassan fel nem emészti a teljes énem. A lány akit mindig is szerettem gyűlölni fog amint meg tudja

SOPHIE

Egyre jobban bánom hogy azt mondtam tartsuk titokba a kapcsolatunkat egyenlőre. Nehéz távol maradnom tőle, most is olyan dögös a pályán miközben Sean-al focizik és én nem bújhatok hozzá, nem csókolhatom meg. De félek mi lesz ha meg tudják, nem akarom hogy Sean haragudjon rám megint hiszen nagyon fontos nekem a barátságunk, nem veszíthetem el. Ott van anyu basszus ha meg tudja le fejez, szereti Chris-t mint legjobb barátomat de úgy mint pasimat? Na az már más téma. Mégis bűntudatom van hogy mindenkinek hazudok még Mila-nak is.

-Ah úgy utálom a hétfőket-Kezdi a nyafogását Mila

-De még csak szombat van-Mosolygok rajta

-Tudooom de akkor is utálom, három tantárgyból is írni fogok

-Mi csak matekból fogunk-Mondom vidáman

-Szerencsések vagytok-Sóhajt egy nagyot

-NE, ti nem is láttátok mekkora gólt lőttem-Szalad hozzánk Sean csalódottan

-Öhm...de én láttam-Bólogat Mila én meg rázom a fejem

-Nem láttad igaz?-Húzza magasra a szemöldökét és vigyorog mellé