Valami meg változott

5.Fejezet

Sophie

Furcsa ez a helyzet, és rettentően szokatlan, Sean egyenesen kerül engem, még csak rám sem néz de mégis honnan kéne tudnom hogy mit tettem ha el sem mondja. Hiányzik nagyon mivel fontos számomra hiszen a legjobb barátom. Chris pedig még furcsább állandóal figyel engem, mindig körülöttem van, egyre flegmább és alig beszél velem. De a legviccesebb hogy Asher, Dean és Mila egyre közelebb kerül hozzám és ez meg ijeszt hiszen mintha át vennék a srácaim szerepét amit azért nem akarok, jó Mila az más nagyon kedvelem a csajt csak hát hozzá Dean is jár ami egyet jelent azzal hogy Asher is. Jézusom ennél bonyolultabb már nem is lehetne a dolog, tök hülyén érzem magam itt agyalok ezen amikor valaki meg zavar. Majd egy kéz simul a hátamra amitől megszeppentem.

-Hahó, föld hívja Sophie-t-Mondja Asher miközben be vezet a cukrázdába, ahova négyen jöttünk el mivel Mila ragaszkodott hozzá hogy énis jöjjek el.

-Mi?-Nézek rá értetlenül

-Mit kérsz tündérem?-Mondja mosolyogva ami szintén csak ijesztő, mégis mikor lettünk mi ilyen jóba?

-Amit te, rád bízom szép fiú-És mikor kezdtem el így hívni, jézusom nekem esküszöm ki hagy az agyam, de van valami ami nagyon ismerős benne. Majd a fiuk elénk hoztak egy, egy eper krémes sütit majd Mila és Dean szinte el vonult a saját kis világukba amin akaratlanul is el mosolyodtam

-Min mosolyogsz így?-Kérdezi Sean kíváncsian

-Fura a szerelem de örülök nekik-Válaszoltam őszintén

-És te voltál már szerelmes?-Néz rám huncut mosollyal

-Nem, még nem és te?

-Én igen-Felelte büszkén kis csend után folytatta-Elképesztő a lány, de talán sosem tudja meg

-Miért? És ki az?-Kérdeztem kíváncsiskodva

-Gyerek korom óta ő az de jobb ha nem tudja

-Kiaz Asher áruld el-Győzködöm de hiába

-Titok-Kacsint rám majd eszi tovább a sütit. Fura érzés fogott el hogy valakit szeret

Később Asher kísért haza amit akkor bántam meg amikor Chris-el találtuk magunkat szembe aki épp a házukba ment be de időbe meg látott minket. Hol rám hol Asher-re nézett a szeme el sötétült szinte éreztem a dühöt és a megvetést amivel rám nézett, végül be viharzott a házba és olyan erővel vágta be az ajtót hogy azt mindenki halhatta az utcában, mibe kevertem magam megint.

-Egy szavadba kerül és békén hagylak-Mondja komoly arccal Asher, én pedig köpni nyelni nem bírtam. Békén hagyna neki ez ilyen könnyen menne? Ez komoly? Miért akar mindenki ki lépni az életemből? Mi a baj velem?

-Jó akkor lépj ki te is az életemből ahogy mindenki más is teszi-Csúszik ki a számon de a szemem meg telt könnyekkel, nem láthat így el kell mennem innen. Végül be szaladtam a házba és a szobámba rohantam ahol ki tört belőlem a sírás, rá kellett jönnöm szép lassan mindent el veszítek és biztos voltam benne ez az én hibám de nem tudom mit tettem. Majd egy ölelést éreztem magamon és ez az illat bárhol meg ismerem

-Chris segíts annyira fáj-Majd a karjaiba vetettem magam ő pedig szorosan magához ölelt

-Sajnálom hercegnő nem akartalak bántani- Mondja remegő hangon mint aki a sírást próbálja vissza tartani, úgy látszik neki jobban megy mert én mint egy csecsemő úgy sírok a karjaiban, mégis oly jól eső volt mintha a lelkemre meg nyugvást hozna

-Ne hagyj el kérlek, legalább te ne-Szinte már könyörgöm neki

-Soha nem hagylak magadra ahhoz túl fontos vagy nekem édesem, bocsáss meg, csak annyira fáj látnom ahogy közel engeded magadhoz őket, mintha már nem lenne szükséged rám-És itt éreztem ahogy Chris könnye a vállamra hullik

-Mindig szükségem van rád-És ez igaz is volt, gyűlölöm magam miatta de Sean hiánya sem fáj annyira mint Chris-é. Mindig meg védett, mindig támogatott ugyan Sean is de ez valami más ez többről szól, sokkal többről majd hírtelen be ugrott, ha Chris mellettem van meg nyugszom, ha bele néz a szemembe zavarba jövök ha más lánnyal beszél zavar, és az illata, bassza meg én bele szerettem Chris-be. Nem, nem az lehetetlen hiszen a legjobb barátom mióta csak élek, tekintetem rá emeltem ő mélyen a szemembe nézett majd olyat tett amire nem számítottam Chris MEGCSÓKÓLT és abban a pillanatban oly édesnek tűntek az ajkai oly gyengéden csókolt miközben a nyakam cirógatta a hüvelyk ujjával, hírtelen minden fájdalmam el tűnt, szinte imádkoztam ez a perc soha ne érjen véget. De a csók véget ért mind ketten levegőért kapkodtunk, a homlokát az enyémnek támasztotta és az arcomat simogatta

-Ezt lehet nem kellett volna-Mondta de nem engedett el

-Igen nem kellett volna-Ahogy ki mondtam a szánk ismét csak találkozott. Az első csókom a legjobb barátomtól kaptam és nem bánom

-Chris-Zihálom az ajkai közé-mi történik?-Teszem fel a kérdést végül

-Nem tudom hercegnő-Bele néz azzal a gyönyörű zöld szemével az enyémbe, nem mondtuk ki de tudtuk már semmi nem lesz olyan mint régen

Reggel Chris karjai közt ébredtem, nem tudom hogyan vagy mikor aludtunk el. Olyan aranyosan aludt a karja a derekam köré fonódott amitől el mosolyodtam

-Miért bámulsz hercegnő?-Veti oda a kérdést én pedig erősen be hunytam a szemem

-Én ugyan nem-Felelem vigyorogva majd hírtelen felém hajolt én pedig ki kerekedett szemmel meredtem ré zavaromban

-Óh igazán nem? Az bizony nagy kár-Mondja Fél mosollyal az arcán ami elég dögös meg kell valljam

-Miért is?-kérdem kacéran

-Ha nem engem csodálsz azért bizony büntetés jár-Feleli magabiztos hangon, ugyan nem beszéltük meg hogy mi van most köztünk de lehet nem is baj hiszen most jó. Minden olyan jó

-Büntess meg hiszen én nem félek hercegem-Ahogy ezt ki mondtam láttam rajta hogy mennyire meg lepte a dolog

-Végre el ismerted-Furta az arcát a nyakamba és éreztem mennyire mosolyog

-Mégis mit?-Kérdem halkan

-Hogy én vagyok a herceged ha tudnád mióta vágyom erre-Feleli

-Mégis mióta?-De a válasz igen csak meg lepett

-Közel egy éve szeretlek Sophie-Mielőtt válaszolhatnék hangos kopogás zavar meg minket mire mind a ketten el távolodunk a másiktól majd ki kiabálok

-Igen?-Anyu lépett be mosolyogva majd a tenyerét össze csapta

-Reggeli fiatalok ki az ágyból, egy kettő tíz óra múlt-Egyszerre válaszoltunk

-Igenis főnök asszony-Katona állásba egyenesedtünk fel, majd fel nevettünk mind hárman és ebben a percben úgy érzem mintha minden rendben volna itt van anyukám és a legjobb barátom aki egyben a szerelmem is. De vajon meddig tarthat ez az érzés de a válaszra hamar rá kellett jönnöm mikor csengettek és ajtót nyitottam. Ő állt előttem Sean, majd gyengéden rám mosolygott és át nézett a vállam fölött mikor hátra pillantottam Chris ált ott aki szikrákat lövelt felénk

-Beszélhetünk négyszemközt Soph?-Hideg is ki rázott annyira rég hallottam a hangját én mégis hátra pillantottam Chris engedélyét kérve amit ő egy bólintással meg adott

-Persze-Majd ki léptem a házból és minden figyelmem Sean-nak szenteltem

-Sajnálom, helyre akarom hozni-Mondja szinte meg örve ami miatt a szívem majd meg hasadt-El basztam Soph én nem ezt akartam annyira hiányzol, bocsáss meg-Fejét a vállamra hajtja én pedig szorosan magamhoz ölelem

-Még szép hogy meg te bolond, mit érek én nélküled-Mondtam széles mosolyra