Valami meg változott

1.fejezet

Sophie

Már meg szoktam hogy csak mi hárman vagyunk és én ezt szerettem, ez volt a meg szokott és én nem vágytam másra amíg egy nap valami nagyon meg változott. Gyerek korom óta ismerem őket, Chris-el egy napon születtünk az anyukáink is már legjobb barátok voltak mint mi, Chris mindig mellettem volt meg védett ha bajba keveredtem, meg vigasztalt ha szomorú voltam ő az én kis támaszom. Sean viszont a teljes ellentéte ő volt aki mindig bajba sodort, a móka mester Sean az óvodában csapódott mellénk azóta hármasban vagyunk. De az utóbbi időben valami más lett, még én sem tudnám meg mondani hogy mi de más. Ma kezdődik a gimi harmadik éve számunkra és én el aludtam, már rohanok ki a kapunk mikor bele rohantam valakibe, vagy inkább valakikbe.

-Nahát csipkerózsika végre fel kelt-Mondja gúnyos hangon Sean mire én csak be mutattam neki és ekkor elkapta a kezem majd rám mosolygott az azzal az idegesítő vigyorával amitől hullanak a csajok körülötte. Igen Sean nagyon menőnek számít a suliba a barna göndör haja mindig bele lóg abba az istenverte zafír kék szemébe és ha ez nem lenne elég a nap barnította bőre ezt ki is emelte nem beszélve hogy elég sportos is. De ekkor valaki mérgesen rá szól Seanra

-Hagyd már békén szegényt-Majd meg pillantom Christ a Herceg utánzatot ő sem másabb tőle is olvadozni lehet neki is göndör fürtjei vannak csak neki éj fekete ami mindig kócos és ettől olyan dögös főleg a méreg zöld szeme elég bele néznem és máris meg nyugvást érzek és ők az én idegesítő legjobb barátaim.

-Igen, hagyjál békén amúgy is minek vártatok meg el fogtok késni

-Én nem bánom amúgy sem akartam benni de ez a barom ki rángatott reggel-Mutat rá Sean Chrisre aki csak vigyorog majd hátba veri Sean-t

-Na gyerünk sietnünk kell-Majd futásnak eredtünk szerencsére a suli csak húsz percre van és mi pont be értünk csengetésre. Mind hárman úgy lihegünk mint a fáradt kis kutyák majd le ültem egy padhoz ők ketten meg mellém így középre fogtak. Mindig így ültünk Chris a bal Sean a jobb oldalamon én pedig középre

-Gyerekek had mutassam be az új két osztály társatokat-Mondta az osztály főnök majd az ajtó felé mutatott ekkor két fiú lépett be én pedig köpni nyelni nem bírtam olyan helyesek voltak. Az egyik legalább száznyolcvan magas volt rövid haja étcsokoládé barna szeme ami szépen csillogott de a másik jobban meg fogott ő fényes fekete haja van tengerkék szeme és a...gondolat menetemet két szúrós tekintet zökkentett ki

-Soph csorog a nyálad töröld le-Szúrja oda a választ nekem Sean flegmán én pedig le sütöttem a szemem és a lábamat kezdtem el bámulni mintha mintha az valami csoda lenne. Majd Chrisre pillantok aki dühösen néz maga elé, jézusom mi van ezekkel?

-Ettől az évtől ülés rendet fogunk alkalmazni amit én döntök el-Folytatja a tanárnő én pedig fel kapom a tekintetem, én nem akarok el ülni innen. Lassan a végére ér minket még nem mondott hátha itt maradhatunk de minden reményem el szállt mikor a nevemet mondta.

-Sophie az utolsó előtti padban foglaljon helyet a két új diákkal együtt Asher-el és Dean-el végül pedig Chris, Sean az utolsó padban-Bassza meg ennek rossz vége lesz mikor mikor meg látom a fiuk arcát szinte a szemük vérben forog és nem segít a helyzeten Asher vigyora miközben felem tartanak és hozzám szól

-Gyere tündérem jól fogunk szórakozni-Majd rám kacsintott fel kapta hírtelen a cuccaimat és magával vitte hátra. Az óra borzalmasan lassan telt el szerencsére nem szóltak hozzám és végig éreztem Chris és Sean tekintetét a hátam mögül magamon.

-Szerintetek a tanár meg engedi hogy hozzátok üljek?-Kérdem halkan a fiúkat szünetben

-Már próbáltam vele beszélni nem engedte-Mondj Chris felháborodottan, meg is értem mi mindig hárman voltunk és nekem nem tetszik ez a helyzet. De legalább csak ezen az egy órán kell velük ülnöm. Suli után kint várom Christ hogy menjünk haza, hétfőként Sean-nak edzése van úgyhogy ő nem jön velem. De valaki át karolta a vállam azt hittem Chris az de meg döbbentem nem ő volt.

-Az arcodból ítélve nem rám vártál tündérem-Mondja kacéran Asher

-Hát tényleg nem. Úgyhogy engedj el kérlek-De ő szorosabban magához rántott

-Azt mondta engedd el-Hallom meg a megmentőm hangját végre Chris oda futottam és mögé álltam, ő az egyetlen aki mellett biztonságba érzem magam ha ő ott van nem érhet baj

-Nyugi kis herceg csak beszélgettünk-Rám kacsint majd el ment

-Köszönöm-Suttogom alig halhatóan

-Gyere menjünk végre haza-Majd rám mosolygott azzal a cuki mosolyával

-Nem mehetnénk inkább inkább a parkba kicsit?-Nézek rá boci szemekkel ő pedig fel sóhajt

-De igen menjünk-Majd át karolta a vállam és el indultunk, igen valami meg változott és az bizony Chris volt. Már már más illata volt mint eddig sokkal édesebb messziről is meg érzem ha jön más dolgokat váltott ki belőlem a közelsége mint eddig.

-Min gondolkozol ennyire Hercegnő?-Ő az egyetlen akinek hagyom hogy így hívjon HERCEGNŐ akaratlanul is el mosolyodtam mégis mi van velem?

A park után végül Chris hozzánk jött át mi pedig ki mentünk csillagokat nézni le terítettünk egy plédet majd szokásosan hozzá bújva bámultuk azokat a csendet végül ő törte meg

-Meg ígérsz nekem valamit Sophie?.O-o csak akkor hív a teljes nevemen ha valami komolyról van szó

-Igen-Mondom szinte már suttogva

-Kerüld el őt Ashert kérlek

-Rendben

-Köszönöm-Majd meg puszilta a fejem

-Tudom hogy mindig csak jót akarsz nekem ezért most nem kérdezem meg az okát de ha mindenkitől távol akarsz majd tartani akkor ki nyírlak-Nézek rá szúrós tekintettel majd oldalba bokszolom ő pedig csak fel nevet

-Ugyan már ha azt kérném ne beszélj mással te meg tennéd egy szó nélkül hercegnő-Igaza van én meg tenném egy szó nélkül

-Ne legyél nagyra magaddal szép fiú nem tenném meg

-Igazán?-Majd csiklandozni kezdte az oldalam én pedig annyira nevettem szinte könyörögtem hogy hagyja abba

-Be is mered hogy meg tennéd értem?-Makacskodik Chris

-Igen, igen be ismerem-Majd ki nyitom a szemem mikor abba hagyja és pár centire találom őt az arcomtól mind ketten le fagytunk. IGEN VALAMI MEG VÁLTOZOTT

Majd egy ismerős hangra szét ugrottunk

-Ti meg mit csináltok?-Kérdi flegma és dühös hangon Sean aki épp felénk tart