Valami meg változott

6.Fejezet

Az elsővirágom?

Hát ez kínos. Itt ülünk az asztalnál mind hárman plusz anya ezek szemmel ölik egymást anya kínosan nevet, nyilván látja valami más mint régen, mikor ki ment én törtem meg a csendet

-Najó mi lenne ha minden olyan lenne mint régen?-vetem fel az ötletet, Sean fel morgott nyilván nem díjazza, majd Chris kérdez

-Mármint minden? Minden, mint régen?-Néz rám ki kerekedett szemmel, biztos az estére gondol, magam sem tudom mi legyen

-Nem hallottad hogy minden?-Néz rá Sean szúrós szemmel, lehet sejti?

-Nem téged kérdeztelek, ha nem zavar-Majd fordul felém Chris

-Igen minden, menni fog?-Kérdem tőle bizonytalanul

-Te ezt akarod hercegnő?-Erre nem tudtam felelni végül Sean törte meg a csendet

-Mit is akar pontosan? Talán le maradtam valamiről amiről tudnom kellene?-Áll fel ami következtében a szék hátra borult nagy zajt csapva amire anya is ott termett

-Neked nem mindegy? Mit keresel itt egyáltalán?-Vonja számon a fiút Chris

-Pont azt amit teis-Nevet fel végül Sean szarkasztikusan. Nem bírom tovább ezt hallgatni

-Menjetek el mind ketten addig amíg nem tudtok viselkedni-Üvöltöm nekik

-Legyen, már itt sem vagyok-Viharzott ki az ajtón Sean majd Chris is, anya pedig csak pislog rám

-El megyek sétálni anyu, ki szellőztetem a fejem, hamarosan jövök-Ezzel ki is léptem az ajtón magam mögött hagyva a házat majd a park fele vettem az irányt. Jézusom hogy történhetett ez meg velem? Mégis mi folyik itt? Chris meg csókólt és nekem tetszett majd el bizonytalanodtam amikor Sean meg jelent. Annyira fontosak számomra mind ketten. Tudom hogy érzek valamit Chris iránt, ez tagadhatatlan de amikor Sean fel bukkant éreztem valamit. Talán csak be képzelem az egészet hiszen azt sem tudom mi az a szerelem és csak abba a korban vagyok amikor ez kezd el foglalkoztatni, és ezért nézek rájuk máshogy. Meg kell tudnom milyen a szerelem

-Hát te?-Néz rám aggódva Asher

-Ki szellőztetem a fejem-Mosolygok rá-Ne haragudj a tegnapi miatt-Mondom őszintén

-Semmi baj, énis sajnálom nem kellett volna azt mondanom, de hidd el nem gondoltam komolyan-Majd le ült mellém a padra, én pedig a vállának dőltem

-Asher?-Kérdem halkan

-Igen?

-Mi az a szerelem?-nem láttam az arcát de tudtam hogy el mosolyodott egy pillanatra

-Az egy nagyon bonyolult dolog, tudod amikor képtelen vagy ki zárni valakit a fejedből, képtelen vagy távol maradni tőle, hiába nem látod is szereted-Itt egy nagy levegőt vett majd folytatta-Amikor annyira vágysz valakire hogy az már fizikailag is fáj, és az érintése is meg babonáz mintha a bábja lennél és csak támogatni szeretnéd őt

-Nagyon szeretheted azt a lányt-Felelem mosolyogva, irigylem azt a szerencsést hogy valaki ennyire szereti őt mint ahogy Asher teszi

-Igen, el se hinnéd mennyire-Úgy látszik zavarban van

-Miért titkolod?-Kérdem tőle

-Tudod ha szeretsz valakit akkor képtelen vagy rá erőltetni az érzéseid, így is sok gonddal küszköd nem lenne fer ha el mondanám neki-Majd át karolta a vállam és szorosan oda húzott magához ami nagyon jól esett, és ezt viszonozva át karoltam a derekát