Édesem...

Bevezető

Daniel vagyok, Smith Daniel.
25 éves vagyok, nem tudom mivan velem, de azt tudom hogy nem vagyok olyan mint a többi.
Az én igen rövid életemről lesz szó, és arról a személyről aki a fura életemet, furábbá tette.
Hol is kezdhetném?
Ó igen! Abba a kávézóba kezdődött minden ahol megismertem Őt. De először is egy kis bevezető képpen a találkozásunk előtti éjjelt mesélem el.

2023 november 14.

Sötét borús éjszaka volt, egy buliról tartottam haza, igazából nem tudom miért mentem el, nem vagyok egy társaságos ember, inkább csak az embereket figyeltem.
Egyik "haveromat", vagy mimet, lepasszoltam a házánál, kurvára le itta magát, szokása.
Sétáltam tovább az éj leple alatt tök magányba, ami amúgy nagyon jó, én és a gondolataim.
A fejembe mindig végig ment milyen lehet embert kínozni, vagy esetleg gyilkolni, állatot már tudom milyen, de úgy érzem többre vágyom...
Szegény kis állatok... Bármikor volt egy házi kedvencem, hörcsög, vagy akármi, nem sokáig élt, valamiért örömet leltem abba hogy kioltsam az életüket. Olyan kis védtelen jószágok...
Semmit ss tudnak tenni ellenem.

Még egész fiatal koromba, pontosabban 12 éves koromba öngyilkos lett anyukám a szemem láttára, azóta igazából semmit se érzek, akkor láttam először egy halott embert, azt az embert aki kihordott engem, és mindennél jobban szeretett. Ott feküdt a padlón, vérbe úszott a hó fehér élettelen teste.

13 éves koromba már kezdtem unni azt hogy semmit se érzek ezért én is végezni akartam magammal, hát de mind hiába, anyám halála után apám kicsit több figyelmet szentelt felém, de csak egy kicsivel többet. Apám egy fasz, bár nem tehet róla, megértem. És igazából nem is ő szentelt figyeltem rám... A hülye testőrök, hisz apa maffiózó, igen, egy maffiózó pszichopata fia vagyok, vagy valami olyasmi.

Nagyon kicsin múlt az életem , talán jobb lett volna ha meghaltam volna, de már nem izgat.

Meggyújtottam egy cigarettát, amibe bele szívva, felemelve a fejemet az égfelé fújtam. Leginkább unalom elűzésképpen károsítottam magamat jobban. Nem mondanám hogy éreztem volna a hatását, jobban vagy esetleg nyugodtabb lettem volna tőle, hisz mint ahogy mondtam, nem érzek semmit.

Lassan elértem a lakásomig.
Már külön éltem, jó megélhetőségem van, telik egy jó házra, elég jó munkám van.
Be estem az ajtón és ledőltem a kanapémba, nyúltam a távirányítóig és bekapcsoltam valami zenét amíg kaját csinálok. (igen, hajnali 2-kor a legjobb kaját csinálni) Nem vagyok egy konyha tündér, de nem halok éhen legalább.
Miközbe csináltam rántottát, mivel máshoz nem volt kedvem, tervezgettem mivel töltöm el a holnapi napomat, azaz a vasárnapomat. Nagyon nem csinálok semmit soha se, szóval gondoltam elmegyek sétálni, meg figyelem milyen unalmas élete van a többi embernek, vagy mennyire nem unalmas.

Valahogy legméllyen mindig is vágytam arra hogy normális legyek, ne legyek beteg, és ne legyen unalmas életem, de nem érdekel már, ezt szánta nekem Isten, vagy ki a bánat. Jó ez így, nem?

Miután kész lettem levetettem magamat a kanapéba és bekapcsoltam egy sorozatot , majd elfogyasztottam a rántottát, végeztem és letettem az előttem lévő üveg asztalra és felmentem az emeletre a szobámba, amúgy nem tudom miért van emeletes házam ha csak egyedül vagyok, na se baj.
Levettem a ruhámat és egy száll alsóba leültem az ágy szélére. Figyeltem egy darabig a szoba sarokba lévő elektromos gitáromat, amit megvilágított a Hold fénye, majd rá néztem az éppen készülő festményemre, amúgy egész jó kis festmény eddig, szerintem a végére nem lesz borzalmas. Ami így bent ragad a fejembe általában lerajzolom, vagy esetleg festem, attól függ, persze ez nem mindig sikerül, szóval tovább lesz a fejembe az a dolog. Máshogy nagyon nem is tudom az úgy nevezett "érzéseimet" kimutatni, vagy megmutatni csak így.

Lefeküdtem mostmár tényleg az ágyba és néztem a falat egy ideig, majd elnyomott az álom.

November 15.

Reggel egy dörrenésre keltem, kinéztem az ablakon és láttam hogy esik az eső, és néha megvillan egy villám is, időnként meg lehet hallani az égdörgését. Rá néztem a telefonra és láttam hogy még csak 10 perce múlt 8 óra. Még vissza feküdtem egy fél órára mikor ténylegesen felkeltem.

Fürdőszoba felé haladtam hogy le tusoljak gyorsba és elinduljak az "izgalmas" utamra.
Tusolás után a tükörbe nézve láttam hogy hajam bizony össze vissza áll. A szekrényből kikaptam egy fésűt és orvosoltam a problémát. Bele néztem megint a tükörbe. Sok bajom nem volt magammal. Közepes , fekete, egyenes, mulett hajam van, kb 190 centi lehetek, viszonylag azért elég izmos vagyok, gimibe valamiért mindig oda voltak értem a lányok, részbe értem őket, nincs is egyáltalán bajom magammal. Viszont szegényeket csak sajnálni tudtam hogy olyan tetszett nekik mint Én....

Ha meg is tetszik valaki, azt eléggé megválogatom hogy hozzám tökéletes legyen, bár eddig sose volt senkim, de azt tudom magamról hogy panszexuális vagyok. Ezt igazából mindig is tudtam, anyukám elfogadta, apa nem tud róla, nem tud semmit rólam, nem is ismer, nem is nevezhetném Apámnak.

Mikor észbe kaptam hogy megint elbambultam mert anyán gondolkoztam kissé felpofoztam magamat. -Daniel gondolkodj, ő már nincs itt, nem szeret és nem is szeretett azért hagyott itt.- Nyílván nem szeretett, de nem is érdekel.

Ki léptem a fürdőszobából és vissza mentem a szobába hogy valami normális ruhát magamra rángassak. Ruha választék tök laza és egyszerű volt, egy fekete baggy jeans és egy Metallica-s póló, mai napra megfelelő lesz.

Felkapva a pénztárcámat ki léptem az ajtón, igazából egyáltalán nem volt hideg ahoz képest hogy nem rég esett az eső, szóval nem bántam hogy nem vettem fel pulcsit , vagy kabátot.

Utam első helye egy kisebb, nyugisabb kávézót választottam ahová néha néha beszoktam menni csak üldögélni és nézegetni az embereket. Mikor beléptem felvettem egy kamu mosolyt és kértem egy szépen egy sütit és fekete teát. Nem vagyok nagy kávézós, igazából nem is szeretem , csak ha nagyon szükséges iszok kávét.

Az eladó hölgy mondta kedvesen hogy majd kihozzák az asztalomhoz, csak foglaljak helyett. Én egy ablak mellett lévő 2 személyes asztalhoz leültem és amit mindig szoktam, nézelődtem és tűnődtem azon milyen unalmas is embernek lenni, és élni.

Kihozták amit rendeltem, majd kifizettem.
Elkeztem inni a teámat mikor ajtó nyitódást hallottam.

Oda néztem és megláttam Őt.