Az őrülten jó páros... 🫀🤷🏻‍♀️||✅

53.rész

Lent a kórház előtt megálltunk a parkolóban, és vettem egy mély levegőt miközben lehunytam a szemem. Mikor kinyitottam, Milán felé fordultam aki aggódóan nézett rám. Megtelt könnyel a szemem mire a fiú magához húzott, én pedig a mellkasába fúrtam a fejem és kitört belőlem a sírás.
-Semmi baj. Itt vagyok. Nem bánthat már egyikük sem - simogatta az oldalam.
-Fáj a hasam... - motyogtam. Milo elengedett, megfogta a kezem és a kocsi felé sétáltunk. Beültünk az autóba, majd hazafelé vettük az irányt. Emma Petiéknél marad estére, mert szeretett volna ott aludni. Miloval hazamentünk, otthon pedig én fent lefeküdtem pihenni, ő pedig elment zuhanyozni. A görcsök nem múltak el, iszonyatosan fájt a hasam. Magzatpózban feküdtem az ágyon, csukott szemmel. Mikor nyílt az ajtó, akkor kinyitottam a szemem és odanéztem. Milán egy törülközővel a derekán sétált be a szobába. Kivett egy alsó- és egy rövidnadrágot, amiket felvett, aztán befeküdt mellém. Hátulról átölelte a derekam és a hasam simogatta. Lassan mindkettőnket elnyomott az álom.
Reggel:
Nagyon korán sikerült felkelnem, mí meglepő. Az ablakon még épphogy csak a hajnali fény nézett be. Megdörzsöltem az arcom és megpróbáltam volna felülni, ha két kéz nem fogja a derekamat. Ekkor tűnt fel megint az éles szúrás a hasamnál. Automatikusan összekuporodtam, mire Milo valószínűleg felkelt, mivel felült ő is.
-Mivan, Kicsi? - simította meg a hátam.
-Fáj... - mondtam, miközben oldalról nekidőltem, ő pedig átkarolta a derekam.
-Menjünk be a kórházba? - kérdezte, majd végigsimította az oldalamat.
-Dehogy. El fog múlni. Remélem - tettem hozzá.
-Oké, akkor beviszlek. - kelt fel, felkapott egy pólót, aztán egyet hozzámvágott.
-Igenis - húztam fel én is. Tudtam, hogy felesleges lenne veszekednem vele. Lementünk, beültünk a kocsiba és elindultunk a kórház felé. Útközben Milo a kihangosított telefonján megcsörgette Petit.
📞Nagyon remélem, hogy jó okod van rá, hogy reggel hatkor hivogatsz. - szólt bele Peti álmosan.
📞Jó okom van rá, nyugodjál le. Maradhat nálatok még Emma?
📞Meddig? - jött a kérdés rekedt hangon.
📞Délelőtt biztos.
📞Persze, maradhat. Baj van? - ébredt fel azonnal, mikor eljutott a tudatáig amit mondtunk.
📞Hát, Szávának erősen fáj a hasa, aztán beviszem a kórházba.
📞Oké. Hívjál azért, ha tudtok valamit.
📞Mindenképp.
📞Na cső.
📞Csá.
Kinyomta a telefont, majd rámpillantott.
-Minden oké? - kérdezte, miközben elkapta a kezem és simogatni kezdte.
-Hát, azon kívül, hogy egyre erősebben fáj, persze, minden fasza - közöltem ironikusan - Bocs, csak tényleg nem valami kellemes.
-Nem baj, Kicsi. Tudom, hogy nem vagy jól. - tette a kezem a váltóra, majd rárakta az övét is és így váltott.
-Én is tudnék valamivel így csinálni - haraptam be a szám szélét kuncogva. Milán a perverz poénom miatt elvörösödött, én pedig akármennyire is szarul voltam, felnevettem.
-Ezeket inkább bízd rám - röhögött fel ő is. Pár perc múlva bent voltunk a kórházban, ahol Milo megfogta a kezem és felmentünk az emeltre.
-Doktornő - szólítottam meg az említettet, aki pont akkor fejezte be a beszélgetést egy másik orvossal.
-Á szervusztok. Baj van? - nézett rám.
-Igen erősen görcsölök és fáj a hasam. - engedtem el végül Milán kezét.
-Az bizony nem jelent túl jót. Gyere be megvizsgállak, pont nincs senki. - nyitotta ki az ajtót. Bementem utána, megfordultam, utoljára ránéztem Milora és becsuktam az ajtót.
Szerkesztői szemszög:
Milán már egy jó fél órája ült kint a váróban, rettenetesen ideges volt, mert nem tudta mi lehet a szerelmével. Ekkor futott be Kriszti.
-Szia - köszönt Milánnak, aki erre felkapta a fejét.
-Szia - mondta letörten.
-Nem mondtak még semmit? - ült le mellé.
-Semmit - ingatta a fejét Milo, miközben a falat bámulta.
-Kurva jó - fejelt bele a falba. - Történt valami? - nézett végül Milora a lány.
-Tegnap összefutottunk itt a szüleivel. Azt akarták, hogy menjen velük haza. - suttogta maga elé a fiú.
-O bazdmeg. - hunyta le a szemét Kriszti.
-Valószínűleg felzaklatta, mivel tegnap este mikor hazamentünk már mondta, hogy fáj neki. - mondta megint Milo.
-Hát ez kurva jó.
-Tudom.
-Peti azt mondta, hogy átviszi a gyerekeket Sáriékhoz és ő is bejön.
-Miért? - kérdezte Milán erőtlen hangon.
-Szükséged van rá, Milán. - vágta rá Krisztina. Milo elgondolkodott és tudta, hogy a lánynak igaza van. Szüksége volt a legjobb barátjára, aki ott volt neki a legnehezebb időszakokban is. Pár perccel később megjött Peti is, majd a doktornő jött ki a szobából.
-Doktornő - pattant fel azonnal Milán. - Mi van vele?
-Nos az a helyzet, hogy műtétre lesz szükség. A baba túl sok mindent érzékelt a körülötte lévő stresszből, ami kihatással van az anya szervezetére. És ez csak a másodlagos, mivel a röntgen pontos képet mutat a magzatról és nincs jó helyen. De, ha én most megműtöm Szávát, akkor lehet, hogy a baba nem éli túl. Ezzel szemben viszont, ha nem műtöm akkor mindketten belehalnak. - vázolta fel a borzalmas szituációt. Milán úgy érezte, hogy minden tagja elzsibbad és perceken belül képes lenne elájulni. A doki megfordult és visszament a szobába, Milo pedig visszarogyott a székre.
-Francba... - suttogta maga elé Peti.
-Az biztos... - mondta Milo.

Ez így nem lesz jó...
Vélemények? ❤️