Az őrülten jó páros... 🫀🤷🏻‍♀️||✅

41.rész

Másnap 6-kor keltem, ugyanis mennem kellett dolgozni. Emma szerencsére nem ébredt fel, amikor benéztem hozzá. Éppen a kávémat iszom, amikor csörögni kezd a telefonom.
📞Reggelt - köszöntem Dominiknak.
📞Neked is. Hozod ma is Emmát?
📞Ja, csak még nem ébredt fel. Várok még egy kicsit, hátha magától felkel.
📞Jólvan. Figyeljcsak... Egyik haverunk látott téged tegnap egy fiúval...
📞Exem, megcsókolt, kiderült, hogy barátnője van. Lépjünk túl rajta. Köszönöm - hadartam el.
📞Oké, értem.
📞Na ennyi? - kérdeztem.
📞Yes. Akkor majd találkozunk.
📞Pontosan. Szia.
📞Szia.
És már le is rakta. Tényleg olyan ez a két fiú mintha a bátyámék lennének, de erről velük se beszélek szívesen. 10 perc múlva Emma is felkelt, úgyhogy őt leadtam Zoliéknál, én pedig mentem dolgozni. Gyorsan átöltöztem, majd kimentem Kingához.
-Ma én vagyok a pultba, és te veszed fel a rendeléseket. - vázolta fel a mai menetet a munkatársam. Biccentettem egyet, és már meg is érkeztek az első vendégek.
-Sziasztok, mit adhatok? - álltam meg a pár előtt.
-Két Lattet szeretnénk - mosolygott rám a lány.
-Rendben, máris hozom. - mentem vissza a pulthoz, odaadtam Kingának a rendelést, majd mentem a következő vendéghez. Ez így ment pontosan délig. Akkor volt egy órás ebédszünetem, amire Kingával megbeszéltük, hogy elmegyünk egy közeli SubWaybe. Megrendeltük a kaját, és le is ültünk egy asztalhoz.
-És te mióta élsz Szegeden? - dobtam fel egy témát.
-Kiskorom óta, majdnem. Egy közeli faluban nőttem fel, viszont ide jártam iskolába. - mesélte. - Na és te? - nézett rám kérdőn.
-Másfél éve. Egy durva szakítás után, azóta pedig a kislányommal élek itt. - vázoltam fel a helyzetem.
-Kislányod? - döbbent meg. Aprót biccentettem. - Ne érts félre, csak nagyon fiatalnak gondoltalak. - mentegetőzött azonnal.
-17 vagyok. - vágtam közbe. Kinga először furcsa arcot vágott, viszont ahelyett, hogy elítélt volna mint az elmúlt időben mindenki, biztató mosolyt küldött felém. Elkezdtünk mindenféle témákról beszélgetni és végre úgy éreztem, hogy felszabadult vagyok. Már 20 perce vége volt az ebédszünetünknek, de mi csak mondtuk és mondtuk. Aztán feltűnt, hogy elment az idő, és már szaladtunk is vissza dolgozni. Szerencsére a főnökünk éppen a Bahamákon sütteti magát (De jól mén... Khm...), úgyhogy nem kaptunk lebaszást. Kinga visszaállt a pultba, én pedig kiszolgáltam az embereket. Zárás előtt egy órával megint egy hangos társaság érkezett, akik sajnos ugyanazok voltak, mint tegnap. Plusz még egy lány. A munkatársnőm mellett álltam, viszont amint megláttam őket, lesápadtam.
-Na nem, őket nem! - mondtam.
-Mi, mi a baj? - kapta fel a lány a fejét, a telefonból.
-Őket nem! - mutattam feléjük.
-Miért? - nézett furán barátnőm. Mondhatom ezt így?
-Az exem az egyik fiú - sziszegtem.
-Mennék én, de tudod, hogy nem lehet - nézett rám szánakozva.
-Tudom - sóhajtottam. Felvettem a jegyzeteket, és elindultam az asztal felé.
-Sziasztok, mit adhatok? - álltam meg az asztal előtt. - A telefonszámomon kívül. - tettem hozzá, mert már láttam, hogy a szőke, el akarja sütni a poént. Visszacsúszott a székbe és inkább csöndben maradt.
-Én egy Creamy Vanilla-t kérek - mondta Kriszti. Attól, hogy ők nem tudják ki vagyok, én említhetem őket így, nem?
-Szintén - biccentett a lány, aki Manuel mellett foglalt helyet.
-Én egy Lattet - nézte a kínálatot Peti. Amíg a többiek válogattak, jobban körbenéztem köztük. Ekkor tűnt fel, hogy Petiék összekulcsolt ujjaikon, jegygyűrű virít. Elmosolyodtam, de gyorsan megráztam a fejem.
-Én egy Smooth Caramel-t szeretnék - mondta Bruno.
-Egy olyat én is - mondta Sára is. Ekkor tűnt fel, hogy az ő székük mellett, egy babahordozó foglalt helyet. Annyi minden történt velük ennyi idő alatt, és én nem voltam velük. Mert inkább menekültem a problémáim elől, minthogy segítséget kérjek tőlük. Azoktól akiket szeretek...
-Én egy Breakfast Blend-et szeretnék - nyávogta Kitti. A hideg is kirázott ettől a hangtól.
-Én is egy olyat - vont vállat Milán. Gondoltam mindjárt.
-Laci? - dobtam be a fiú nevét, mire ő először felkapta a fejét, de aztán csak megvonta a vállát. Nem fiú nevét kellett volna mondjam, mert őket ismerik. - Vagy esetleg egy szokásos Cappucinot? - néztem a lapomra, majd megint föl. Mindannyian döbbenten néztek rám, mire én elmosolyodtam. - Máris hozom - mentem a pulthoz egy ördögi vigyor kíséretében. Leadtam Kingának a rendelést és mentem a következő asztalhoz. Amikor kész lett a rendelésük, újra a nagy asztal felé vettem az irányt.
-Egészségetekre. - tettem eléjük a kávékat. Mikor fordultam meg, hogy menjek el, utánam szóltak.
-Bocsi, de ismerjük egymást? - kérdezte Peti.
-Én titeket igen. És ti is engem, csak így nem - mutattam végig magamon. 5 óra volt szóval zárás és mivel ma én zárok és már senki nem volt, egyedül voltunk a kávézóban.
-És mégis...? - kezdte Kriszti.
-Van amelyikőtöket közelről is. - tettem hozzá gyorsan. Mind Lacira néztek, mire én felnevettem - Jobbra kettő - mondtam segítségképpen. Ugyanis ott Milo ült. Na és ekkor mintha mindegyiküknek leesett volna, felém fordultak.
-Honnan tudjuk, hogy nem hazudsz? - kérdezte gyanúsan méregetve Peti.
-Kriszti, évek óta szerelmes Petibe, de sose mert lépni, pedig mindig találkoztak koncerten. - kezdtem a sorolást. - Bruno titokban fél a pókoktól, viszont sose merte bevallani. Milán stewardess lett volna, ha igazából nem jön össze az élet. - mondtam különböző titkaikat.
-Száva? - kérdeztek rá egyszerre, kivéve Milánt és a mellette ülő csajt, akinek közben leesett, hogy közöm volt a barátjához.

Hoppá... 🤭❤️

Ha esetleg lesznek kisebb szünetek, rész kimaradások, előre is bocsánatot kérek, de nagyon nehéz időszakon megyek keresztül. Nem vagyok jól lelkileg/mentálisan, de igyekszem stabil lenni. Hozom a részeket, amint eszembe jut, vagy időm lesz rá😕❤️