SOMEDAY

6.Fejezet

Amióta elmentem a kastélyba, sokkal közelebb kerültünk a srácokkal, már pár nap eltelt, azóta voltunk még ott, ma viszont egy igazi buliba akarnak elvinni, emiatt kicsit félek. Igazi szórakozó helyen még sose voltam, otthon csak házi bulikba jártunk, így azt se tudom mire számítsak.

Már nincs is sok idő felkészíteni magam lelkileg, most épp suliban vagyunk, és ami még rosszabb, hogy következő órán dolgozatot írok kémiábol. Sose értettem ezt a tantárgyat, úgyhogy fogalmam sincs hogy fogom megoldani azt, hogy átmenjek ezen a teszten. Le kellett nyugodnom kicsit, ezért kimentem az udvarra és elkezdtem keresni a táskámban az életmentő szálakat. Viszont akárhogy is túrtam benne, nem találtam sehol, ugye nem hagytam otthon?

"Kérsz egyet új lány? Úgy nézem rád fér." Először a felém nyújtott dobozra, majd Alexre néztem. Miért tűnik fel mindenhol ez a srác?

"Nem is tudtam, hogy cigizel, sose láttam még a kezedben." Jegyeztem meg, és kivettem egy szálat magamnak. Ő erre elő kapott egy gyújtót és meggyújtotta nekem, ezután pedig a sajátjával is ugyan ezt tette. Nem tudom miért, de ettől kicsit ismét zavarba jöttem, és ez nagyon nem tetszik nekem.

"Sok mindent nem tudsz rólam." Mondta miközben a távolba meredt, ebben igaza van, nem nagyon ismerjük egymást. "Úgy hallottam te is jössz ma velünk, nem tűnsz valami bulizós lánynak." Nézett rajtam végig.

"Nem nagyon járok ilyen helyekre," Vallottam be az egyértelműt, "de azért néha nem árthat."

"Már a múltkori is megártott neked." Emlékeztetett arra az estére, amikor kicsit rosszul lettem. "Nem kéne innod ha ennyire nem bírod."

"Az csak egy alkalom volt, és akkor se történt semmi komoly." Forgattam meg a szemem. "Most viszont mennem kell, dolgozatot írok."

"Nem kell bejelenteni hová mész, nem igazán érdekel." Rántotta meg a vállát, majd elfordult tőlem. Most meg mi baja? Eddig normális volt, mondtam volna valami rosszat? Inkább nem is törődtem vele, bementem az épületbe és felmentem az emeletre, a kémia terembe.

Bent már ott ült a tanár úr, és egy pár diák. Leültem leghátul egy padba, remélve, hogy ott majd varázslatos módon eltűnök egyszer csak.

Pár perc múlva kiosztotta a lapokat, de már amikor először ránéztem, láttam hogy ez nem fog menni. Megpróbáltam észrevétlenül elővenni a telefonom, még szerencse, hogy hátra ültem. A pad alatt csak nem fogja senki észre venni, legalábbis remélem.

Minden jólment addig, amígy egyszer csak üzenetem nem jött, és persze lehalkítani teljesen elfelejtettem. A tanár meghallotta, azt viszont nem, hogy honnan jött a hang. Már kezdtem azt hinni, megúsztam a dolgot, ekkor viszont felállt és elkezdett járkálni a terembe. Ha most elteszem az nagyon feltünő lesz fogalmam sincs mit csináljak. Nemsokára ide ér a hátsó padokhoz, nekem végem.

Aztán jött egy ötlet hogy, elterem kicsit a figyelmét ha ide ér, lelökök valamit a padról, és amíg arra figyel addig elteszem a zsebembe. Már épp ide ért, és készültem, hogy legurítok egy ceruzát a földre, erre véletlenül, pánikomban az üvegemet löktem le, így az egész tartalma a tanár nadrágjára ömlött. Nos a telefont nem vette észre, viszont most maradhatok suliban büntibe.

Szerencsére nem kell sokáig maradni, de semmi kedvem mégegy órát itt tölteni. Kellett nekem puskázni, nem sokat értem el vele, alig volt időm bármit is kilesni. Nem tudom, hogy lehetne még rosszabb ez a nap.

A bünti elég unalmasan telt, még a tanár is bealudt, de legalább túlvagyok rajta. Otthon bedőltem az ágyamba, és legszívesebben aludtam volna egész reggelig. De sajnos megígértem Avanak, hogy elmegyek ma velük én is. Erről jut eszembe, fel kéne hívnom Ashleyt, fogalmam sincs milyen egy ilyen buli, csak ő tud most nekem segíteni. Elő is kaptam a telómat és ki kerestem a számát.

"Segítened kell, ma buliba megyek, mármint igazi buliba, és fogalmam sincs mit vegyek fel, vagy hogy egyáltalán mi lesz." Daráltam le az információt.

"Várjunk, jól hallottam? Buli? Te? Most tuti csak álmodom." Felnevettem, már nagyon hiányzik ez a lány. "Na jó, mutasd a ruhatárad, sok dolgunk van."

Körülbelül fél óra múlva sikerült megtalálni a megfelelő ruhát, igaz, nekem bármelyik megfelelt volna, de Ashley szerint nem mindegy, mibe megyek. Végül egy fekete, pántos ruhát választott ki nekem, ami még sose volt rajtam. Nem is igazán éreztem magam benne komfortosan, de nem vitatkozhattam a barátnőmmel, hiszem ehhez ő ért. A hajamat felfogtam, és feltettem egy ezüst nyakláncot. Kicsit soknak éreztem, de Ash szerint egy ilyen buliba ez még kevés is. Még volt egy kis időm, szóval addig beszélgettünk még, de nemsokkal később láttam a telefon képernyőjén felbukkanni Ava üzenetét, miszerint nemsokára itt lesz a lakásunknál. Megbeszéltük, hogy együtt megyünk, ami jobb is, magam lehet eltévedtem volna.

"Hé Sam, te hová mész?" Jött be a szobámba Mason, el is felejtettem neki mondani. "Én nem mehetek veled? Engem sose viszel sehova." Mondta sértődötten.

"Egy buliba megyek, te még kicsi vagy az ilyesmihez. De ha idősebb leszel, ígérem te is velem jöhetsz, de most mennem kell szörnyi, Ava már itt van, akarsz köszönni neki?"

Erre mindjárt felcsillant a szeme, így elindultunk kifelé. Az épület előtt már ott állt a göndör hajú barátnőm, egy gyönyörű sötétkék ruhában.

"Szia, ő itt az öcsikém, Mason, már régóta találkozni akar a barátaimmal."

Nagyon is örült neki, viszont nem maradhattunk sokáig, el is köszöntünk Masontől és elindultunk.