SOMEDAY

1.Fejezet

   Az autó ablakán lefolyó esőcseppeken keresztül néztem a hatalmas, nyüzsgő város utcáira, a helyre ahol még soha életemben ezelőtt nem jártam, mégis ez az idegen hely lesz mától az otthonom. A szüleim most is épp veszekednek valamin, de szerencsére elnyomja a hangot a fülembe dübörgő zene. Mostanság ez az egyetlen dolog ami megnyugtat. Tavaly az életem kicsit széthullott, apa megcsalta anyát és ezért is költözünk most. Rendbe akarják hozni a kapcsolatukat, mintha egy új várostól megoldódna minden. 

Fogalmam sincs mit fogok magammal kezdeni itt, nem ismerek senkit és nem láthatom a barátaimat. Az egyetlen dolog ami vigasztal, hogy nyáron haza megyünk a szünetre. Addig viszont még rengeteg idő van és kicsit parázok is az új sulitól, elvégre már a tanév 2 hónapja tart, így még az új gyerek szerepet is megkapom mintha már nem lenne ígyis elég probléma. Még ha legalább ez az új lány dolog úgy működne mint a nyálas tini filmekben, de ahogy magamat ismerem nekem nem lesz ilyen szerencsém.

 Közben megérkeztünk Brooklyn egyik tömött kis utcájába, ahol az új lakásunk található. Kívülről elég lehangoló látvány a sok egyforma, unalmas épület. Ahogy kiszálltam az autóból egyből dobozokat kezdtek adogatni nekem és az öcsémnek hogy vigyük fel. Hát mit mondhatnék, ez a hely belülről se sokkal vidámabb, ráférne egy kis csinosítás. Még a tüdőmet is kiköptem mire felértünk a hatodik emeletre, mert hát persze a lift is pont ilyenkor nem üzemel.

'Hé Sam, remélem nem tervezed hogy a tiéd lesz a nagyobb szoba mert már lefoglaltam magamnak.'

'Nyugodj meg, senki nem akarja elvenni a szobádat, de nyisd ki az ajtót inkább mert a végén még meggondolom magam.' A szemem forgatva nevettem ahogy olyan gyorsasággal akarta kinyitni az ajtót, hogy még a kulcs is kiesett a kezéből.

 A kismillió zárral rendelkező ajtón bejutva elénk tárult az üres kis lakás, az előző lakók letakart bútoraival. Így egy ideig még biztos nem lesz valami otthonos hangulata, persze ha lesz egyáltalán valaha. Letettem a kezemben tartott dobozt a kandalló elé és megkerestem a szobámat. Beléptem a fehér faajtón és körbenéztem a helyiségben, az előző nagyobb volt, de legalább van egy kis erkélyem. A szoba fehérre van festve, az ágy melletti falat pedig virágmintás tapéta borítja, nem épp az én stílusom szóval lesz mit vele dolgozni.

 Lassacskán minden dobozt végre sikerült felhozni és kezdhettünk kipakolni. A legtöbb holmit még a dobozokban hagytuk, hiszen még van sok munka  a lakással, több szobát is le kell festeni.

Estére eléggé megéheztünk így rendeltünk pizzát. Kis keresés után sikerült megtalálni a tányérokat és leültünk a dobozokkal zsúfolt nappaliba.

'Akkor holnap el tudnád vinni a srácokat suliba? Nekem még el kéne intéznem egy pár dolgot a munkahelyen illetve a lakással kapcsolatban.' Apu erre bólintott, ' Jut eszembe, várjátok az első napot?' Fordult hozzánk anyu.

'Miért kéne várnom azt, hogy teljesen idegen emberek között legyek akik valószínűleg teljesen mások mint én?' Néztem rá komolyan.

'Miért lennének mások? Attól még hogy valaki városban él, nem lesz más ember. Túl sok filmet nézel. Hidj nekem nincs miért aggódni.' Bár lehet igaza van, de kicsit sem nyugtatott meg, Mi van ha még barátaim se lesznek?

'Én már várom, mindig is városban akartam élni.' Szólalt meg Mason is. 'Csak gondolj bele Sam, sokkal több a lehetőség. És még az is lehet, hogy itt egyszer híres írónő lesz belőled, nem erről álmodtál mindig?'

'Már kinőttem ebből az álomból szörnyi' Forgattam meg a szemem. Igen tényleg írni akartam, de már egy éve semmi ötletem sincs. Szóval arra jutottam, hogy talán ez mégse nekem való. 'Meghát még csak 16 éves vagyok, nem akarok azon gondolkodni mi lesz a jövőben. Elég most a holnap miatt aggódni.'

'Igazad van kicsim, még rengeteg időtök van ilyesmin gondolkodni. Főleg neked kisasszony.' Nézett anyu az öcsémre, én pedig elnevettem magam.

 'Kit neveztél te kisasszonynak? Már megbocsáss, de én egy férfi vagyok.' Mondta büszkén és kihúzta magát.

'Hát  ha már ilyen nagy férfi vagy akkor nyomás aludni.' Erre pesze rögtön sértődött képet vágott, de elindult a szobája felé.

Ezután lassan anyuék is elmentek aludni, és én is elvonultam a szobámba. Az ágyra dobott táskámból elővettem egy doboz cigit és kiültem az erkélyre. Tudom nem a legjobb szokás, de ez legalább lenyugtat kicsit. Elég nagy a stressz az életembe, hiszen anyuék rengeteget veszekednek.

 Próbálom figyelmen kívül hagyni, de mégis csak a szüleimről van szó. Régen miattuk hittem a szerelemben, hiszen olyanok voltak mint egy mesébe illő pár. De egyszer minden véget ér, mégha nem is véglegesen. Néha azok a dolgok amik véget érnek, később újra helyre jönnek. Remélem anyuék kapcsolata is egyszer helyre jön.

Miután eloltottam a cigit, átvettem egy kényelmes pulcsit és egy rövidnadrágot. Bemásztam az ágyba, és csak most vettem észre milyen fáradt vagyok. Már csak a holnap sikerüljön jól. Brooklyn, remélem nem rontod el az életem.

Remélem tetszeni fog nektek a sztorim, ez az első könyvem, szóval nézzétek el, ha nem a legjobb. Igyekszem majd minnél hamarabb új részekkel jönni.