SOMEDAY

5.Fejezet

"Mi ez a hely?" Néztem rájuk, ahogy nyugodtan ülnek a szoba közepén lévő kanapén és pizzát esznek. Gondolom nem az egyikük otthona, ugyanis akkor az ajtón keresztül jöttünk volna be, és nem adtak vola neki ilyen nevet.

"Mint ahogy már mondta Ava is, ez a bunker, mindig itt szoktunk lógni. Senki nem lakik itt szóval csak a miénk az egész, olyan mint egy második otthon." Magyarázta Louie miközben felállt, hogy töltsön magának egy pohár, nos bármi is az, de valami ihatót. 

 "Én néha tényleg itt is alszom, lassan többet vagyok a bunkerben mint otthon." Nézett fel a zöld hajú barátom is. "De gyere ülj le közénk, nem harapunk. Van pizza is ha esetleg éhes vagy."

Egy kis idő kellett, mire végre el tudtam magam engedni, de utána már nagyon jól éreztem magam a kis társaságban. Igazából minden nagyon jól ment, amíg Stanley elő nem kapott valahonnan egy üveg vodkát.

"Milyen buli az ahol nincs alkohol?" Tette fel komoly arccal a kérdést, de ezt hamar leváltotta egy óriási vigyor. "Na gyerünk emberek, pörgessük fel a hangulatot." Kiáltotta és feltartotta az üveget a magasba. Nemhiszem, hogy ez jó ötlet. Nem nagyon ittam eddig alkoholt, persze volt már rá példa, amikor Ashleyvel voltam bulikban.

"Én ma biztos nem iszok semmit, holnap átjön pár rokon ebédre. Nem lehetek másnapos, anyu kinyírna." Szólalt meg Veronica, erre persze a zöld hajú csalódott arccal nézett rá, de nem mondott semmit.

"Sam, mivel most vagy itt a bunkerben először, ezért tiéd a megtiszteltetés, hogy először igyál, érezzük jól magunkat." Nyújtotta felém az üveget. Nos nem terveztem a mai napra semmi ilyesmit, de mi baj lehetne belőle, nem fogok sokat inni. Belekortyoltam az üvegbe, és éreztem ahogy az alkohol égeti a torkom. Ezután Stanley vette át az üveget, majd sorban mindenki kezében megfordult, kivéve a szőke lányt. Egy kis idő elteltével már sokkal jobban éreztem magam, hagytam, hogy a vodka ellazítson és elködösítse a gondolataimat.

Körülnéztem a szobában ülőkön, ők tényleg a barátaim. Nem hittem volna hogy ilyen hamar fogok tudni olyan embereket találni akik akarnak velem lógni, de örülök, hogy így lett. A pillantásom hirtelen a kék pulcsit viselő fiúra esett, egyedül Alex volt az aki hozzám se szólt amióta itt vagyok. A többiekkel viszont beszélget, nemtudom mi a baja velem. 

"Na jó lassítsunk kicsit, én se akarok másnapos lenni. Holnap dolgoznom kell." Állt fel hirtelen Stanley és letette az üveget az asztalra. Először fel se tűnt mit mondott, aztán egyből rákérdeztem.

"Dolgozol? Van rá időd suli mellett?" Erre mind elkezdtek nevetni, mintha valami óriási hülyeséget mondtam vola. Aztán az értetlenkedő arckifejezésem láttán csak mégjobban vihogtak. "Valami vicceset mondtam?"

"Kicsilány, láttál te engem valaha is a suliba könyvekkel rohangálni a folyosón?" Az igaz, hogy sose láttam ilyesmit, de mégis csak ott van minden nap. "Én ott csak dolgozom, tudod én tartom rendben a helyet." Mondta büszkén, én pedig nem értettem, hogy ezt eddig miért nem vettem észre. 

"Hűha Stan, ez aztán nagyon menő dolog. Feltakarítod a sulit, godolom minden csaj erre bukik." Röhögött Louie, mire egy párna csapódott az arcába. "Hé!"

"Igen minden lánynak egy ilyen hős kell. Megmentem az iskolát a szeméttől. És amúgy ez csak az egyik munkám," fordult felém "amúgy egy boltban dolgozom, onnan szereztem ezt is." Mutatott az üvegre.

"Nem is gondoltam, eddig azt hittem te is tanulsz még." Nevettem el magam. 

Ezután sokat beszélgettünk még, de aztán éreztem, hogy ki kell mennem a mosdóba. Amikor felálltam, kicsit megszédültem de szerencsére nem estem fel, az elég ciki lett volna. A mosdóba érve kicsit elkapott a rosszulét, ezért próbáltam össze szedni magam. A mosdóhoz léptem és megmostam az arcom. Nem akartam kimenni amíg el nem múlik, kicsit se hiányzik hogy lehánnyak valakit. Leültem a kád szélére és reménykedtem, hogy amilyen hirtelen jött, úgy el is megy.

Pár perc múlva kezdtem jobban érezni magam, ezért elindultam kifelé, már ígyis elég régóta itt vagyok. Viszont amikor léptem volna ki az ajtón, hirtelen nekiütköztem valaminek. Amint felnéztem, egy barna szempárral találtam szembe magam. Először megszólalni se tudtam zavaromba, aztán észre vettem, hogy még mindig nem engedtem el.

"Csak jöttem megnézni jól vagy e, már elég rég elmentél." Szólalt meg Alex, majd megköszörülte a torkát.

"Jól vagyok, csak kicsit rosszul lettem, semmi vészes." Kicsit zavarban voltam, nemtudom miért. Talán mert eddig sose szólt hozzám, most meg érdekli mi van velem.

"Akkor most jobb ha vissza megyünk a többiekhez." Nézett le rám. Hirtelen éreztem, ahogy kezd felforrósodni az arcom, lehet az alkohol miatt. Biztos az alkohol tehet róla, mi másért lehetne. Bólintottam, és ezután egyikünk se szólt egy szót se, csak vissza mentünk a többiekhez.

Már sokáig nem maradtam, így is elég késő van már, elköszöntem mindenkitől és elindultam haza felé. Többet kéne velük lennem, sokkal jobban éreztem magam mintha otthon maradtam volna egyedül. De ezt az egészet Ashleynek köszönhetem, ha haza érek fel is hívom, hogy elmeséljek neki mindent.