Christine Naplója - A Nulladik Történet

1. Bevezető

Nem minden történet kezdődik tragédiával. És sajnos vannak olyan történetek is, melyek nem végződnek happy enddel. Azt hiszem, ez is egy ilyen sztori lesz. Bár minden nézőpont kérdése csupán.

És itt lehet hogy sokan meg fogtok most állni, majd tovább lapoztok Megint egy sztori, ahol az első 3 másodpercben lelőtték, hogy miről fog szólni.

Igen? Valóban így lenne? Talán. Vagy épp csak fel akartalak készíteni arra, hogy ez a "mese" nem lesz mindig sétagalopp.

Az előzményei Christine Miller életének, gyermekkorának. Egy kis ismertetője annak, hogy milyen régóta is őrzi ő azokat a bizonyos a kapukat. Hogy mennyi mindenen kellett átmennie... és mennyi mindent kellett megélnie és megtanulnia, amíg oda eljutott, ahol jelenleg van.

Christine Miller, vagy Angel Frost, ahogy a legtöbben ismerték azelőtt mielőtt Christinné vált volna. Mielőtt be kellett volna szállnia a mókuskerékbe. Ő nem egy átlagos hősnő. Neeem, de nem ám! Angelt megalkották, sok-sok évvel azelőtt, mielőtt Christine története elkezdődött. Pontosan 20 évvel korábban.

Akkor, azokban az időkben, Christine még sehol sem volt. Persze a látszatot, hogy normális életet él, fent kellett tartani. De akkor még Christine háttérbe szorult.

Angelnek nagyszabású feladatai voltak. Még hozzá életbevágóak. Meg kellett mentenie azt a Világot, ami körülöttünk van. Ami körbe vesz titeket, épp most, ebben a pillanatban is.

És emiatt nem élhette a tinik átlagos életét. Persze megpróbálta, de nem sok sikerrel járt. Mivel az éjszakai kitérők, akciók, vagy feladatok olyannyira megnehezítették ezt, hogy képtelenség volt tökéletesen megfelelni a másik élet elvárásainak is. El kellett döntenie, mi a fontosabb.

Kapott egy küldetést, pedig nem kérte. Meg kellett óvnia a világot, pedig nem akart hőssé válni. És mint mondtam, nem is volt az a mindennapi hős.

Angelnek rengeteg hibája volt. Volt nagyon sok jellembeli és a tervei sem mindig épp úgy sültek el, ahogy azt szerette volna.

De hát mit is várunk egy olyan embertől, aki ilyen fiatalon ekkora hatalomra és felelősségre tesz szert. Ráadásul senki sem mutatta meg neki, hogyan is kell csinálnia. Hogy hogyan kell túlélnie. Hogyan kell küzdeni, vagy csak megvédenie magát.

A szociális készségek még szinte ki sem alakultak, de már tudnia kellett bizonyos fegyverek forgatásának a csínyját-bínyját. El kellett sajátítania, mert nem csupán az ő élete múlt rajta. Hanem másoké is. Sok milliárd emberé és lényé, akik mit sem sejtettek az éjszakába nyúló harcokról, egy olyan világban, ami gondosan elrejtőzött a mienk mögött. Ahol a fikció valósággá válik. Ahol a mesebeli lények, szörnyek, hősök és antihősök mind léteznek és egy helyre összesűrítve azon dolgoznak, hogy átvegyék a hatalmat a világok felett.

Egy olyan Univerzumban, aminek a létrejötte a mai napig rejtély. Aminek kulcsai, talán már évszászadok óta szállnak át idegenekre, akiknek az lesz a küldetése, hogy megóvjanak minket.

Angelnek sosem volt egyszerű dolga. De ilyen a hősök élete, nem igaz? Bár én még mindig nem nevezném őt kimondottan Hősnek.

Tudjátok mit? Ennek az állításnak az eldöntését rátok bízom...

Gyertek velem! Menjünk! Hiszen az igazság, Odaát van...