anime oneshots!!

Rindou Haitan x Oc

a történetet kérte:
timeaszoke12 ^^

××××

Azt sem tudtam hol áll a fejem. Szörnyű napom volt, kirúgtak a munkahelyemről, a cipőm rettentően feltörte a lábam, és ha nem lenne elég, még a lakáskulcsomat is elhagytam.

Nem tudtam mihez kezdeni. Letörten ültem a rendőrségen, este tizenegykor, éhesen, szomjasan. Ráadásul nem tudtak jóval szolgálni, megmondták a szemembe, hogy sajnos kilátástalan a helyzet. Oldjam meg, ez az én problémám, egyeztessek a tulajdonossal, hátha tud adni egy pótkulcsot. Éjszakára pedig vegyek ki egy hotelszobát, de itt is tölthetem az éjjelt. Komolyan, azt hittem ennél rosszabb már nem is történhet. Aztán történt. Eszembe jutott, hátha az egyik ismerősöm befogad, de fel sem vette a telefont, szóval.. így számíthat az ember a másikra.

Megpróbáltam mégegyszer. Miközben hallgattam az idegesítő monoton csöngést, egy furcsa alak jött felém. Olyan.. ismerős volt, minél közelebb sétált, annál inkább láttam azokat a jeleket.
Festett haj, vékony termet, tetoválás lóg ki a pólója alól...

Hiába vette fel végre a túloldalon a hívást a barátom, egyszerűen letaglóztam. Nem tudtam válaszolni a folytonos "moshi moossshi?!" - ra, így egy idő után le is tette. Megállt előttem az illető. Kikerekedett szemekkel figyeltem őt, aki fele annyira sem volt ideges, mint én.

- Oh?

- Rindou??! - fakadt ki belőlem.

Mennyire megváltozott. Nem olyan, mint amilyennek utoljára láttam.
Nem csodálkoznék, ha ő viszont nem ismerne fel. Én is rengeteget változtam, a festett hajunk eléggé össze is illik, egyedül a magasságom nem változott, a fiúnak annál inkább.
A kezét csak a tarkójára tette, valamit mondani akart, de szólította az egyik rendőr, így mennie kellett.
Mégis mit keres itt? Már megint valami szarba keveredett?! Ezt nem hiszem el!

Beletelt több, mint fél órába, mire kijött. Lehet el is felejtett engem, mert egyből a kijáratot célozta meg.
Nekem pedig akaratlanul megeredtek a lábaim utána, és mielőtt kilépett volna a fotocellás ajtón, eléálltam, két kezemet kitárva.

Mekkora hülye vagyok...
Biztosan nem is emlékszik rám! Azt az értetlen arcot látva, tuti nem. Főleg ezzel a züllött fejjel..

- Rokuta. - szólalt meg.

- Emlékszel.. - engedtem le a kezeimet, majdnem el is sírtam magam.

- Miért ne emlékeznék?

Akkora megkönnyebbülés!
Nagyot sóhajtva próbáltam felfogni, hogy annyi idő után ismét találkoztunk. Gyerekkori barátok voltunk, rengeteg időt töltöttünk együtt. De aztán Rindou-t folyton hajtotta a vágy. Mindig csak a bandázás késő estig, a rengeteg balhé, verekedés... Aztán megsérült, és elhagyta a várost. Szerintem biztosan történt valami más is, csak azt nem említette nekem.

- Mit kerestél itt? - kérdeztem, miközben együtt léptünk ki a kapitányságról.

Nem válaszolt. De egyből le is szűrtem, a sok seb az arcán, a még néhol vérző sebei.. Biztosan megint verekedett valakikkel, de azért hívták volna be? Mert bunyózott? És miért jött vissza? Annyi de annyi kérdésem lenne.

Megkérdezte tőlem ugyanezt, hát elejétől a végéig elmeséltem mekkora szerencsétlen vagyok. Még egy kicsit el is mosolyodott a végére.

- Akkor mi lesz veled?

- Nem tudom. - vallottam be.

Közben meguntuk a sétát, a part szélén lehuppantunk a fűre. A tavaszias idő miatt tökéletes volt az idő, hiába írtunk éjfélt már. A hold tükröződött a víz felszínén, annyira szép volt.

Sokáig beszélgettünk még. Igazából, a legtöbbet én. Rindou nem sokat, főleg a kényes kérdésekre inkább csak hallgatott.

- Amióta elmentél, teljesen elvesztem. - néztem a messzeségbe, képtelen voltam tartani a szemkontaktust.

- Valóban?

- Mhm. Egyedül voltam. Munkát kellett vállalnom, ami botrányosan ment. Sokat gondoltam rád, és nem hittem volna, hogy pont ma újra találkozunk. Többen is emlékeztek arra, hogy ismertelek téged, és néha inkább hatalmas kerülőt tettem, nehogy összefussak azokkal a nagyfiúkkal. - így ezt kimondva teljesen röhejesnek tűnhetek, így kínosan el is nevettem magam. Most miért is nyafogok?

A fiú nem szólt, csak végig hallgatott.

- Bocsi. Nem akartam ezt mind rád zúdítani. - szégyelltem a dolgot, nagyon is.

Talán nem is tudott erre semmilyen hozzáfűzést. Annyira érdekel mi járhat a fejében!
Ő vajon gondolt rám? Hiányoztam neki?

Ha most nem találkozunk a véletlen folyamán, nem is keresett volna fel?!

- Anata o mamotte ageru. - (Megvédelek.)

Meglepődötten néztem rá, annyira hirtelen ért. A szívem ki akart ugrani a helyéről.

- Kanarazu. - (Minden áron.)

Ledöbbentem.
Már csak annyit tudtam felfogni, hogy nyújtja a kisujját, én pedig az enyémet, és annyit suttog, hogy "ez egy ígéret."
Alig bírtam észhez térni, mi ez így, honnan jött neki. De csak sodródtam az árral, és őszintén, nagyon örültem neki, hogy nem ez volt az utolsó alkalom, hogy találkozunk.

Egészen reggelig csak ültünk a parton, szerintem én aludtam is egy kicsit. Rindou ugyanabban a pozícióban ült, felhúzott térdekkel, gyanítom ő végig bámulta a vizet.

Nekem mennem kellett, néhány papírmunkát még elintézni, meg beszélni a tulajjal. Így el is köszöntem, de a lábaim nem nagyon akartak útnak indulni.

- Még látjuk egymást, Alluriana Rokuta. - intett.

- Mhm! - mosolyogtam, és az esti szomorúságomat már teljesen el is felejtettem.

××××

remélem tetszett! <3

igyekeztem nem uncsira írni, és próbáltam mindent belerakni!