Szjg Oneshotok

Óriáskerék

Érdekel, mit kerestem a tavaszi szünetben Londonban? Hát, ez elég érdekes történet. 

Azzal kezdődött hogy...

-Reni!-ugrott elém anyu suli után.-Zseniális hírem van!

-Feltalálták az időgépet?-kérdeztem. 

-Nem. Már csomagolhatsz is, mert megyünk Londonba!-jelentette be ünnepélyesen.

-Londonba?-kerekedett el a szemem. -Mi? Hogyhogy? Miért?

-Egy rádiós kvízjátékon nyertem egy három főre szóló utazást! A szünet első napján indulunk!-mosolygott. 

Erre én is elmosolyodtam. El sem hittem...felülök egy repülőre, és Londonba utazom! Látni fogom a Buckhingam palotát, a Globe Színházat, a Westminstert meg a többit! Ááá!

Londonban minden szuper volt. Ráadásul anyuék már annyira bíznak bennem, hogy megengedték, hogy egyedül üljek fel a London Eye-ra! Meg persze apu fél a magasban, anyu pedig nem hagyhatta őt egyedül a kontinens legforgalmasabb városának közepén. Életem legmeghatározóbb élménye volt az óriáskerék. 

Amikor helyet foglaltam a fülkében, épp egy prospektust lapozgattam, és csak akkor vettem észre hogy...

-Nocsak, ki van itt.-szólt egy ismerős hang. 

Felkaptam a fejem. Cortez ült velem szemben. Én és Cortez! Ketten! A világ legmagasabb óriáskerekén egy fülkében! Londonban! Ááá!!! Totál leblokkoltam. 

-Szervusz, Renike.-vigyorgott rám. 

-Hogyhogy itt vagy?-csodálkoztam.-Úgy volt, hogy ma reggel mész a szüleidhez. 

-Rosszul mentek a dolgok a reptéren. Úgyhogy csak holnap délután indul a repülőm.-vont vállat.-Úgyhogy gondoltam beugrok ide. 

Rohantam volna kifelé! De épp ekkor indultunk meg. Nincs mese, én most bizony megyek egy kört a London Eye-n Cortezzel egy fülkében. 

A következő két perben csak bámultunk egymásra. Nagy sokára ő szólalt meg. 

-Tudod.-mondta mosolyogva.-Szerintem London tud valamit.-azzal felállt és elindult felém. 

-Mire készülsz?-hőköltem hátra. 

-Úgy döntöttem, nem bénázok tovább. Megteszem.-mondta, azzal odahajolt hozzám, és egész egyszerűen megcsókolt!!!!!

Totál elképedve meredtem rá, céklavörös arccal. 

-De mi van Vikivel?-nyögtem ki. 

-Már rég szakítottunk. Az agyamra ment. 

-Nos, akkor elmondom-vettem nagy levegőt.-hogy én is szeretlek. 

Újra megcsókoltuk egymást. 

Közeledett a menet vége. 

-Majd megvárlak.-mondtam a kezét fogva. 

-Tudom.-mosolygott, azzal újra megcsókolt. 

Olyan nagyon boldog vagyok! Amit régen az angolokról mondtam az mind vissza van vonva. Imádom Londont!