Szjg Oneshotok

A plázában

Na igen. Vagyok olyan szerencsétlen, hogy Cortezzel egymásnak kell ajándékot vennünk az osztálykarácsonyra. Cortez meg még mindig nem szól hozzám, mert haragszik rám. És? Én is rá!  Jaj, de elegem van mindenből. 

-Na, Reni, most micsináljunk?-ugrándozott Virág, amikor már a suli előtt ácsorogtunk kicsengetés után. 

-Nem tudom.-sóhajtottam. Közben észrevettem Cortezt, aki épp Zsoltival és Dave-vel dumált valamiről. Vidámnak tűntek. A mázlisták.

-Renáta! Ne üvöltsön már megint a világfájdalom a fejedről! Cortez gyűlöl téged. Fogadd el.-förmedt rám Kinga. 

-Jó, bocsi.-tettem fel a kezem.-Visszatérve Virág kérdésére. Most az lesz, hogy elmegyek a plázába, és nézek valami ajándékot Corteznek.

-Most?-kerekedett el Virág szeme. 

-Most.-bólintottam.

-Na, értelmes ötleted is van.-biccentett Kinga.-Menjünk vásárolni!

-Ööö...de úgy értettem hogy csak én.-közöltem zavartan. Kinga csak lesajnálóan forgatta a szemét, Virág meg mondta, hogy mosolyogjak az eladónak.(?)

Szóval. Egy óra múlva kikönyögtem anyuéktól, hogy elengedjenek egyedül a plázában bóklászni. Úgyhogy miután apu kirakott a bejáratnál és a lelkemre kötötte, hogy ne menjek el idegenekkel meg ne keveredjek dohányzók társaságába meg ilyesmi, bementem. 

Másfél órát nézelődtem. Fogalmam sem volt, hogy mire vágyik Cortez. Bár talán nem is érdekli, mit kap tőlem. Szép kilátások. Pff. 

Persze szokás szerint a könyvesboltban kötöttem ki. Végül Jose Saramago művet vadásztam le portugálul. Reméltem, azért örülni fog. 

Kifizettem a könyvet, és már indultam volna kifelé, amikor...

-Reni!-köszönt rám egy ismerős hang. 

Felkaptam a fejem. Cortez állt előttem. 

-Te? Itt?-makogtam idegesen. 

-Tudtommal szabad országban élünk. Oda megyek, ahová akarok.-vágta rá. Ez mondjuk igaz.

-Csak nem utánam loholsz?-meredtem rá. 

-Miért loholnék utánad?-kérdezte.

-Mert...-kezdtem, aztán megakadtam.-Mert hallottad, hogy a plázába jövök, és ki akartad lesni, elég jó ajándékot nézek-e neked!-mérgelődtem. 

Elmosolyodott. Mi? 

-Arra nem is gondoltam. 

-Sejtettem.-morogtam. 

-Igazából rád gondoltam.-mondta, mire görcsbe rándult a gyomrom. 

-Rám gondoltál?-suttogtam lesütött szemmel. 

-Igen.

-És miért.

-Mert nem mész ki a fejemből. Kilencedik óta.-közölte. Elkerekedett a szemem.

-Ez komoly?-erre bólintott. 

-Nos.-húztam ki magam.-Ez most önbizalmat adott hogy kimondjam. Szerelmes vagyok beléd. Amióta először megláttalak. 

Pár pillanatig hallgatott. Aztán így szólt:

-Én is szeretlek. 

Egymásra bámultunk. 

-És mi van a balhénkkal?-kérdezte óvatosan. 

-Á, kit érdekel már az.-vigyorodtam el. 

Erre Cortez magához húzott, és megcsókoltuk egymást. Azt hiszem, ezt végleg megbeszéltük.