A hamvak királynője( Aemond Targaryen ff.)

5. fejezet

Nyméra

Nem abban volt a méreg,de hogy ezt leplezzem elmosolyodtam,mire rámézett az üvegre,majd a földhöz vágta és kivette a kezemből a másikat,majd megitta. Az orrából elkezdett folyni a vér,majd végül eldőlt a padlón.
- A legigazságossabb bírák döntöttek. - Mondtam,mire letérdeltek a katonák.
- Ha valaki újra lázadást mer szítani ellenem, vagy az öröklési sorrend ellen,akkor porig égetem a várat és semmi nem fog megállítani ebben.- Mondtam,majd összepakoltunk és persze itt hagyva egy-két kémet. Visszaindultunk királyvárba és sárkánykőre.

2 nap múlva

Aemonddal nem beszéltünk, Viserys és Aegon nem jött vissza és ez az utolsó nap,mielőtt elválnak a seregeink. Aemond átjött hozzám,ahogy legbelül reméltem.
- Gondoltam elbúcsúzok.- Mondta,mire megvető mosolyra húztam a szám,de háttal álltam neki,így nem látta. Belül reménykedtem, hogy több is lesz két szónál a búcsúzásnál.
- Elbúcsúztál,mehetsz.- Mondtam,mire maga felé fordított.
- Egy hét múlva találkozzunk a sárkánykői szigetnél. Várlak majd.- Mondta és átölelt,mire elvettem a tőrét újra.
- Majd visszakapod,ha találkozunk.- Mondtam,mire neki akart nyomni az asztalnak,de felültem rá.
- Nem bízol bennem?- Kérdezte.
- Senkiben nem bízom.- Mondtam,majd leszálltam az asztalról.
- Még is mikortól nem akarsz megölni?- Kérdeztem,mire közelebb jött.
- Mióta minden éjjel rólad álmodok.- Mondta,mire megcsókoltam,de ekkor elment. Hiányozni fog.

3 nap múlva

Elértük Sárkánykőt. Anyám az ajtóban várt,de mikor meglátott sírva borult a nyakamba,pedig most már nem is olyan vészes a seb.
- Megkaptuk az üzeneted.- Mondta anyám.
- Az aljas Higtower patkányok.- Mondta Daemon.
- A kérdés az,hogy a királyné vagy az apja.- Mondtam.
- Alicent nem tenne ilyet.- Mondta Rhenyra,mire Daemon a szemét forgatta.
- A segítő viszont összejátszhat Laryssal. Köszönöm,hogy segítesz. - Mondta anyám,majd a testvéreim is megjelentek,akik szintén átöleltek.
- Jace,Lucerys! Nagyon hiányoztatok.- Mondtam,majd bementünk a trónterembe.
- Hány emberemet hoztad vissza?- Kérdezte Daemon.
- 50 embert vesztettem, néhány kémet pedig a várakba hagytam,hogy információt szerezzenek. A legbizalmasabb emberünket pedig északon hagytam a fiatal uralkodó mellett.- Mondtam,mire mindenki elismerően nézett rám.
- Szép volt,lányom. Most pedig felkell készülnünk a harcra.- Mondta Daemon,mire Rhenyra mellé lépett.
- Nem készülünk fel semmilyen harcra,amíg atyám él.- Mondta.
- Arra gondoltam,hogy Joffreyt hozzá adhatnánk észak örököséhez,aki egy nála fiatalabb kislány.- Mondtam,mire anyám és Daemon összenézett.
- Nem rossz ötlet,fenntartaná a szövetséget. - Mondta Daemon.
- Persze nem azonnal,de szükséges lenne az északi hadsereg,ha kitörne a háború.- Mondtam,mire bólintottak.
- Jól van,de csak miután Joffrey 10 éves lesz.- Mondta.
- Nyméra!- Mondta az ekkor megjelenő kisöcsém.
- Ez a levél neked jött.- Mondta,mire azonnali imádkozásba kezdtem,hogy ne Aemond küldje,ha valaki meglátná.
- Köszönöm,most pedig visszavonulok,hosszú volt ez a nap. - Mondtam,mire gyanakodva néztek. Bementem a szobámba,majd elkezdtem olvasni a rövid levelet:

Nym

Találkozzunk két nap múlva, a megbeszélt helyen.

Aemond

Hát ez elég rövid volt. Lehet,hogy valami történt vele? Nem...nem..nem szerethetek bele az ellenségembe. És mi ez a becézés....nem is rossz. Nekem is ki kell találnom valamit.

2 nap múlva

Pihenésként elmentem repülni,legalábbis a családom így tudja. Épp úton vagyok Aemond felé és természetesen semmilyen jó visszavágást nem találtam. Leszalltam Fenrysről,aki szinte olyan,mint új korában.
- Keresel valakit?- Kérdezte és éreztem,ahogy mögém sétál.
- Egy elkényeztetett királyvári herceget,aki azt hiszi,hogy csak úgy becézgethet másokat.- Mondtam és próbáltam nem elnevetni magamat.
- Én pedig egy kiállhatatlan,makacs és vérszomjas hercegnőt keresek. Talán megtaláltam,de még nem döntöttem el.- Mondta,mire nem bírtam ki és felnevettem. Ekkor Aemond megcsókolta a nyakamat. 
- Miért hívtál ide?- Kérdeztem és próbáltam nem kimutatni,hogy mennyire jól esett az előbbi  mozdulata.
- Hiányoztál és....- Mondta,de ekkor szárny csapások zavartak megminket. Azt hittem,hogy újabb sárkány érkezik,de  Fenrys és Vhagar épp a párzási táncot járták.
- Ez komoly?- Kérdeztem inkább magamtól.
- Talán mi is csinálhatnánk ezt...- Mondta.
- Táncolni?- Kérdeztem mosolyogva.
- Nem,szerintem egyből rá is térhetnénk a lényegre.- Mondta és megcsókolt.
- Előbb feleségül kell venned.- Mondtam,mire elmosolyodott.
- Egy nap,hercegnő.- Mondta,mire lefagytam.
- Kérdeznem kell valamit.- Mondtam,de biztos voltam benne,hogy rossz ötlet.
- Hagyjuk,itt a tőröd.- Mondtam,majd visszadobtam neki. Ezt azonnal abba kell hagynunk,ha nem akarok még nagyobb háborút.
- Még meglátogatlak, hercegnő.- Mondta,majd visszarántott és megcsókolt.
- Ajánlom.- Mondtam és tudtam,hogy ennek a kapcsolatnak már nem lehet véget vetni,csak a legnagyobb áldozatok árán. Visszarepültem a kastélyba,majd megebédeltünk.
- Hol voltál?- Kérdezte anyám.
- Repülni,már mondtam.- Mondtam ingerülten, majd felmentem a szobámba. Viserys jött be,de hirtelen nagyon rosszul lettem és elájultam.
- A sok idegességtől felség.- Hallottam meg a mester hangját.
- Mit tanácsol?- Kérdezte anyám.
- Hagyja magára egy kicsit. Sok volt neki ez a háború,más megőrült volna. Becsüljék meg.- Mondta,majd kiment a mester és anyámék is.  Ekkor láttam meg egy holló érkezését. Nem ez a levél nem Aemondtól jött.  Gyorsan leszaladtam a trónterembe,ahol Jacerys tanult, ősi valírt.
- Már majdnem jó.- Mondtam neki valériaiul.
- Húgom.- Mondta és atölelt,de ekkor anyám és Daemon jelent meg.
- Menjetek ki.- Mondta,mire mimentünk,de az ajtónál hallgatóztunk.
- Balea azt mondja,hogy megkérdőjeleznék Lucerys örökségét.- Mondta Rhenyra.
- Királyvárba kell mennünk.- Mondta Daemon és csak ennyi kellett. Összepakoltam, persze most az átlagnál több mérget vittem,ha bemerészkedünk a patkány fészekbe, legyen nálunk méreg, a megölésükre....