Két hét Párizsban [Szünetel]

Hét

-Ajjhh- kínlódtam félálomban fetrengve az ágyon. Amy telefonja csörgött. Reggel fél hétkor. Oldalra pillantova láttam, hogy Ryan hívja, mire oldalra nyúltam és az alvó Amy telefonját felvéve beleszóltam.
-Lauren? Te vagy az?- kérdezte meglepetten, mire csak morogtam valami igen félét. -Szuper! Megmondanád Amynek, hogy várom haza?- kérte játszva az szerepét, de nekem még volt egy kérdésem hátra.
-Ó, persze- ültem fel az ágyon gonoszul vigyorogva- és hogy-hogy ilyen korán hívtál? Mármint, New Yorkban még nem csak késő este van?
-Uhmm... Hát de, de gondoltam úgy hívom Amyt, hogy reggel legyen nektek....-mondta zavartan, de én már tudtam, hogy tényleg ő volt az, akit tegnap láttam, így gondoltam rá is kérdezek.
-Hát persze. És hogy tetszett a kis barátnődnek a Notre-Dame tegnap? -mondtam ki, de ő rögtön magyarázkodni kezdett, értve, hogy láttam őt. Vagyis őket.
-Figyu, Lauren. Én nem akartam, de Amy kedves meg minden, csak nem annyira az esetem. Mikor elmentetek, azutáni napon terveztem megmondani neki, hogy csak barátként érzek iránta! Akivel meg láttál, na őt már hónapok óta ismerek és elhoztam ide egy közös nyaralásra, csak nem tudtam, hogy ti is ide jöttök- magyarázkodott.
-És az a heti kb. három RANDI, amire állandóan mentek?- kérdeztem felháborodva, de mégis suttogva, hogy ne keltem fel Amyt.
-Randi? Jaa, hogy szerintetek az randi volt...- mondta elgondolkodva- Én úgy gondoltam, hogy csak lógunk, meg ilyenek.
-Tudod mit? Undorító vagy- vágtam neki, majd fújtatva letettem a telefont és véletlenül letiltottam Amy telefonjáról a számát. Hopsz.

Ezután már nem tudtam vissza aludni, és úgy döntöttem elkezdek készülődni és a tegnapi ruhámhoz képest sokkal lazábbat vettem fel.
Egy halványkék, combom közepéig érő nadrág és hozzá egy lime zöld kissé kivágott hátú pólót, amit kényelmesnek éreztem. A hajamat két szoros holland fonásba fontam, és a sminket ki is hagytam, csak szájfényt tettem fel és már kész is voltam.

Közben Amy is felkelt és elvánszorgott a vécéig majd maga mögött becsapta az ajtót. Talán azt elfelejtettem említeni, hogy mikor feljöttünk már üres volt a két üveg pezsgő, és mellette hevert egy félig tele lévő boros üveg is.
Amyvel ellentétben és bírom a piát és nem ütöm ki vele magam, de mint ahogy látszik Amy elég fáradt-vagyis inkább másnapos- volt.
Végül kerek öt perccel később már teljesen összeszedte magát és eltűnt a másnaposság az arcáról.
-Uuh. Tegnap mennyit ittam? -kérdezte Amy fáradtan.
-Hát volt az két üveg pezsgő, amit hárman ittunk meg, de annak a nagyrészét is te, meg volt egy fél üveg bor, amit szintén elpusztítottunk ketten.
Amy csak döbbent arccal nézete a padlót és szerintem számolt.
-Szerintem életemben nem ittam ennyit- jelentette ki, mire én csak röhögve levágtam magam az ágyamra.

Amy bement a fürdőbe felöltözni, én meg a jó kis elfoglaltságomat előve -ami az, hogy Brian profilját keresem- vártam, míg elkészül.
-Brian, Brian, Brian...- motyogtam végiggörgetve egy-egy profilon, hátha ott van egy kép róla.
Hát nem volt, a mostani 104 profil között sem, amit átnéztem, de a remény hal meg utoljára.

-Kész vagyok- jött ki Amy egy rövidnadrágban és egy rövidujjú egyszínű, fehér haspólóban.
Lementeünk a lifttel, majd le sem ültünk, csak felkapva egy prospektust kiléptünk az épületből, és elhúzódva az ajtó elől elkezdtük nézegetni a képeket.
-Ezen csak olyanok vannak, amiket még kellene hagyni, és nem már a második napon, szóval szerintem ma csak sétálgassunk -állapította meg, én pedig egyetértően bólintottam. Mi általában mindenben egyet értünk.

Párizs utcáin sétálgatva nézelődtünk Amyvel, a látvány pedig lenyűgöző volt. A reggel fél nyolckori indulásunkat figyelembe sem véve sétálgattunk, amikor már úgy fél egy lehettet, gondoltuk beülünk egy kávézóba.

Kiválasztottunk egy szimpatikusak és miután, egy kedves kiszolgáló hölgy leültetett minket, mind a ketten rendeltünk egy-egy kávét -én égy Cappuccinot kértem, Amy pedig egy Lattét- sütik kíséretében.
Miután megittuk a kávéinkat és a sütikkel is végeztünk kértük a számlát és miután fizettünk úgy gondoltunk leülünk egy parkba, amit idefelé sétálva láttunk.

-Ma is megyünk a udvarba?- kérdezte Amy egy fa árnyékában ülve.
-Szerintem, ha egyszer visszabírok menni a szobánkba, fel sem fogok állni- tapogattam meg a folytonos sétától fájó lábaimat.
-Egyetértek. Mi lenne, ha ma nem csinálnánk semmit? Értem én, hogy itt vagyunk Párizsban, és lehet, hogy nem lesz rá többé alkalmunk, de én arra szavazok, hogy ma legyünk fent a szobánkban, és nézzünk meg egy jó filmet - mondta el véleményét.
-Melyik filmet? -kérdezte mosolyogva. Valahogy tudtam melyiket fogja mondani.
-Természetesen vagy a Lady Bird vagy a The princess diaries -jelentette ki magabiztosan. Azt a két filmet vagy százszor már biztos láttuk.
-Szerintem mindkettő -gondolkodtam hangosan.
-Hát, lesz időnk -pillantott a telefonja órájára, ami szerint most volt délután négy óra. Telik az idő.
-Lassan induljunk-kezdtem szedelőzködni és leeneriztem, hogy mindenem megvan-e.

Még pár óra sétálást követően visszaértünk, de már tényleg úgy ereztük, hogy leszakad a lábunk.
Fellifteztünk, majd kinyitottuk a szobánk ajtaját, és bezárva az ajtót, levetettük magunkat a saját ágyainkra.
-Na többé nem sétálok -jelentette ki Amy, mire én csak nevettem. Már néhányszor benéztük a sétálással.

Este 9:43-kor már pizsamában ültünk az én ágyamon és vártuk, hogy a szobaszervíz felhozza a rendelt ételt és mellé néhány édességet, na meg a külön nekünk készített popcornt.
-Előbb melyiket nézzük? -kérdeztem az ágyon forgolódva.
-Lad Bird? Mindig a The princess diariessel kezdünk- gondolkodott el, ami igaz is, mert ez a két film párban jár, vagyis mindig, hogyha meg akarjuk nézni az egyiket, akkor a másikat is meg kell néznünk.
Kopogtat az ajtón, én pedig azt gondolva, hogy a szobaszolgálat az kinyitottam, de meglepetésünkre a tegnap megismert Benji állt ott.
-Sziasztok- köszönt, mikor meglátott minket. -Tegnap mondtátok, hogy melyik szobában vagytok, és gondoltam megnézem, hogy itt vagytok-e.
-Ja, most készülünk filmmaratont tartani. Van kedved bejönni? -invutáltam be kedvesen, bár mikor hátranéztem Amyre, úgy láttam erősen gondolkodik, mivel a sok piától nem igazán emlékszik rá. Aztán mintha rájött volna, bólintott egyet, és arrébb húzódott az ágyon, jelezve, hogy van hely.
Egyébként ennyit arról, hogy tegnap azt beszéltük, hogy ma kimegyünk egy ézterembe. Na mindegy.

Még le sem érkeztem ülni, de már megint kopogtat. Ezúttal a szobaszervíz volt és átvéve tőle mindent, rendeltünk még egy üveg bort, és egy adag kaját is rendeltünk Benjinek is.
Elindítottuk a filmet és mi Amyvel már kívülről fújtuk a szöveget, míg Benji néhány résznél felnevett, néhány résznél pedig fájdalmas arccal grimaszolva értetlenkedett.
A film végén megkérdeztük, hogy mi a véleménye kedvenc filmemről, amire azt mondta, hogy elmegy.
-Na és akkor neked melyik az a film, ami nem csak "elmegy" -kérdeztem idézőjelet rajzolva a levegőben.
-Hmm... Talán a Marvel filmek- gondolkodott el.
-Na jó, azok tényleg jók -értettem vele egyet.

Ezután még megnéztük Amy filmjét is, és úgy döntöttünk a Marvel filmeknek is adunk egy esélyt.
Miután végigment az a két film is, úgy döntöttünk beszélgetünk még egy kicsit. Ha már beengedtünk egy szinte idegent a szobánkba, akit kevesebb, mint egy napja ismerünk, akkor már nem árt, ha jobban megismerjük.

_________________________________________

Sziasztok! Remélem tetszik
a fejezet és szeretném megköszönni
A 75 vote-ot és a 400
megtekintést!
És egyben szeretném bejelenteni
legújabb történetemet,
amit a
márciusban
fogok publikálni.
Remélem az is elnyeri
tetszéseteket:D
Addig is szép hetet!

Köszönöm, hogy elolvastad!

<3

Sok puszi, Abbs

_________________________________________